„Szerkesztő:Kifo/Folyamatban” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kifo (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
Kifo (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
37. sor:
Hancock 1846-ban kezdett el tömörabroncsot gyártani közúti járművekhez.<ref name= "tirebusiness kétrészes">[http://www.tirebusiness.com/article/20030922/ISSUE/309229952/evolution-of-today39s-pneumatic-tire-part-1-of-2 Evolution of today's pneumatic tire]</ref><ref name=" History of Technology"/> Thomsonnak is volt 1867-ben tömörabroncsos szabadalma. A hatvanas években a több tonnás közúti gőzvontatók (gőz-útimozdonyok) tömörabronccsal voltak szerelve.<ref name=”graces Thomson”/>
A hetvenes évek első felében a kerékpároknál a nem felfújt gumiabroncsok képviselték a csúcstechnikát. Többféle volt: tömörabroncs, párnás abroncs, szilárd anyaggal töltött gumiabroncs.
A '''párnás abroncsok''' átmenetet képeztek a tömörabroncsok és a „sűrített” levegővel töltött abroncsok között, és a határ is elmosódik néha a tömör-párnás és a felfújt-párnás abroncsok között. (Történelmileg persze nem úgy volt, hogy először voltak a tömör, majd a sűrített levegővel töltött abroncsok, és utána átmenetként a párnás abroncsok, hanem először voltak a tömörabroncsok, majd egyre több levegő került az abroncsba és egyre nagyobb szerepet kapott, így a párnás abroncson keresztül történő fejlődés végül elvezetett a légkörinél nagyobb belső nyomással felfújt légabroncsokhoz. Ez a folyamat évtizedekig tartott, és egy ideig, meg bizonyos területeken, egyszerre jelen volt több is a tömör, párnás és sűrített levegővel felfújt abroncsok közül.)
53. sor:
1885-ben megjelent John Kemp Starley lánchajtású [[Kerékpár#Fejlődésének fontosabb állomásai|„biztonsági kerékpárja”]] (amely már egészen hasonlított a mai kerékpárokra), és ez újabb lökést adott a kerékpár addig is rohamos terjedésének. A biztonsági kerékpár (velocipédhez képest) kicsi kereke miatt ezek az abroncsok nem csillapították megfelelően a rezgéseket.
1887-ben a kerékpár ősei (velocipédek, triciklik, kvadriciklik stb.) már nagyon népszerűek voltak, a társasági élet középpontjában álltak, óriási igény volt rájuk. Volt egy fiú Belfastban, aki, hogy lehagyja a triciklijével társait, segítséget kért az apjától, aki állatorvos volt, és [[John Boyd
Mire a fia segítséget kért Dunloptól, addigra az állatorvos már régóta érdeklődött a közúti közlekedés iránt, és szándékosan kutatta, hogyan lehetne csillapítani a rezgéseket. Ezek során különféle rugós kerekeket és rugalmas pántokat konstruált, és végül megpróbálkozott a gumicsővel is. Lehet, hogy a feltalálás története tartalmaz legendás elemeket is, de abban egyetértés van,<ref name= Bijker/> hogy 1888. február 28-án este a tízéves Johnny Dunlop titkos próbaútra ment, a tricikli két hátsó kerekét légabronccsal szerelve. Ezután Dunlop új triciklit rendelt a belfasti Edlin & Sinclair cégtől, amelyre maga szerelte fel légabroncsát. Amikor ezt a próbát is kiállta, akkor nyújtotta be a szabadalmát 1888 júniusában.
83. sor:
Traktorra 1935-ben gyártott először felfújható abroncsot a Firestone <ref name= "tirebusiness kétrészes"/>
=== Profilarány ===
{|border="1" cellspacing="0" style="text-align:center;"
108. sor:
John Palmer ezután Angliába költözött. 1895-ben Silvertownban megalapította a ''Palmer Tire Company''-t, elindította az ''India Rubber Company'' tulajdonában levő silvertowni abroncsgyárat. A kordabroncsot 1903-ban szabadalmaztatta Silvertownban Christian Hamilton Gray és Thomas Sloper, akiktől még 1903-ban megvette a szabadalmi jogokat a ''Palmer Tire Company''. A kordabroncsokat 1921-ben kezdte tömegével gyártani a Continental. <ref name="Continental History">[https://www.continental-corporation.com/en/company/history-23052 Our History (Continental)]</ref>
A radiálabroncs elvére 1913-ban nyújtotta be az első szabadalmat Christian Hamilton Gray és Thomas Sloper (az angliai Silvertownban levő ''India Rubber, Gutta Percha and Telegraph Works Co.'' alkalmazottai).
