„IV. Valdemár dán király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
aNincs szerkesztési összefoglaló
38. sor:
 
[[II. Kristóf dán király|II. Kristóf]] legifjabb fiaként született. [[1328]]-tól [[IV. Lajos német-római császár|Bajor Lajos]] udvarában nevelkedett.<ref name=uralkodok/> [[1338]]-ban elhagyta a császári udvart,<ref name=uralkodok/> majd a császár és Brandenburgi Lajos őrgróf segítségével diplomáciai konfliktusba kezdett, hogy kiragadja a Dánia fölötti uralmat Gerhard és Szelíd János holsteini grófok kezéből.<ref name=uralkodok/> Miután Gerhradot [[1340]]-ben meggyilkolták,<ref name=uralkodok/> Valdemár egyezségre jutott Jánossal,<ref name=uralkodok/> és elismertette magát Dánia királyának.<ref name=uralkodok/> Hedviggel, Schleswig hercegének nővérével kötött házasságot,<ref name=uralkodok/> amellyel megszerezte Észak-Jütlandot,<ref name=uralkodok/> és hatalmát kiterjesztette a fennmaradt szövetséges dán vidékekre is.<ref name=uralkodok/> Az adók emeléséből és Észtország eladásából ([[1346]]) befolyó pénzt arra használta fel, hogy felügyelete alá vonja [[Sjælland]]ot, valamint [[Fyn]] szigete és [[Jütland]] nagy részét.<ref name=uralkodok/> [[1349]]-ben beavatkozott az északnémet politikába, szembeszállt [[IV. Károly német-római császár|IV. Károly német király]] (majd császár) kísérletével, hogy elmozdítsa Valdemár szövetségesét, Brandenburgi Lajost,<ref name=uralkodok/> és [[Rügent]]t és [[Rostockot]] kivonja dán fennhatóság alól.<ref name=uralkodok/> Miután felszabadította Lajosnak még oly távoli birtokait is, mint [[Berlin]],<ref name=uralkodok/> Valdemár megbékítette Lajost Károllyal ([[1350]])<ref name=uralkodok/> és helyreállította Rügenben és Rostockban a dán uralmat.<ref name=uralkodok/> Dániába visszatéve felkelés fogadta ([[1350]]),<ref name=uralkodok/> az első azoknak a lázadásoknak a sorából, amelyeket az uralkodó személyében összpontosuló óriási hatalom váltott ki.<ref name=uralkodok/> A forrongások lecsillapodtával [[1360]]-ban összeült az országgyűlés,<ref name=uralkodok/> hhogy megszilárdítsa békét,<ref name=uralkodok/> és kölcsönösen meghatározza az uralkodó és az alattvalói jogait és kötelességeit.<ref name=uralkodok/>
Valdemár azzal fejezte be édesapja királyságának újraegyesítését, hogy [[1360]]-ban visszanyerte [[Skåne tartomány|Skåné]]t a svédektől.<ref name=uralkodok/> A következő évben meghódította [[GötlandGotland]]ot, a szigeten fekvő gazdag várossal, [[Visby]]vel együtt<ref name=uralkodok/> és Dániához csatolata [[Öland]]ot is.<ref name=pallas /> Ezzel szilárdan megvetette a lábát a balti-tengeri kereskedelemben,<ref name=uralkodok/> és kivívta maga ellen a [[Hanza-szövetség]], Svédország [[Mecklenburg]], [[Holstein]] és a függetlenedni vágyó jüt nemesség erős szövetségét,<ref name=uralkodok/> amely [[1368]]-ban komoly vereséget mért rá<ref name=uralkodok/> Valdemárt pedig futni kényszerítette.<ref name=pallas /> Mialatt a király hosszabb ideig külföldön volt, a távolmaradását zokon vevő rendek saját felelősségükre a Hanzával a Dánia számára kedvezőtlen, sőt lealázó ''stralsundi békét'' kötötték ([[1370]]),<ref name=pallas /> amely előjogokat biztosított a Hanzának, de a dán királyságot érintetlenül hagyta.<ref name=uralkodok/> Valdemár leánya, Margit [[1363]]-ban hozzáment [[VI. Haakon norvég király]]hoz,<ref name=uralkodok/> s ezzel lehetővé vált Dánia és Norvégia egyesítése,<ref name=uralkodok/> ami [[1380]]-tól egészen [[1814]]-ig fennmaradt.<ref name=uralkodok/> Valdemárt halála után, [[IV. Olaf norvég király|Olaf Haakonsson]] (Margitnak és VI. Haakonnak a fia) követte a trónon, aki édesapja halála ([[1380]]) után Norvégiát is Dániához csatolta. [[Kép:Valdemaratterdagsseglsomkonge.jpg|180px|bélyegkép|''IV. Valdemár királyi pecsétje'']]
 
== Gyermekei ==