„Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos tescheni herceg” változatai közötti eltérés

a (kékít)
A háborút követő békeévekben a legfontosabb feladat a hadsereg újjászervezése volt. Ausztria nem vett részt a [[negyedik koalíciós háború|Napóleon elleni negyedik koalícióban]]. [[1806]]-ban Ferenc császár – immár mint [[Ferenc magyar király|I. Ferenc]], [[Osztrák császárok listája|Ausztria császára]] – öccsét, Károly főherceget, az egyetlen osztrák tábornagyot, aki csatában meg tudta verni Napóleont, kinevezte a Birodalom főhadparancsnokává ''(Generalissimus)'' és teljhatalmú hadügyminiszterévé. Károly jelentős reformokat hajtott végre a császári haderőben. Eltörölte az életfogytig tartó katonai szolgálatot, felállította az osztrák Véderőt ''(Landwehr),'' kialakította a [[népfelkelés]] ''(Landsturm)'' rendszerét, bevezette a haderő hadtestekbe szervezését. Elvetette az alkalmatlannak bizonyult, elavult [[XVIII. század]]i haderőszervezési elveket, az osztrák szárazföldi hadsereget a francia hadiszervezet mintájára építette fel. Minden hadszíntéren fel- és elismerte a nép kiképzett fiaiból álló, lelkes és harcra motivált új hadseregek és a dinasztiák által fenntartott zsoldos haderők hatékonysága közötti döntő különbséget. Tanulmányozta a franciák által alkalmazott taktikai műveleteket, és tábornokait is ezek alkalmazására oktatta. Spanyol hazafias körök felajánlották neki Spanyolország koronáját, ez a császár neheztelését vívta ki. Károly – aki legfontosabb feladatának az osztrák birodalom erősítését tartotta – elutasította a spanyol trónt.
 
A haderőszervezés még nagy erővel folyt, amikor [[1809]]-ben ismét kitört a háború. Az [[ötödik koalíciós háború|ötödik koalícióban]] Ausztria szövetségese, [[Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága|Nagy-Britannia]] főleg a tengeren ténykedett, szárazföldön csak kisebb hadműveleteket folytatott. Az osztrák császári haderő egyedül állt szemben Napóleonnal. A még csak félig felállt új hadszervezet és az új főhadparancsnok eredményesebb ellenállást tanúsított, mint a régi hadsereg, de Ausztria így is vereségre volt kárhoztatva. Az [[eckmühli csata|eckmühli kudarc]], a [[regensburgi csata|Regesnburg körüli vesztes csatározások]] következtében Károly főherceg [[Csehország (történelmi tartomány)|Csehországba]] húzódott vissza hadseregével. A franciák [[május 13.|május 13-án]] ismét bevonultak Bécsbe. Napóleon {{szám|90000}} főnyi serege a Duna jobb partján állt. A bal partot a Csehország felől visszaérkező Károly főherceg hadserege szállta meg. [[1809]]. [[május 21.|május 21]]–[[május 22.|22]]-én a (ma Bécshez tartozó) [[Aspern]] és [[Essling]] térségében lezajlott [[asperni csata|asperni csatában]] Károly nagy győzelmet aratott, megakasztotta Napóleon előrenyomulását kelet felé. Ezt azonban a [[győri csata]]vesztés követte. [[októberJúlius 145.|OktóberJúlius 145-én6-án]] a véres [[wagrami csata]] az osztrákok teljes vereségével végződött. A két nagy csatában Károly főherceg több, mint {{szám|50000}} főnyi veszteséget okozott Napóleonnak. Ausztria a [[schönbrunni béke]]diktátumot kényszerült aláírni.
 
A wagrami vereség nyomán a Károly lemondott főhadparancsnoki tisztségéről, és visszavonult a katonai pályáról. Egyes források szerint Ferenc császár váltotta le, mert Károly a vereség után túl hamar kezdett béketárgyalásokba Napóleonnal.
296

szerkesztés