„Márton Gyula” változatai közötti eltérés

a
{{Életrajz infobox}} cseréje {{Személy infobox}}-ra (WP:BÜ), apróbb javítások
(székek egyért)
a ({{Életrajz infobox}} cseréje {{Személy infobox}}-ra (WP:BÜ), apróbb javítások)
{{ÉletrajzSzemély infobox
| név = Márton Gyula
| kép =
| képméret =
| képaláírás =
| születési név =
|születési születés helye hely= [[Nagymon]]
|születési születés dátuma dátum= [[1916]]. [[december 27.]]
| halál helye = [[Kolozsvár]]
| halál dátuma = [[1976]]. [[április 4.]] {{életkor-holt|1916|12|27|1976|04|04}}
| nemzetiség = [[Magyarok|magyar]]
| házastárs =
| szakma = nyelvész, <br />egyetemi tanár
| aláírás =
| munkái =
| díjak =
| kitüntetés =
| aláírás =
}}
'''Márton Gyula''' ([[Nagymon]], [[1916]]. [[december 27.]] – [[Kolozsvár]], [[1976]]. [[április 4.]]) erdélyi magyar nyelvész, egyetemi tanár. A romániai magyar [[Dialektus|nyelvjárás]]kutatás kiemelkedő alakja.
== Életútja ==
 
Középiskolai tanulmányait a [[zilah]]i Wesselényi Kollégiumban végezte (1936), az I. Ferdinand-Egyetemen magyar-román tanári képesítést szerzett (1940). Pályáját a [[dés]]i állami főgimnáziumban kezdte meg, de két év után az [[Erdélyi Tudományos Intézet]]be került [[Dialektus|nyelvjáráskutatóként.]] ''A [[nagymon]]i népnyelv igetövei és igealakjai'' címen megírt és a Kolozsvárra visszaköltözött Ferenc József Tudományegyetemen megvédett doktori disszertációja (1942) után az erdélyi magyar [[Nyelvatlasz (Erdély)|nyelvatlasz]] megteremtésére irányuló tervmunkákat segített megvalósítani. Nemcsak Kolozsvár és vidéke magyar nyelvföldrajzi felvételezését végezte el, hanem részt vett az [[Erdélyi Tudományos Intézet|ETI]]-nek a Borsa völgyében kezdeményezett kutatómunkájában is.
 
Orosz hadifogságból (1944-47) hazatérve a kolozsvári [[Református kollégium (Kolozsvár)|Református Kollégium]] tanára lett, 1948 őszétől előadótanár a [[Bolyai Tudományegyetem]] magyar nyelvészeti tanszékén. 1950-től egyetemi tanár, majd tanszékvezető, a filológiai kar dékánja (1952-56), rektorhelyettes (1956-59). A kutatás anyagi és személyi feltételeinek megteremtésével előmozdította a tanszék nyelvészeti feladatainak teljesítését. Előbb finnugor összehasonlító nyelvészetet, majd általános nyelvészetet és nyelvjárástant adott elő. Tagja a [[Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények|NyIrK]] és a Studia Universitatis Babeş-Bolyai szerkesztőbizottságának, beválasztják a [[helsinki]] Finnugor Társaságba.
=== Magyar nyelvjárástan ===
 
Fő kutatási területe a magyar nyelvjárástan, a román-magyar nyelvi kölcsönhatás és részben a helynévkutatás és szakszókincs-vizsgálat. Első tudományos közlése szülőfaluja, Nagymon helyneveiről a [[Kristóf György Emlékkönyv|Kristóf-emlékkönyvben]] jelent meg (1939). Két [[Szamos]] menti település, [[Ördöngösfüzes]] és [[Árpástó]] helynévanyagának korszerű feldolgozását tette közzé, feldolgozta a zilahi [[Fazekasság|fazekas]]mesterség szakszókincsét. Figyelme később a nyelvjárások felé fordult; elsősorban a romániai magyar nyelvjárások körében végzett és végeztetett nyelvföldrajzi munka emelendő ki.
 
Kolozsvár és vidéke nyelvföldrajzi felvételezése után a nagyarányú, minden magyarlakta településre kiterjesztendő gyűjtőmunkát – munkatársaival – a [[Körösök|Fekete-Körös]] völgyi magyarság körében folytatta, 1949-től – ugyancsak munkatársakkal – összegyűjtötte és megszerkesztette a moldvai [[Csángók|csángómagyarság]] nyelvjárási atlaszát (Budapest, 1992), majd kiterjesztette a gyűjtést a [[székelyek|székelység]] falvaira: [[Csík]], [[Gyergyószentmiklós|Gyergyó]], [[Háromszék]] és [[Udvarhelyszék (történelmi)|Udvarhelyszék]] településeire. E gyűjtés anyagából készült el a székely szóföldrajzi szótár.
495 826

szerkesztés