|
</ref> majd [[1945]]. [[december 4.|december 4-én]] a HM Igazoló Bizottsága igazoltnak nyilvánította. [[1946]]. [[március 1.|március 1-jével]] kinevezték az új hadsereg 1. honvéd gyaloghadosztálya vezérkari főnökének [[Pápa (település)|Pápa]], majd [[Tolna]] állomáshelyekkel. [[1946]]-ban vezérkari [[őrnagy|őrnaggyá]], majd vezérkari [[alezredes]]sé léptették elő. [[1947]]/[[1948]]-ban a HM Kiképzési Osztály vezetője, [[1948]]/[[1949]]-ben a gyalogság szemlélő-helyettese volt. [[1949]]-ben vezérkari [[ezredes]] lett. 1949 októbere és [[1950]] áprilisa között a gyalogság parancsnoka volt.
[[1950]]. [[március 15.|március 15-én]] Sólyom László altábornagy Farkas Mihály kérése ellenére nem volt hajlandó jelentést leadni a díszszemle megkezdésekor a szovjet katonai főtanácsadónak, Farkas Mihály ezért Király Bélát bízta meg a katonai díszszemle levezénylésével, és e cél érdekében Királyt kinevezte ezredesből [[vezérőrnagy|vezérőrnaggyá]]. Nem sokkal ezután Farkas az irodájába hívta, és kérte, ítélje el tábornoktársait a nyilvánosság előtt.<ref>2000-ben Király nyilatkozott a Népszabadságnak az eseményről</ref> Király teljesítette Farkas kérését. Az 1950-es [[Tábornokok pere|tábornokok perét]] megelőző letartóztatásokkor - az akkori diktatórikus viszonyok közt a pozíciójában elvártaknak megfelelően - nyilvánosan, tiszttársaihoz hasonlóan ő is elítélte a letartóztatottakat.<ref>Fennmaradt a tábornokok letartóztatása után a hadsereg tiszti karának szervezett, 1950 májusi értekezlet jegyzőkönyve, melyen, miután Farkas Mihály miniszter „fasiszta bandának” nevezte a letartóztatottakat, a tiszti kar felszólalói - az elvárásoknak megfelelően - a miniszter álláspontját támogató nyilatkozatokat tettek, így Király Béla is, aki a következőket mondta: '''„'''Elvtársak, néphadseregünk hatalmasat erősödött azzal, hogy ezt a fasiszta csirkefogó bandát leleplezte Pártunk. Akkor fogunk erősödni igazán, ha tanulunk ebből. Éberség tekintetében arra kell vigyázni, hogy ez ne legyen kampányszerű. Az éberség megnyilvánult ezeknél a banditáknál. Sólyomnak egy apróbb megnyilatkozásáról szeretnék beszélni. Az itt már többször említett tanfolyam megnyitásakor ott volt. A vizsga szünetét felhasználta arra, hogy romboljon. Azt mondotta, hogy maguk itt csak nagy kérdésekkel foglalkozzanak, a kisebb dolgokkal ne törődjenek! Tehát nem megalapozott tudást akart. Felületességet hirdetett, mert tudatlanságot akart. A tanulság az, hogy ilyen apró jelenségre is fel kell figyelni! Az egyik, amire Farkas elvtárs felhívta a figyelmet, hogy a lelkes, harcos munka szellemében pusztul az ellenség. Erre példa a mi tanfolyamunk. Ott az egyik tanár, aki a hallgatók lelkes és harcos hangulata szellemében lepleződött le, mert mikor a dicsőséges fegyvereit kellett oktatnia, csak paranccsal lehetett elérni, hogy erről is beszéljen. Lelkes harcos munkára van szükség, mert csak lelkes, harcos munkával tudunk harcolni az ellenség ellen.”
