„Molnár János (jezsuita tanár, 1728–1804)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a {{Életrajz infobox}} cseréje {{Személy infobox}}-ra (WP:BÜ), apróbb javítások |
|||
1. sor:
{{egyért2|az 1728-ban született jezsuita szerzetes és tanárról|Molnár János (egyértelműsítő lap)}}
▲{{Életrajz infobox
▲ | név = Molnár János
▲ | kép =
▲ | képméret =
|születési név=
▲ | képaláírás =
▲ | születés dátuma = [[1728]]. [[június 13.]] (keresztelték)
▲ | halál helye = [[Szepesváralja]]
▲ | halál dátuma = [[1804]]. [[február 15.]] {{életkor-holt|1728|06|13|1804|02|15}}
▲ | nemzetiség = [[Magyarok|magyar]]
▲ | házastárs =
▲ | szakma = bölcseleti és teológiai doktor, áldozópap, [[pedagógus]], apát, [[költő]], [[író]], szerkesztő
▲ | aláírás =
}}
'''Molnár János''' ([[Rábacsécsény|Csécsény]], [[Győr vármegye]], [[1728]]. [[június 13.]] (keresztelték) – [[Szepesváralja]], [[1804]]. [[február 15.]]) bölcseleti és teológiai doktor, Jézus-társasági áldozópap és tanár, később apát, költő, író, szerkesztő, a magyar nyelvű ismeretterjesztő irodalom jeles egyénisége.
25 ⟶ 21 sor:
Csécsényben született, ahol apja Szabó György molnármester volt és ezért közönségesen Molnárnak hívták, s e név maradt a fiúra is. Édesanyját korán elvesztette és atyja [[Győr]]be küldte parvistának; onnan [[Pozsony]]ba került; mindkét helyen a jezsuiták vezetése alatt végezte a gimnázium négy alsó osztályát 17 éves koráig. [[1745]]. [[Október 15.|október 15-én]] lépett a rendbe és [[Bécs]]be küldték, ahol két próbaévet töltött: azután [[Szakolca|Szakolcán]] tanulta a [[Szónoklattan|retorikát]] és [[Poétika (Arisztotelész)|poétikát]], míg a [[Filozófia|filozófiára]] [[Graz]]ba küldték; innen [[Kassa|Kassára]] került, ahol a [[Teológia|teológiát]] tanulta; nemsokára azonban tanítania is kellett: [[Sárospatak]]on, [[Kassa|Kassán]], [[Esztergom]]ban, [[Buda (történelmi település)|Budán]] és [[Nagyszombat (település)|Nagyszombat]]ban. 1756-ban ismét Grazba küldték, hogy teológiai tanulmányait befejezze; négy évet töltött itt és a régiségek búvárlásába is belemerült. 1759-ben szentelték pappá Nagyszombatban.
Tanulóévei alatt elsajátította a [[német nyelv|német]] és [[francia nyelv]]et, az [[ógörög nyelv|ógörögön]] (melyben rendkívül jártas volt, és a [[Héber nyelv|zsidón]] kívül). Az iskola tárgyait is mind kiváló kedvvel tanulta; feljegyezték róla, hogy kedves tanulmányai voltak a költészet, a szónoklat, történet, természettan, bölcselet és teológia. 1759-ben elfoglalta a tanári katedrát Nagyszombatban, ahol 1767-ig tanította az etikát, ékesszólástant és bölcseletet; 1769-ben [[Kolozsvár]]on, majd 1772-ig a teológiát Győrben, azután Budán és újra Győrött adta elő. 1773-ban [[Patachich Ádám]] püspök elkérte rendjétől, mire [[Nagyvárad]]on teológus és könyvtárnok volt, a rend feloszlatása után 1774-ben Győr megyében születése helyén lelkészkedett. 1776-ban a budai akadémia igazgatójává nevezték ki; 1777-ben pedig, midőn az egyetemet áthelyezték Nagyszombatból Budára, királyi tanácsossá és az egyetemi tanács assessorává és egyidejűleg kinevezték szombathelyi kanonokká, 1780-ban [[Pétervárad|bélakuti]] apáttá. 1764-től 1784-ig működött mint tanár és sokféle tudományt tanított; legkivált filozófiát, teológiát és a latin meg a görög nyelvet; behatóan foglalkozott azonban a [[Fizika|fizikával]] is.
Mint tanárt rendkívül dicséri [[Ürményi József (főispán)|Ürményi József]], aki tanítványa volt és kiemeli, hogy mindenkor a jeles tanító mintaképe volt. 1784-ben [[II. József magyar király|II. József császár]] kinevezte szepesi kanonokká. Húsz évet töltött itt elvonulva, csendes, de folytonos munkában. A szepesi káptalan irattárában található feljegyzések szerint minden idejét, mely a kar-ima és más kötelességei elvégzése után maradt, könyvolvasással és írással töltötte. 1787-ben [[Kazinczy Ferenc]] is meglátogatta. Életének végén aggkora mellett, súlyosabb mellbaj is gyötörte és öt napi betegség után 1804. február 15-én Szepesváralján meghalt. A szegények iránt jótékony és bőkezű volt, mindazonáltal pénzének legnagyobb részét a tudományokra fordította; műveit többnyire saját költségén adta ki. Az a különös szokása volt, hogy minden társaságtól elvonultan otthon tartózkodott. Kazinczy is megjegyzi róla, hogy «igen nyájas, de sohasem nevet». A ''[[Tudományos Gyűjtemény]]'' szerint hatodfél lábnyi magas, inkább sovány, mint hízott, barna hajú ember volt. Mindig komoly, de nem mogorva, tekintete nyílt és élénk, társalgása nyájas volt.
