Wikipédia

„Tiszavirág” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
KobeatBot (vitalap | szerkesztései)
botok
38 634 szerkesztés
a →‎Szaporodása, azaz a „tiszavirágzás”: pont után szóköz, harmincnyolcadik fázis (WP:BÜ) AWB
a Hivatkozás előtti szóköz törlése, egyéb apróság, ld.: WP:BÜ
25. sor:
A '''tiszavirág''' ''(Palingenia longicauda)'' nevével ellentétben nem növény, hanem egy rövid életű kérészfaj, amely a [[szárnyas rovarok]] ''(Pterygota)'' alosztályába, az [[ősszárnyúak]] ''(Palaeoptera)'' alosztályágába, a [[kérészek]] ''(Ephemeroptera)'' rendjébe, annak [[tiszavirágok]] (''Palingengidae'') családjába tartozik.<ref>[https://www.izeltlabuak.hu/faj/tiszavirag Tiszavirág – Palingenia longicauda]</ref> A fajt a modern [[zoológia|zoológiába]] 1791-ben Guillaume Olivier<ref>[http://museum.unl.edu/research/entomology/workers/GOlivier.htm Guillaume Olivier 1756-1814]</ref> vezette be ''Ephemera longicauda'' néven.<ref>[https://www.gbif.org/species/8196064 Ephemera longicauda Olivier, 1791]</ref> Tökéletlen átalakulással ([[hemimetamorfózis]]) fejlődnek ki, ugyanis a kérészeknek nincs [[Báb (biológia)|bábállapotuk]].
 
Amikor a tiszavirág befejezi a folyó üledékében töltött hároméves [[lárva]]életét, [[imágó]]ként kifejlődve 8-12 centiméter hosszú, szárnyfesztávolsága eléri a 6-7 centimétert. [[Európa|Európában]] a legnagyobb kérészfaj. Lárvái [[Magyarország]]on, a [[Tisza|Tisza]] leszakadó peremű [[agyag]]os partszakaszain, vízalatti telepeken élnek nagy tömegben.<ref name= index1>{{Cite web| url= https://index.hu/tudomany/keresz0612/ |title= Most repül a Tiszán a kérész |author= Molnár Róbert |buplisher= index.hu |date= 2007-06-12}}</ref>
 
Rövid és szenvedélyes vízfeletti életük és tömeges rajzásuk (kirepülésük, násztáncuk, párzásuk, peterakásuk, pusztulásuk), egyedülálló természeti látványosság, aminek az elnevezése '''tiszavirágzás'''. Minden évben rendszeres turistalátványosság a [[Tisza|Tiszán]] és mellékfolyóinak néhány napsütötte szakaszán.
 
== Előfordulása, élőhelye ==
A tömeges násztáncot járó kérészekről, már az ókorban említést tett [[Arisztotelész]], aki ''ephemeronnak'',<ref>[https://www.thefreedictionary.com/ephemeron Greek ephēmeron, mayfly, from neuter of ephēmeros, daily, short-lived; see ephemera.]]</ref>, „egynapinak” nevezte őket.<ref name= index1 /> A ''palingenia longicauda'' kérészfaj korábban Európa síkvidéki folyóinak többségében előfordult, ma a legtöbb helyen már kihalt (a [[Loire]]-ból 1922-ben, a [[Rajna|Rajnából]] 1952-ben). A [[20. század]] végére elterjedési területe leginkább a [[Tisza]] [[vízgyűjtő]]jére és néhány, kisebb folyóra korlátozódott (pl. [[Prut]], [[Rába]], [[Duna]] mellékága [[Gönyű]]nél<ref>{{Cite web |url= https://www.researchgate.net/publication/314671777_Re-appearance_of_Palingenia_longicauda_Olivier_1791_Ephemeroptera_Palingeniidae_on_the_Hungarian_Danube_section_-_range_recovery_of_the_species_at_the_Raba-district |title= Re-appearance of Palingenia longicauda (Olivier, 1791) (Ephemeroptera, Palingeniidae) on the Hungarian Danube section – range recovery of the species at the Rába-district |author= MÁLNÁS Kristóf, AMBRUS András, MÜLLER Zoltán, TÓTH Ádám Péter, KIS Béla |year= 2016 |month= december|publisher= Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis (A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei) |language= angol}}</ref>). A faj igazi magyar különlegesség amiatt, hogy mára már csak a [[Tisza|Tiszában]] és mellékfolyóin található meg tömegesen.
 