A szabadalmi leírásból kiderül, hogy nem ők alkalmaztak először radiális elhelyezkedésű kordokat a karkaszban, de ők alkalmaztak először a radiálabroncs koronaátmérőjének növekedését korlátozó öveket. A radiálkonstrukció alkalmazását akkor megakadályozta a világháború és a rendelkezésre álló nyersanyagok gyenge minősége.
1915-ben Arthur William Savage (USA, San Diego) nyújtott be szabadalmat radiálabroncsra. Savage szabadalmát sem követte sorozatgyártás. Miután Savage szabadalma lejárt, 1946-ban a Michelin kapott rá szabadalmat.
=== Mintázat ===
Az első mintázattal foglalkozó szabadalmat 1892-ben adták ki Nagy-Britanniában. Az első mintázattal rendelkező, levegővel töltött személyabroncsot a Continental fejlesztette ki 1904-ben. <ref name="Conti kézikönyv"/> 1908-ban Frank Seiberling (Goodyear) olyan gépet talált fel, amellyel utólag lehet mintázatot vágni sima futóba.<ref>[ https://www.tirerecappers.com/tire-recappers-news/the-history-of-tires/ The History of tires]</ref><ref name= "tirebusiness kétrészes"/>
=== A légzárás biztosítása – tömlős és tömlő nélküli ===
Törölni a következő mondatot:
122. sor:
P.W. Litchfield (Goodyear) találta fel 1903-ban a tömlő nélküli abroncsot,<ref name="This day in history Thomson"/> de akkor nem terjedt el.
1943-ban a Continental nyújtott be szabadalmat a tömlő nélküli abroncsra.
A Goodrich 1947-ben jelentette be, hogy kifejlesztette a tömlő nélküli abroncsot. Az országúti vizsgálatok befejezése után, 1952-ben kapta meg a szabadalmat. 1955-ben az USA-ban már tömlő nélküli abronccsal szerelték a legtöbb új autót.
A defekttűrő abroncsok (RFT = Run Flat Tire vagy Technology) 1972-ben jelentek meg (Dunlop: Denovo).
Önfoltozó abronccsal a Uniroyal jelent meg 1979-ben (Royal Seal).
=== Alapanyagok ===
A gumiabroncsban az első műkaucsukok (kloroprénkaucsuk; butadién-sztirol kaucsuk; butadién-nitril kaucsuk) a harmincas években jelentek meg (ebből mára már gyakorlatilag csak a butadién-sztirolt használjuk abroncsgyártásra)
1904-ben fedezték fel, hogy a korom javítja a gumi tulajdonságait (jobban, mint a cink-oxid), de a vevők ellenálltak a fekete színnek, és ez a húszas évek közepéig késleltette a korom elterjedését. Addig világos színű abroncsokat használtak. <ref name= "tirebusiness kétrészes"/><ref>[https://books.google.hu/books?id=T2VeX7L1k2kC Polymers: The Origins and Growth of a Science. By Herbert Morawetz]</ref>George Oenslager (Diamond Rubber Co.) 1911-ben már alkalmazott kormot a futókeverékben, és 1915-re már általánosan használták <ref name=iaapt/>
Aktív töltőanyagként nagy fajlagos felületű szilícium-dioxidot a Continental 1991-ben, a Michelin 1992-ben kezdett használni a zöldabroncsokhoz.
1906-ban kezdett alkalmazni szerves gyorsítót a Diamond Rubber Co.
Az öregedésgátlókat 1924-ben kezdték el alkalmazni.
A húszas évek végén-harmincas évek elején fejlesztették ki a kord-gumi tapadásfokozó rendszereket, amelyek lehetővé tették, hogy a pamutot felváltsák az erősebb műszálak.
144. sor:
A harmincas években jelent meg az abroncs vázanyagai között az acélkord és a viszkóz.
A poliamidot a II. világháború alatt kezdte el alkalmazni az USA hadserege, és 1945 után a civil életben is elkezdték használni.
A poliésztert és az üvegszálat 1963-ban kezdték el alkalmazni.
Az [[Poliamid#Aramidok|aramid]] 1974-ben jelent meg gumiabroncsban.
Öntött (LIM) abronccsal 1975-ben jelent meg az ausztriai Polyair. Az abroncsgyártók azóta is folytatnak kutatásokat ebben az irányban, de a mai napig nem sikerült még sorozatgyártásra alkalmas megfelelő konstrukciót és fröccsöntési eljárást kidolgozni, így ezek az abroncsok egyelőre nem terjedtek el széles körben.
| |||