33 ⟶ 29 sor:
Költeményei a [[Magyar Hírmondó]]ban (1780. 9. sz.), az Orpheusban (1790) jelentek meg. 1783-ban megindította [[Pozsony]]ban ''Magyar Könyvesház'' című [[magyar nyelv]]ű folyóiratát, amely mintegy átmenetet képez a hírlaptól a revü felé, valójában ismeretterjesztő irodalmi folyóirat akárcsak [[Péczeli József]] Mindenes Gyűjteménye.<ref>[[Szerb Antal]]: Magyar irodalomtörténet. Budapest : [[Magvető Könyvkiadó]], 1978, 234. o.</ref> 1793-ban indította újra Pesten a Magyar Könyvesházat, amely 1804-ig élt. Nagy érdeme e kiadványnak, hogy benne a szerkesztő és szerző Molnár János tudományos könyveket ismertetett, természettudományi ismereteket adott közre és elismert írókat méltatott.<ref>[http://ki.oszk.hu/kf/2010/10/molnar-janos-es-magyar-konyv-haza/ Pogányné Rózsa Gabriella: Molnár János és Magyar könyv-háza. Könyvtári Figyelő, 2009/1. sz.]</ref>
A magyar nyelvű ismeretterjesztő irodalom terén további jeles munkák fűződnek nevéhez, ő írta meg az első magyar nyelvű [[művészettörténet]]et, ''A' régi jeles épületekről kilentz könyvei'' (Nagyszombat, 1760, 650 o.) címűt. Természettudományos ismeretterjesztő irodalmat<ref>A természetiekről. : A fisikának eleji Newton tanitványinak nyomdoka szerént hat könyv. Posonyban Kassán : Landerer Mihály 1777, 223 o.</ref> és katolikus egyháztörténetet<ref>Az anya-szent-egyháznak történeti, mellyeket a' régi, és utóbbi írók válagatott nyomdoka-szerént egybe-szedett, és elé-adott Molnár János, Jesus Társasága szerzetes papja. Nagy-Szombatban : A' Jesus Társasága Akadémiai Kollégiumának betőivel, 1769-1788. 4 db.</ref> is adott közre. Népművelő, moralizáló célzattal írta meg bibliai összefoglalóját<ref>Az ó és új testamentomi szent históriának sommája. Budán : Egyet. Ny., 1855, 112 o.</ref> és ''Pásztor-ember, avagy a' pásztorok tanításáról két könyv''<ref>
Az [[1750-es évek]]ben Molnár János kassai akadémiai dékánsága alatt az egyik jeles vita a régi (ókori) és az új írók értékeiről szólt, amely egyben a korabeli közeli múltban lezajlott európai polémiához kapcsolódott<ref>Dominique Bouhours (francia szerző, 1628-1702): Cogitationes ingeniosae antiquorum ac recentiorum athorum (Régi és új írók elmés gondolatai) Kassa, 1752</ref> Később Molnár János ''De ratione critica legendi libros moderni temporis sine iactvra religionis, et veritatis, libri duo'' (Posonii & Cassoviae : impensis Ioan. Michaelis Landerer, 1776. 296 p.) című köteteiben [[Voltaire]], [[Jean-Jacques Rousseau|Rousseau]], [[Montesquieu]] műveivel, eszméivel vitázik, velük szemben védi a [[Római katolikus egyház|római katolikus]] hitet. A hagyományos [[latin nyelv|latin]] és [[német nyelv]]ű egyháztörténeti- és hitvitázó munkái mellett fordított az [[Iliasz|Iliász]]ból is, ennek révén ő a magyar időmértékes verselés meghonosítóinak egyike.
74 ⟶ 70 sor:
Levelei Benkő Józsefhez: Buda, 1782. ápr. 12, és 1783. aug. 26. (Erdélyi Prot. Közlöny 1873. 7., 8. sz.); Kazinczy Ferenczhez: Szepes 1787. aug. 7., nov. 14. és 1788. máj. 10. (Kazinczy Ferencz Levelezése I.).
==Kéziratos hagyatéka==
Historiae Hungariae Synopsis; Analecta artium et scientiarum, quae in scholis grammaticis et institutis secundum regium institutum in Hungaria pertractantur. Tomus I.
103 ⟶ 99 sor:
{{Portál|Vallás||Irodalom}}
[[Kategória:Magyar költők]]
[[Kategória:Magyar írók]]
| |||