A lárvák a szerves anyagban viszonylag szegény agyagos aljzatot kedvelik, ahol az a meghatározó és fontos, hogy a part, ill. a partközeli mederfenék meredek legyen, és az áramló víz kellő sebességet érjen el, ami megakadályozza, hogy az agyagra iszap rakódjon, és ami kellő mennyiségű [[oxigén]]t szállít a lárvák számára. A legtöbb lárva a 3–4 mm átmérőjű szemcsés, morzsalékos, törmelékes agyagban található. U alakú járataik jellemzően 15–17 cm mélységig hatolnak a folyómeder falába, de találtak lárvákat 25–30 cm (extrém esetben akár 50 cm) mélységben is. A járatokat elsősorban a vízszint alatti 1-7 méteres sávban alakítják ki, de néha a meder aljáig is elérnek. A vízszint ingadozásával a felső telepek szárazra kerülhetnek, ilyenkor a lárvák általában az alsóbb régióba vándorolnak.<ref name= kotivizig>[http://www.kotivizig.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1477:tiszavirag-ma-este-varhato-a-frajzas&catid=1:jeles-esemenyek&Itemid=74 Tiszavirág: ma este várható a főrajzás] (Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, 2017. június 15.)</ref>
58. sor:
A hímek a tömeges rajzás előtti utolsó lárvastádiumot követően egy nehezen repülő szubimágóvá válnak, amelyek a partra repülnek, vagy a vízből kiálló faágakra, a növények leveleire kapaszkodnak fel. Ekkor egy szárnyas, röpképes [[Imágó|szubimágó]] alakul ki, amely azonban még nem szaporodóképes. A vízből így kikerült szubimágó néhány óra eltelte után, egy újabb vedlést követően válik csak [[imágó]]vá, amely már reprodukcióra és repülésre is képes felnőtt egyed. A nőstények kissé később jelennek meg a rajzás helyszínén, mint a hímek, és [[lárva]]állapotukból egyből imágóvá alakulnak, vedlésüket követően azonnal párzóképesek. A hímek közvetlenül a vízfelszín felett repülve izgatottan keresik a nőstényeket, egyszerre akár tíz-húsz hím is ráveti magát egy-egy nőstényre, miközben gomolyaggá verődnek egy pillanatra. A nőstény köré gyűlt hímekkel ilyenkor alakul ki a virágra emlékeztető alakzat a Tisza víztükrén.<ref>[https://openi.nlm.nih.gov/imgs/512/173/3297596/PMC3297596_pone.0031872.g001.png Males surrounding a female in a characteristic flower-like structure (“tiszavirág”) (photo: A. Orosz)]</ref>
 
A kérészeknek páros párzószervük van. A párzószerv végén érzékszervek (''virga'' és ''titillatorium'') találhatók. <ref name= tankonyvtar /> Az ivarérett állatok rövid, vízfelszín feletti életük során nem táplálkoznak, bélcsatornájukat [[levegő]]vel pumpálják fel, hogy könnyebben tudjanak repülni és a sikeres nászrepülést végrehajtani. Csapongva és ügyetlenül repülnek, és csak a párzásra összpontosítanak. Mivel a nőstényeknek a hímekhez képest nagyobb szárnyuk és testük van, farksertéik pedig rövidebbek, így gyorsabb repülésre képesek. A nem párosodott nőstény egyedek petéiből a [[partenogenezis]] természetes folyamataként csak nőstény egyedek fognak kifejlődni.
 
A hímek röviddel a párzás után elpusztulnak, a nőstények pedig a folyó felett repülve megkezdik a „kompenzációs” repülésüket, amelyet a végkimerülésig folytatnak. A „kompenzációs” repülés azt a célt szolgálja, hogy a vízbe kerülő megtermékenyült peték azon a helyen érjék el a meder fenekét, ahol korábban az éppen rajzó kérész generáció is sikeresen kifejlődhetett. A folyó felett 5–10 méteres magasságban repülnek a folyásiránnyal szemben, majd néhány kilométer után leereszkednek, és a víz felszínére rakják a megtermékenyített [[pete (biológia)|petéiket]], majd ők is elpusztulnak, akár a hímek.
 
