„Lakatos István (közíró)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →További információk: Helyesírási javítás: Kolozsvárportál -> Kolozsvár-portál AWB |
a {{Életrajz infobox}} cseréje {{Személy infobox}}-ra (WP:BÜ), apróbb javítások |
||
1. sor:
{{egyért2|a romániai magyar közíróról|Lakatos István (egyértelműsítő lap)}}
{{
▲ | aláírás =
}}
'''Lakatos István''' ([[Sárvásár]], [[1904]]. [[szeptember 14.]] – [[Kolozsvár]], [[1993]]. [[szeptember 3.]]) magyar közíró, a romániai Szociáldemokrata Párt magyar tagozatának tagja, titkára, majd elnöke.
24 ⟶ 21 sor:
Iskoláit a [[kolozsvár]]i Református Kollégiumban és nyomdász szakiskolában végezte (1914-25). Szakpályáját a kolozsvári Lepage-nyomdában kezdte, majd a bukaresti Adevărul-nyomdában folytatta (1928-40). Első írása 1923-ban a Nyomdász Szövetség ''Tipograph'' c. lapjában jelent meg, s a nyomdász tanulók helyzetét ismertette. 1933-ban [[Victor Brătfăleanu]]val együtt szerkesztette és írta meg ''Cu puteri unite'' c. alatt a bukaresti Gutenberg nyomdász szakszervezet 75 éves történetét. 1934-től a [[románia]]i SZDP [[Előre (hetilap, 1934–1939)|Előre]] c. hetilapjának szerkesztője [[Hoffer Géza]] mellett. Politikai pályáján az SZDP magyar tagozatának titkári, majd elnöki tisztségét töltötte be, 1936-tól a párt központi bizottságának tagja. Cikkeit [[magyar nyelv|magyarul]] az Előre, [[román nyelv|románul]] és magyarul a háromnyelvű ''Tipograph'' közölte. A [[Bécsi döntések|bécsi döntés]] után Kolozsvárt a [[Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt.|Minerva nyomdában]] dolgozott s a [[budapest]]i [[Népszava]] munkatársaként működött (1941-44).
Tevékeny részt vett az ellenállásban a német megszállás alatt, majd a [[Második világháború|II. világháború]] frontátvonulása után a munkásegységfront létrehozásában s a mögötte újjászerveződő Szakszervezeti Tanács munkájában. Az SZDP 1944. december 4-én Kolozsvárt induló ''Erdély'' c. lapjában jelentek meg sokszor hevesen vitatkozó politikai írásai a [[földosztás]]ról, a tisztogatásról, a magyar egyetem szükségéről, a szövetkezetekről, a [[Magyar Népi Szövetség]] (MNSZ) bírálatáról, mindenkor "a demokrácia őszinte alkalmazását" véve alapul.
Tagja lett az 1945. január 1-jén megindult [[Szakszervezet (folyóirat)|Szakszervezet]] c. havi folyóirat szerkesztőbizottságának, a lap közölte cikkeit is. A ''Lumea Nouă'', ''Viitorul Social'' és az ''Erdélyi Munkás Naptár'' munkatársa (1945-47), szakszervezeti vezetőképző tanfolyamok előadója, a romániai magyar Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetségének elnöke, a [[Szövetkezeti Értesítő]] felelős kiadója és vezércikkírója, nemzetgyűlési képviselő (1946-48). Mint az Országos Nyomdaipari Központ osztályvezetője (1948-49) könyvet írt a tervgazdálkodás bevezetésének módozatairól a nyomdaiparban (''Aplicarea planificării în industria grafică''). Ez a munka név nélkül jelent meg, mint különálló II. része egy ''Îndreptar pentru intreprinderile de arte grafice...'' c. kiadványnak (1949). A következő évben, 1950-ben, a [[Márton Áron]]-perben a szerzőt (többek közt az SZDP felszámolásakor tanúsított magatartása miatt) törvénytelenül bebörtönözték, s csak 1964-ben szabadult.
34 ⟶ 31 sor:
*{{RMIL|3}}
== További információk ==
*Történelmi párbeszédek. Molnár Gusztáv interjúja 1978-ban [[Méliusz József]]fel és Lakatos Istvánnal. Korunk 1991/3.
| |||