Wikipédia

„Brassópojána” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
0
95. sor:
Brassópojána következő írásos említése az 1532–1535 között keletkezett Schaffner-számlákban (''Schaffner Rechnungen'') található; ekkor a helyet ''insula vulgo Awe''-ként, azaz az Awe-nak nevezett szigetként említik. A számlákban többek között helyi munkások fizetségét tárgyalják, akiket a városi tanács 1534 nyarán megbízott, hogy [[Majláth István]] erdélyi vajda látogatásának alkalmából javítsák ki a Salamon-kőtől induló sziklaösvényt. Majláth István 1535 augusztusában három napot töltött Pojánán családjával és barátaival a város költségén.<ref>{{cite web |url=http://www.adz.ro/karpatenrundschau/artikel-karpatenrundschau/artikel/zur-geschichte-der-schulerau-bei-kronstadt-iv/ |title=Zur Geschichte der Schulerau bei Kronstadt (IV) |date=20111205 |accessdate=20180211 |first=Uwe |last=Grün |publisher=Allgemeine Deutsche Zeitung}}</ref>
 
A 16. század elején az egész Keresztényhavas és környéke Brassó birtokába került. [[Thomas Tartler]] krónikás szerint [[V. Basarab havasalföldi fejedelem]] adományozta a területet a városnak; cserébe a [[Erdélyi szászok|szászok]] 1495-ben engedélyezték egy román ortodox kőtemplom (a [[Szent Miklós-templom (Brassó)|Szent Miklós-templom]]) építését a város területén (ez azonban valószínűleg helytelen, ugyanis V. Basarab csak 1512-től volt fejedelem).{{refhely|Pavalache|130. és 191. o.}} Brassó városa a [[Johannes Honterus|Honterus]] által 1541-ben alapított ''[[Johannes Honterus Líceum|Studium Coronense]]'' líceumnak ajándékozta a hegyet, hogy a líceum a legelők bérbeadásából és a fakitermelésből kiegészíthesse jövedelmét. Ekkor honosodott meg a hegy német ''Schuler'' (Diák) és a tisztás ''Schulerau'' (Diák-berek) neve. Feljegyezték, hogy a diákok minden év augusztusában – más források szerint évente négyszer, a nyári hónapok első hétfőjén – kirándulást szerveztek Pojánára és a Keresztényhavasra (''ad montes ire''), azzal a kikötéssel, hogy az esti harangszóra visszaérjenek a városba. Bár a város a 16. század végén visszakövetelte a hegy feletti jogot, az iskolai kirándulások egészen 1716-ig folytatódtak. A túrázás során az először résztvevő fiatalokat a többiek kíméletlenül megfürdették az Oaben vizében (''das Prellen und Hobeln der Füchse'').{{refhely|azonos=W40}}<ref>{{cite web |url=http://www.adz.ro/karpatenrundschau/artikel-karpatenrundschau/artikel/die-schulerau-bei-kronstadt-1/ |title=Die Schulerau bei Kronstadt |date=20111211 |accessdate=20180211 |first=Uwe |last=Grün |publisher=Allgemeine Deutsche Zeitung}}</ref>
 
A 17. század végétől a szászok korlátozták a bolgárszegi románok Pojána feletti jogait, majd a 18. században kiszorították őket Pojána területéről: az öröklést megtiltották, így a legelőket fokozatosan kisajátották. A románok a [[Gubernium]]nál tettek panaszt, ami az ő javukra döntött, ám a szász városvezetés nem hajtotta végre a Gubernium rendelkezését.{{refhely|Pavalache|231. és 276. o.}}
129. sor:
Több létesítménynek sajnálatos módon tragikus vége lett: a Hotel Poiana 1952. januárjában leégett (mivel nagyrészt fából épült, az alapzat kivételével teljes egészében megsemmisült), a bobpályát bezárták a sorozatos balesetek miatt, a sífelvonó pedig 1966-ban leszakadt több tucat áldozatot követelve.<ref name=pint>{{cite web |url=http://www.agerpres.ro/social/2014/12/19/drumul-spre-poiana-brasov-a-implinit-50-de-ani-de-la-inaugurare-17-15-36 |title=Drumul spre Poiana Brașov a împlinit 50 de ani de la inaugurare |date=20141219 |accessdate=20180517 |first=Jana |last=Pintili |publisher=Agerpres}}</ref> A hivatalos változat alapján a szálloda egy úgyfelejtett vasaló miatt gyúlt fel,<ref name=mat>{{cite book |first=Dan Mihai |last=Mateescu |title=Născut în Brașov |pages=71–99 |year=2018 |publisher=saját kiadás |location=Brassó |language=román |isbn=9789730270419}}</ref> bár egyes híresztelések szerint korrupt hivatalnokok okozták a tüzet, hogy eltüntessék az általuk elkövetett sikkasztások nyomait. Több személyt letartóztattak, de a vizsgálat eredményét sosem hozták nyilvánosságra.<ref>Profile of a city: Orașul Stalin (hangfelvétel). HU OSA 300-1-2-29787, Records of Radio Free Europe, 1953. január 14.</ref>
 
