„Jüan Si-kaj” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
116. sor:
=== A második forradalom ===
Nem sokkal ezután {{kínai|Song Jiaoren|Szung Csiao-zsen}} {{kínai|Shanghai|Sanghaj}}ba utazott rövid időre. 1913. március 20-án készült visszatérni Pekingbe, ám az éjjeli expresszre várakozás közben valaki rálőtt a pályaudvaron, és halálosan megsebesítette a miniszterelnököt, aki két nap múlva belehalt a sebeibe, miután nem érkezett meg időben az engedély Pekingból az operációra.<ref>{{Opcit|n=I. Jermasov|o=182}}</ref><ref name="Polonyi158">{{Opcit|n=Polonyi|o=158}}</ref><ref name="Fenby35">Johnatan Fenby: ''Chiang Kai-shek. China's Generalissimo and the Nation He Lost''. Carroll&Graf Publishers, New York, 2004. 35. o.</ref>{{kínai|Yuan|Jüan}} azonnal vizsgálatot rendelt el az ügyben, és látszólag mély megindulással fogadta {{kínai|Song|Szung}} halálhírét. Március 23-án egy ópiumbarlangban letartóztatták a merénylet közvetlen szervezőjét, [[Jing Kuj-cseng|{{kínai|Ying
Ezt követően áprilisban Jüan titokban találkozott a pekingi idegennegyedben lévő Hongkong and Shanghai Banking Corportation épületében a pénzintézet képviselőivel, hogy aláírja velük a kölcsönszerződést.<ref>{{Opcit|n=Frank László|o=134}}</ref> Itt azonban megzavarta őt [[Vang Cseng-ting|{{kínai|Wang Zhengting|Vang Cseng-ting}}]], a felsőház alelnöke, aki kijelentette, hogy a szerződés érvénytelen lesz a nemzetgyűlés beleegyezése nélkül, ám {{kínai|Yuan|Jüan}} ennek ellenére aláírta azt. Két nap múlva a felső- és alsóház valóban érvénytelennek mondta ki a megegyezést, ennek ellenére április 26-án {{kínai|Yuan|Jüan}} megkapta a 25 millió [[Font sterling|angol fontra]] rúgó kölcsönt.<ref>{{Opcit|n=I. Jermasov|o=184–185}}</ref> A kölcsönből azonnal mozgósította a hozzá hű erőket, és lefizette a flotta parancsnokát is, hogy ne akadályozza a [[Jangce|Jangcén]] való átkelésben. Miután csapatai elfoglalták a helyüket, elkezdte önkényesen leváltani azokat a déli kormányzókat, akik a {{kínai|Guomindang|Kuomintang}} tagjai vagy szimpatizánsai voltak. Az elsőt, [[Csianghszi|{{kínai|Jiangxi|Csianghszi}}]] kormányzóját július 9-én menesztette, majd napokon belül két másik is követte.<ref>{{Opcit|n=I. Jermasov|o=187–188}}</ref> Erre válaszul összeült a {{kínai|Guomindang|Kuomintang}} vezetősége {{kínai|Shanghai|Sanghaj}}ban, és hosszú vita után {{kínai|Sun Yat-sen|Szun Jat-szen}} álláspontja kerekedett felül, amiben kiállt a fegyveres harc megindítása mellett. A déli tartományok kikiáltották függetlenségüket az északi kormányzattól, és nem ismerték el tovább {{kínai|Yuan|Jüan}} hatalmát.<ref name="Polonyi158" />
|