„Fügedi Erik” változatai közötti eltérés

{{ÉletrajzSzemély infobox

| név = Fügedi Erik

| kép =

| képméret =

| képaláírás =

| születési név = Filipek Erik

|születési születés helye hely= [[Bécs]]

|születési születés dátuma dátum= [[1916]]. [[szeptember 22.]]

| halál helye = [[Budapest]]

| halál dátuma = [[1992]]. [[június 18.]] {{életkor-holt|1916|09|22|1992|06|18}}

| nemzetiség = [[Magyarok|magyar]]

| házastárs =

| szakma = történész, <br />könyvtáros

Édesapja Filipek Sándor ([[1880]]-[[1974]]),<ref>https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-69YQ-49R?i=845&wc=M6WK-LTG%3A101520401%2C102515601%3Fcc%3D1542666&cc=1542666</ref> pesti gépészmérnök édesanyja Prochazka Gertrud ([[1891]]-[[1966]]) volt.<ref>https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-69YQ-4BZ?i=846&wc=M6WK-LTG%3A101520401%2C102515601%3Fcc%3D1542666&cc=1542666</ref> Jómódú családból származott, dédnagyapja Waltersdorfer Vilmos (1824-1894) sörgyári igazgató, üknagyapja, Jurenák Pál (1796-1876) pedig a főváros legnagyobb vaskereskedője volt. Budapesten a piarista gimnáziumban érettségizett [[1934]]-ben, majd a Tudományegyetem latin–történelem szakára nyert felvételt. [[1938]]-ban doktorált [[Mályusz Elemér]] tanítványaként. Ezután a [[Magyar Országos Levéltár]]ba került, ahol 1946-ig dolgozott. [[1939]] és [[1941]] között azonban katonai szolgálatot kellett teljesítenie, behívták, és a [[don]]i harctérre került. Leszerelése után, [[1943]]-ban ösztöndíjjal [[Szlovákia|Szlovákiába]] küldték az ott maradt levéltárak anyagainak filmezésére. [[Pozsony]]ban érte meg a háború végét, és csak [[1945]] közepén tért vissza Budapestre.

[[1946]] elején, miután a veszélyeztetett magángyűjtemények miniszteri biztosa visszalépett, 1947 júliusában elfoglalta a kulturális emlékek további pusztulásának megakadályozása és felmérése érdekében létrehozott hivatalt. Ezt a posztot [[1949]] végéig töltötte be, amikor megszüntették hivatalát, és a [[Múzeumok és Műemlékek Országos Központja|Múzeumok és Műemlékek Országos Központjába]] helyezték át, majd innen került át [[1950]] őszén a Levéltárak Országos Központjához osztályvezetőnek. A szerény lehetőségek ellenére az új közlevéltári hálózat kiépítésének és megszervezésének feladata hárult rá. Itt sem maradhatott azonban sokáig, [[1952]] tavaszán egy alkalmi bizottság határozata alapján visszakerült az MMOK-ba, majd egy év múlva elbocsátották. [[1953]]-tól [[1961]]-ig a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár tervkészítőjeként dolgozott.

[[1961]] és [[1964]] között a [[Magyar Történelmi Társulat]] adminisztrátora lett. 1965 és 1980 között a [[Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár]]ának történeti kutatócsoportjában tevékenykedett. Ekkor pályája már egyenesbe jött, egyetemen adott elő, konferenciákon, nemzetközi szakmai fórumokon és vállalkozásokban vett részt. [[1972]]-ben lett kandidátus, [[1981]]-ben a [[Magyar Tudományos Akadémia]] Művelődéstörténeti Bizottságának tagja és a középkori munkabizottsági elnökévé választották. [[1984]]-től 1986-ig középkori magyar történelmet adott elő az ELTE-n, 1985-ben címzetes egyetemi tanár lett, [[1986]]-ban pedig a történelemtudomány doktora.