Mindezek ellenére a telep töretlenül fejlődött: 1958-ban a Hotel Poianát újraépítették ''Hotel Sport'' néven, és további két szállodát (''Poiana'' és ''Bradul'') emeltek.{{refhely|azonos=B19}} Hétvégente akár tízezer turista is felkereste az üdülőt.<ref name=epuran/> Brassópojána keleti részén kőfejtőt létesítettek (ezt mára már elhagyták, mint ahogy a mellette létesített síugrósáncokat is), ahonnan építőanyagot nyertek a szállodákhoz és egyéb épületekhez.{{refhely|Kovács|280–282. o.|azonos=K280}} 1964-ben ittBrassópojánán forgatták a ''Dragoste la zero grade'' romantikus filmet.<ref name=mat/>
 
A telep fejlődésével időszerű lett egy modern autóút építése az Oaben-völgyi keskeny és meredek földút helyett, és 1960-ban a brassói városháza elrendelte egy új út építését. Három különböző tervet nyújtottak be az útvonalat illetően; a harmadik változat, melyet végül elfogadtak, a Postarét környékéről indult a Warthe-domb felé, és a [[Nagy-függő-kő|Nagy-tölgyes]] gerince mentén kanyargott, egy régi szekérutat követve. Ehhez nem volt szükség házak lebontására, nem tételezett fel bonyolult építészeti megvalósításokat, és a panorámák miatt turisztikai szempontból is értékes volt. A munkálatok 1962 utolsó negyedében kezdődtek, magát az utat pedig 1963 őszén kezdték építeni, és 1964. december 19-én avatta fel Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Kommunista Párt főtitkára. 1965-ben elkészültek a töltések, védőkorlátok, és a vízelvezető rendszer. 1966-ban az utat egy további 1,8 kilométeres szakasszal hosszabították, és teljes egészében leaszfaltozták.<ref name=sebastian/><ref name=pint/>
201. sor:
* ''Ruia–Subteleferic'' – két pálya, a nehéz Ruia és a közepes Subteleferic összevonásából keletkezett,<ref group="m">Egyes leírások máig két pályaként tüntetik fel, ezért hét helyett nyolc pályát listáznak.</ref> hossza 2,2 kilométer.<ref name=disco/>
* ''Kanzel'' – a legmagasabban fekvő pálya, a hó itt olvad el a legkésőbb.{{refhely|azonos=B37}} A csúcs közeléből indul és a Sulinarba torkollik, hossza 800 méter.<ref name=adevp/>
* ''Lupului'' – Azaz egykori Cristianul Mare menedékház környékéről indul, majd a síterület keleti határát követi, hossza 2,6 kilométer. A legnehezebb pályaként tartják számon, leghírhedtebb része az ''S-ul mare'' (Nagy S), melyet nem is nyitnak meg minden évben.<ref name=adevp/>
 
====Megszűnt és használaton kívüli pályák====
207. sor:
* ''Trambuline'' – a régi kőfejtő melletti síugrósáncokhoz tartozó pályák;{{refhely|azonos=B37}} a területet részben beépítették, és egy aszfaltút is átszeli (str. Poiana lui Stechil).
* ''Slalom Special'' – a telep legnagyobb átlagos meredekségű (38%) pályája volt, hossza 300 méter, éjszakai világítás és két sílift is tartozott hozzá.{{refhely|azonos=B37}} A [[Tejbarlang]] környékéről indult, az irtás még mindig jól kivehető az erdőben.
* ''Drumul Familial'' – Egykoronegykoron a telep leghosszabb pályája (5 kilométer), könnyű pályaként tartották számon. A Römer-menedékháztól indult, és a jelenlegi sárga sávval jelölt turistautat követte a Ruja-réten és a Drester-tisztáson át a kőfejtőig.{{refhely|azonos=B37}}
 
====Sífelvonók====
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Brassópojána”