A peték lencsealakúak, fajsúlyuk a víznél nehezebb, ezért gyorsan lesüllyednek, az áramló víz elsodorja őket a nőstények származási telepeihez, majd ott a [[folyó]] fenekén beágyazódnak az agyagos mederbe. Miután a lárvák kikeltek a petékből, azok belefúrják magukat a partoldalba.<ref>[http://mek.oszk.hu/03400/03408/html/2645.html Alfred Edmund Brehm: Az állatok világa - Kérészek (Ephemerida)]</ref><ref>[http://www.haon.hu/ket-es-fel-ora-a-nostenye-a-him-keresz-elete-ennyi-sem/3528996 Két és fél óra a nőstényé, a hím kérész élete ennyi sem]</ref><ref>[http://foldrajzmagazin.hu/szines-mozaik/amikor-viragzik-a-tisza-a-tiszavirag-elete/ Amikor “virágzik” a Tisza: a tiszavirág élete]</ref>
 
Rajzáskor a kérészek lárváit már a mederben, a vájataik szájánál békák várják türelmetlenül, de lesben állnak a ragadozó halak is. A vízfelszínre bukkanásukkor pedig a madarak lakomájává válnak sokan. [[Mocsáry Sándor]] zoológus szerint a nagy harcsák is előjönnek rejtekhelyükről „''a «Tisza virágzásakor» onnan rendesen kijönnek, hogy kedvencz eledeleikkel jóllakjanak. S talán ép e miatt hívja a nép «harcsaféreg»-nek is, főleg Győr megyében''”.<ref>[https://library.hungaricana.hu/hu/view/TermeszetrajziFuzetek_1878_02/?pg=127&layout=s Herman Ottó szerk.: Természetrajzi Füzetek 2/1-4. (Budapest, 1878) 127. oldal]</ref> A párosodás után elpusztult imágók tetemei is hasznosulnak az [[ökológia]]i rendszer élőlényközössége számára.
 
[[Kép: Tiszavirágzás 2011. június 13 -án a tiszainokai kökötőnél.JPG|jobbra|bélyegkép|265px|Tiszavirágzás]]
76. sor:
A ''Palingenia longicauda'' a [[Tisza]] folyó ökológiai rendszerének fontos kulcsfaja. Magyarországon a tiszavirág 1993 óta védett, az élőhelyére és minden alakjára (lárva, szubimágó, imágó, kifejlett rovar, elpusztult kérésztetem) kiterjed a védelem. A Tiszavirág és a „tiszavirágzás” bekerült a [[Hungarikum (jog)|hungarikum]]ok közé, a [[Magyar Értéktár]] természeti környezet kategóriájának tételei közé választották.<ref>[http://hungarikum.kormany.hu/magyar-ertektar A Magyar Értéktárban nyilvántartott nemzeti értékek]</ref>
 
A tiszavirág európai és világszinten is jelentős természeti örökségünk, bioindikátorként jelzik az [[alföld]]i folyók vízminőségének változását, ökológiai viszonyainak minőségét. A 2000-ben történt [[tiszai ciánszennyezés]] óriási károkat okozott a Tisza ökoszisztémájába bekerült, a hordalékban lerakódott nehézfémek miatt. Az ökoszisztéma állapotának egyik szimbolikus jelzője volt a tiszavirág túlélése.<ref>[http://www.publikon.hu/application/essay/214_1.pdf Márkus Marietta: Tiszai ciánszennyezés]</ref>
 
A kérészek állományát a vízszennyezés mellett veszélyezteti a folyómeder kikövezése és sok egyéb emberi beavatkozás is, duzzasztás, mederrendezés, hídépítés. Egy a mesterséges létesítmények tiszavirág állományra gyakorolt hatását vizsgáló kutatás szerint, a [[Kisar (település)|Kisar]] és [[Tivadar (település)|Tivadar]] közötti közúti [[híd]] következménye, a helyi hím-nőstény ivararány eltolódása. A kompenzációs repülést végző nőstényeket ugyanis a hidak megállítják és megzavarják. A híd hatására létrejövő kavargással jelentősen energiát veszítenek a táplálkozásra képtelen egyedek, és ezzel összefüggésben magyarázható az ottani hím-nőstény arány eltolódása a normálistól, ugyanis a meg nem termékenyített petékből csak nőstények fejlődnek ki ([[partenogenezis]]).
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Tiszavirág”