Főmenü megnyitása

Módosítások

a
korr
Déli és nyugati határainak biztosítására lányát (akit valószínűleg '''Lampegiá'''nak hívtak) [[Córdobai Emirátus|Córdoba]] kormányzója ellen fellázadó [[Utman ibn Naissza]] berber vezérhez (akit a frank krónikák '''Munuza''' néven említenek), [[Cerdanya]] kormányzójához adta feleségül.<ref>Ivan Van Sertima, ''Golden Age of the Moor'', (Transaction Publishers, 2009), 340.</ref> Ez a szövetség felbőszítette [[Martell Károly]]t, aki a [[szászok]] legyőzése után 731-ben délnek fordította seregét, és felrúgta az Odóval kötött békét. Átlépte és [[Loire]]-t, elfoglalta [[Bourges]]-ot, és közben kétszer is (oda-vissza) feldúlta Akvitániát. Odo megpróbált szembeszállni vele, de vereséget szenvedett a frank túlerőtől. Ezzel párhuzamosan az [[Omajjádok]] Odo veje és szövetségese, Utman ibn Naissza ellen indultak meg. [[Andalusz]] kormányzója, [[Abd ar-Rahmán ibn Abdalláh]] (al-Gafiqi) 731-ben legyőzte a lázadó vezért és bevette [[Llivia]] erődjét;<ref>[http://basquemedieval.blogspot.com/2012/10/vasconia-independent-with-aquitaine-660.html VASCONIA, Independent with Aquitaine (660-769)]</ref> Utman maga is elesett. Feleségét, Odo lányát elfogták, és [[Damaszkusz]]ba küldték a [[hárem]]be.
 
732-ben a kormányzó átkelt a [[Pireneusok]]on, feldúlta [[Gascogne|Baszkföld]]et, és kifosztotta [[Bordeaux]]-t,<ref>David Levering Lewis, ''God's Crucible: Islam and the Making of Europe, 570-1215'', (W.W. and Norton Company, 2008), 166.</ref> ami ekkor [[Akvitánia]] fővárosa volt.<ref>[[http://patacsipilvax.hu/?p=21073 Lőrincz Miklós: Martell Károly és a poitiers-i csata]]</ref> Odo lassan gyűjtötte össze erőit. [[Bordeaux]]-tól nem messze felvette a harcot a támadókkal, de a [[Garonne menti csata|Garonne menti csatában]] vereséget szenvedett.
 
Amíg újraszervezték szétvert seregét, maga Odo [[Párizs]]ba ment,<ref>[[http://patacsipilvax.hu/?p=21073 Lőrincz Miklós: Martell Károly és a poitiers-i csata]]</ref> hogy korábbi ellenségétől, [[Martell Károly]]től kérjen szövetséget. Ő ezt azzal a feltétellel fogadta el, hogy Odo formálisan ismerje el hűbérurának a frank királyt. Odo elfogadta az ajánlatot, és a hűségeskü fejében további területekkel egészíthette ki hercegségét:
* [[Austrasia|Austrasiából]] Akvitániához csatoltak egyes, a [[Loire]] mentén fekvő területeket,
* [[Neustria|Neustriából]] pedig [[Auvergne]]-t (ami akkor még jóval kisebb volt, mint [[Franciaország]] manapság így nevezett régiója).<ref>Archibald Ross Lewis, 1976: "The Dukes in the Regnum Francorum, A.D. 550–751". Speculum. 51 (3), p. 401.</ref>
45 229

szerkesztés