- Hadtörténelmi Levéltár (a továbbiakban: HL) MN VIII. 23. fond HM Pol. Fcsfség. Iratai 1950/T-55/z doboz; in [http://www.zmne.hu/tanszekek/Hadtortenelem/kati.htm#_ftnref16] Dr. Schubert Katalin százados: ''A tábornokok pere'', PhD értekezés, ZRINYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM, HADTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA, Budapest, 2006
</ref>
Bokor azt állítja továbbá, hogy 1946-ban a Katonapolitikai Osztályon terhelő vallomást tett [[Beregfy Károly]], [[Kozma István (altábornagy)|Kozma István altábornagy]] (egykori tanárai), valamint Czebe Jenő és Berkó István alezredesek ellen (Beregfyt és Kozmát háborús bűnökért kivégezték, Kozmát 1990-ben rehabilitálták, Czebét menekülés közben agyonlőtték, Berkót börtönbüntetésre ítélték.), majd a Rákosi-korszak vezérkari tisztjeként, 1950-ben, a [[tábornokok pere]] időszakában egy pártaktíván „fasiszta csirkefogónak” titulálta tábornok kollégáját, méltó büntetést kérve szörnyű vétkei ellentételezésére. (Elismerve, hogy a diktatúra viszonyai között a tisztikar egységesen elítélte a megvádolt tiszteket.)
Többek által vitatott az 1956. november 11-i Nagykovácsi térségében Király Béla visszaemlékezéseiben emlegetett „Nagykovácsi csata” megtörténte, illetve a fegyveres harc súlya és abban Király szerepe. Felvetik, ha történt is tűzharc, nem volt nagy jelentőségű, csak száznál alig több felkelő vehetett részt egy kisebb összecsapásban, az egyetemista-nemzetőr csapatrészt a szovjet egység rendkívül rövid idő alatt számolta fel. Bokor Imre szerint Király miután Ausztriába, majd az USA-ba távozott, 1956. december 30-án, a [[:en:The Providence Journal|The Providence Journal]]-nak adott interjújában azt nyilatkozta, hogy szeptember 28-án a forradalmárok szabadították ki a rabkórházból, majd november 4-én, a szovjetek támadásakor, áttörte a Budapest körüli szovjet gyűrűt és 8 harckocsival, valamint 400 emberével a Dunántúlra távozott 50%-os veszteséget szenvedve. Bokor a főváros elhagyását dezertálásként értékeli, szerinte Király a helyszínen nem rendelkezett harckocsikkal, kb. 40-45 nemzetőr kísérte, 3 gépkocsi állt a rendelkezésére, valójában számottevő ellenállást nem fejtettek ki, hanem céljuk az ország elhagyása volt. Állítása szerint a „Jelcin-dossziéban”<ref>{{Cite web|url=http://www.rev.hu/ords/f?p=600:2:::::P2_PAGE_URI:kiadvanyok/jelcin|title=56-os Portál - A „Jelcin dosszié”. Szovjet dokumentumok 1956-ról|accessdate=2016-11-28|work=www.rev.hu}}</ref> Zsukov marsall<ref>szovjet honvédelmi miniszter, a Magyarország elleni szovjet fegyveres támadás irányítója</ref> által naponta kétszer kiadott magyarországi harctéri helyzetjelentésében nincs utalás Nagykovácsi térségében lezajlott említésre érdemes fegyveres harcról. A másik forrásként megjelölt Malasenko szovjet parancsnok<ref>1956-ban ezredes, a Székesfehérvárra kirendelt különleges szovjet hadtest megbízott törzsfőnöke, a 2000-es években nyugállományú hadseregtábornok.</ref> visszaemlékezése szerint: „a budapesti felkelő erők, november 5-től kisebb csoportokba verődve visszavonultak a Budától északnyugatra fekvő erdős-hegyes vidékre”, a szovjet egységek Nagykovácsi-Telki térségében 10 felkelőt semmisítettek meg, 13-at ejtettek fogságba. Király és Malasenko 2001-es találkozásakor Malasenko kétségbe vonta a csatát, „nagy mesemondónak” nevezve Királyt, aki viszont máig meglévő zsíros-hegyi rakétakráterekkel kívánta bizonyítani igazát.<ref name=":1" /> Bokor cikke szerint a fogságba került felkelők mondták el, hogy Király társaival Ausztria felé igyekezve távozott. [[Ivan Sztyepanovics Konyev|Konyev marsall]] utasítására I. I. Szkripko ezredes, a különleges hadtest felderítő főnöke, vezetésével egy speciális csoport indult útnak Király Béla felkutatására, az akció azonban nem vezetett eredményre. Érdekesség, hogy a Kádár-korszak hatalmi propagandája politikai érdekből vonta kétségbe a nagykovácsi csata megtörténtét, így Geréb Sándor és Hajdú Pál [[Berecz János (politikus)|Berecz János]] által lektorált 1986-os könyvében például "nem volt csatának" minősítették a nagykovácsi eseményeket.<ref name=":1" />
====== Király kontra Bokor per (2008) ======
|
