„Béky-Halász Iván” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Csoóri Sándor (WP:BÜ), replaced: Csoóri Sándor → Csoóri Sándor AWB |
a {{Életrajz infobox}} cseréje {{Személy infobox}}-ra (WP:BÜ), apróbb javítások |
||
1. sor:
{{
▲ | aláírás =
}}
'''Béky-Halász Iván''' ([[Budapest]], [[1919]]. [[augusztus 12.]] – Budapest, [[1997]]. [[március 8.]]) költő, műfordító, szerkesztő, bibliográfus, szobrász.
21 ⟶ 18 sor:
Béky-Halász Iván azok közé a költők közé tartozik, akiket az [[1956-os forradalom|1956-os magyar forradalom]] leverése sodort Kanadába. A [[Toronto|Torontó]]ban töltött 25 év alatt fejtette ki irodalmi és közéleti tevékenységét.
A budapesti [[piarista]] gimnáziumban érettségizett, majd a [[Pázmány Péter Tudományegyetem]] Jogtudományi karán 1942-ben jogi doktorátust, a torontói egyetemen 1967-ben, könyvtárosi oklevelet szerzett. Költői pályáját a harmincas években, a [[Thurzó Gábor]] által szerkesztett [[Élet (lap)|Élet]] című katolikus lap munkatársaként kezdte. Irodalmi pályáját azonban hamar félbetörte a háború és a hadifogság, majd egy [[koncepciós per]] áldozataként hosszú éveket töltött börtönben. [[1956]]-ban az [[Igazság (lap)|Igazság]] című forradalmi lap munkatársa volt.
Kanadába az 56-os forradalom leverése után érkezett, és a torontói egyetemi könyvtár munkatársa lett. Ez alatt az idő alatt, közel harmincezer kötetes könyvtárrészt hozott létre a magyar nyelv és irodalom, valamint a történeti művek tanulmányozására. A könyvtár magyar anyagát bibliográfiai füzetekben adta közre. Bibliográfiai munkái közül kiemelkedő a magyar forradalomról írt kiadványa ''(Bibliography of the Hungarian Revolution,'' University of Toronto Press, 1963).
30 ⟶ 27 sor:
Szerkesztőbizottsági tagja volt a [[Magyar Történelmi Szemle]] című folyóiratnak, 1978–79-ben pedig a [[Tanú]] című lapot szerkesztette. Fa- és fémszobraival számos kiállításon szerepelt. 1975- ben neki ítélték a Canadian National Exhibition első díját. A hetvenes években a Kanadai Szobrászszövetség titkára volt.
Költői pályája a hetvenes években bontakozott ki. Kanadában publikálta első verseskötetét ''Arccal a falnak'' címmel, 1972-ben, majd azt követte a ''Rab és börtönőr'' című kötete, 1975-ben. Első versesköteteire a [[szonett]]forma jellemző, s költeményei az elmúlt negyven év élményanyagából táplálkoznak. (Szerelem, háború, börtönévek, hadifogság).
Korai költészetére legerőteljesebben [[Ady Endre]] lázadó hangvétele és [[Juhász Gyula (költő)|Juhász Gyula]] finom líraisága hatott. A hetvenes évek vége felé merőben új költői hanggal jelentkezett. Ezekben az években több versesfüzetet is publikált. ''Tomiban már virágoznak a fák'', (1979), ''Áldott kikötők'' (1979), ''Korai dér'' (1981), ''Indián nyár'' (1981). A korábbi szonett-formát felváltották a rövid szabadversek. Költői hangjára a fanyar bölcselkedés, a finom irónia jellemző. Versei rendkívül tömörek, fegyelmezettek, lényegre szorítkozóak. Metaforákat, komplex költői képeket viszonylag ritkán használ. A közelmúlt történelmi megpróbáltatásait átélt ember életérzését, világképét visszafogottan, csupán a leglényegesebbre szorítkozva, epigrammaszerűen kívánta megragadni.
| |||