„D. W. Griffith” változatai közötti eltérés

{{ÉletrajzSzemély infobox

| születési név = David Llewelyn Wark Griffith

|születési születés dátuma dátum= [[1875]]. [[január 22.]]

|születési születés helye hely= [[LaGrange]], [[Kentucky]]

| halál dátuma = [[1948]]. [[július 23.]] {{életkor-holt|1875|1|22|1948|7|23}}

| halál helye = [[Los Angeles]], [[Kalifornia]]

| nemzetiség =

| házastárs =[[Linda Arvidson]] (1906 – 1936)<br />Evelyn Baldwin (1936 – 1947)

| szakma = [[filmrendező]], forgatókönyvíró, [[színész]] és [[filmproducer]]

| művésznév =

| becenév =

''[[Egy nemzet születése]]'', [[1915]]-ös filmjét az amerikai polgárháború idején játszódik, forgatókönyvét Frank Wood és Griffith írta Thomas Dixon A [[Ku Klux Klan]] embere alapján. A petersburgi csatán kívül megrendezték Lincoln meggyilkolását, a néger parlament üléseit. A film körül heves viták robbantak ki, mely csak a sikerét növelték. A petersburgi csata rendezése iskolapéldája a tömegjeleneteknek. A ''[[Türelmetlenség (film)|Türelmetlenség]]'' című filmjé magas költségvetésű eposz volt. Rengeteg statisztát és színészt szerződtetett, egyes jelenetek óriási méretű díszleteket igényeltek. Az emberiség korszakait bemutató dráma négy részre oszlik: Babilon pusztulása, Krisztus szenvedése, a Szent-Bertalan éj, Az anya és a törvény. Kéthónapi vágási munka után a film három órás lett. Griffith élete során 532 filmet rendezett.

Griffith [[1919]]-ben [[New York]] közelébe helyezte át életterét, miközben [[Mary Pickford]]dal, [[Douglas Fairbanks]]szel és [[Charles Chaplin]]nel megalapította a [[United Artists]] forgalmazási vállalatot. Persze más forgalmazót is igénybe vett filmjei terjesztéséhez, különösen a jelentéktelenebbek esetében. Szigorú, de általános érvényű megítélés szerint Griffith a ''[[Türelmetlenség (film)|Türelmetlenség]]'' (1916) és az ''[[Út a boldogság felé]]'' (1920) című filmjei között – a ''[[Letört bimbók]]'' (1919) kivételével – mélyponton volt. Ebben nyilvánvalóan szerepet játszott a ''Türelmetlenség'' bukása miatt megromlott anyagi helyzete, de az is, hogy nem volt képes átállni a húszas években egyre jelentősebbé váló naturalista ábrázolásra, amely még a burleszkre is kihatott. Lényegében megmaradt a melodrámáknál, mert ezt tartotta sikeresnek a közönség körében.

Griffith a [[Paramount Pictures]]hez került, a [[Paramount Pictures]] ki akarta használni magas fizetésű rendezőjét: a heti hatezer dollárért Griffith egyik filmből a másikba kényszerült bele úgy, hogy mások döntöttek a témáról, a szereposztásról, a költségvetésről. [[1927]]-ben aztán – minden tőke nélkül – visszatért a [[United Artists]]hoz, melynek akkori produkciós vezetője, [[Joseph Schenck]] megígérte neki, hogy filmjeit Art Cinema Corporation nevű saját cégén keresztül finanszírozza, majd pedig a [[United Artists]] forgalmazza őket. Az ajánlatért cserébe több kikötést kért. Végül a visszatért rendezőnek éppen olyan rendszerben kellett dolgoznia, mint a Paramountnál. Schenck egyre kevésbé bízott Griffithben, akinek művészi ereje mind ritkábban mutatkozott meg. Bár nem fogyott ki az ötletekből. A ''Járdák hölgye'' (Lady of the Pavements, 1929) egyik hőséből például, egyszerre tizenhárom van a szobában, s ezek olvadnak eggyé (e trükk érdekében az éppen ilyesmire szerződtetett Ned Man harmincszor exponálta a negatívot). Ebben az időben már a hangosítással is próbálkoztak. Griffith első hangosfilmje az Abraham Lincoln (1930) lett, utolsó rendezése pedig ''A küzdelem'' (The Struggle, 1931) teljesen megbukott.