„I. Odo aquitániai herceg” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Uralkodása: Llivia |
a →Uralkodása: e |
||
59. sor:
Odónak nemcsak a frankokkal gyűlt meg a baja, hanem a [[mórok]]kal is. 719-ben az arab-berber csapatok [[Al-Szamh ibn Malik al-Khawlani]] emír vezetésével átkeltek a Pireneusokon, és benyomultak Galliába. A [[Narbonne]] környékén és attól északra számszerű többségben élő gallorómaiak — akárcsak hispániai rokonaik — örömmel, felszabadítóként üdvözölték a hódítókat, és megnyitották nekik városaikat. Ettől nyugatra azonban nem sikerült területet nyerniük: Odo akvitániai és baszk csapatai [[721]]. június 9-én a [[toulouse-i csata|toulouse-i csatában]]<ref>{{cite book | author = Collins, Roger| year = 1989 | title = The Arab Conquest of Spain 710-797 | publisher = Blackwell |location = Oxford, UK / Cambridge, USA|isbn= 0-631-19405-3|page=87}}</ref> megfutamították őket; maga az emír is elesett.<ref>[http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/732_oktober_10_martell_karoly_legyozi_az_arabokat_poitiersnel/ Tarján M. Tamás: 732. október 10. — Martell Károly legyőzi az arabokat Poitiers-nél]</ref> Odo herceget ettől fogva nevezték Nagy Odónak. A győzelemért [[II. Gergely pápa]] „a kereszténység bajnokává” minősítette Odót, és elismerte Akvitánia (és Baszkföld) függetlenségét.
Déli és nyugati határainak biztosítására lányát (akit valószínűleg '''Lampegiá'''nak hívtak) [[Córdobai Emirátus|Córdoba]] kormányzója ellen fellázadó [[Utman ibn Naissza]] berber vezérhez (akit a frank krónikák '''Munuza''' néven említenek), [[Cerdanya]] kormányzójához adta feleségül.<ref>Ivan Van Sertima, ''Golden Age of the Moor'', (Transaction Publishers, 2009), 340.</ref> Ez a szövetség felbőszítette [[Martell Károly]]t, aki a [[szászok]] legyőzése után 731-ben délnek fordította seregét, és felrúgta az Odóval kötött békét. Átlépte és [[Loire]]-t, elfoglalta [[Bourges]]-ot, és közben kétszer is (oda-vissza) feldúlta Akvitániát. Odo megpróbált szembeszállni vele, de vereséget szenvedett a frank túlerőtől. Ezzel párhuzamosan az [[Omajjádok]] Odo veje és szövetségese, Utman ibn Naissza ellen indultak meg. [[Andalusz]] kormányzója, [[Abd ar-Rahmán ibn Abdalláh]] (al-Gafiqi) 731-ben legyőzte a lázadó vezért és
732-ben a kormányzó átkelt a [[Pireneusok]]on, feldúlta [[Gascogne|Baszkföld]]et, és kifosztotta [[Bordeaux]]-t,<ref>David Levering Lewis, ''God's Crucible: Islam and the Making of Europe, 570-1215'', (W.W. and Norton Company, 2008), 166.</ref> ami ekkor [[Akvitánia]] fővárosa volt.<ref>[[http://patacsipilvax.hu/?p=21073 Lőrincz Miklós: Martell Károly és a poitiers-i csata]]</ref> Odo lassan gyűjtötte össze erőit. [[Bordeaux]]-tól nem messze felvette a harcot a támadókkal, de a [[Garonne menti csata|Garonne menti csatában]] vereséget szenvedett.
| |||