„Rajka László” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
infobox
Címke: HTML-sortörés
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a {{Életrajz infobox}} cseréje {{Személy infobox}}-ra (WP:BÜ), apróbb javítások
1. sor:
{{ÉletrajzSzemély infobox
| név = Rajka László
| kép =
| képméret =
| képaláírás =
| születési név =
|születési születés helye hely= [[Kolozsvár]]
|születési születés dátuma dátum= [[1894]]. [[július 7.]]
| halál helye = [[Kolozsvár]]
| halál dátuma = [[1938]]. [[november 1.]] {{életkor-holt|1894|07|07|1938|11|01}}
| nemzetiség = [[Magyarok|magyar]]
| házastárs =
| szakma = irodalomtörténész, <br />műfordító
| aláírás =
| munkái =
| díjak =
| kitüntetés =
| aláírás =
}}
'''Rajka László''' ([[Kolozsvár]], [[1894]]. [[július 7.]] – Kolozsvár, [[1938]]. [[november 1.]]) irodalomtörténész, műfordító.
25 ⟶ 22 sor:
Tudományos érdeklődése igen tág körű volt, az irodalomtörténet és művészettörténet mellett a [[Fizika|fizikát]], [[Technika|technikát]] is tanulmányozta. Tanárként magyar nyelvi és irodalmi tantervezetet dolgozott ki; a ''Magyar Nép Könyvtára'' számára két kiadást megért ''Szavalókönyvet'' (Kolozsvár 1923, 1925) és több német nyelvkönyvet szerkesztett (1924-1926). 1925-től [[Imre Lajos (neveléstudós)|Imre Lajos]] református teológiai tanárral együtt indította ''[[A Magyar Ifjúság Könyvtára]]'' című könyvsorozatot, amelynek egyik kötete saját fordítása, [[Theodor Storm]] ifjúsági regénye ''(Bábjátékos Pali''. 1926). Diákszínjátszók számára németből dolgozott át szórakoztató színdarabokat, amelyek az ''[[Erdélyi Magyar Lányok]] Leányszínháza'' című füzetsorozatban jelentek meg 1925-ben (Jön a tavasz; A szakácskönyv; A szórakozott tanár úr; Az új szakácsné).
 
Első önálló irodalomtudományi munkája a ''Sebes agynak késő sisak'' című politikai röpirat, melyet a budapesti ''Irodalomtörténet'' közölt (1915). Ebben feldolgozta és ismertette a [[Magyar Nemzeti Múzeum]]nak egy latinból magyarra fordított 17. századi kéziratát, amely 41 versben mutatja be a [[harmincéves háború]] eseményeinek főbb szereplőit, köztük [[Bethlen Gábor]]t. Doktori értekezése [[Héliodórosz (író)|Héliodórosz ]] ''Aithiopikájának feldolgozásai a magyar irodalomban'' címmel Kolozsváron jelent meg 1917-ben. György Lajos megítélése szerint ez a munkája „alapos és minden részletkérdésre kiterjedő összehasonlítás”, amelynek irodalomtörténeti újdonsága az, hogy sikerült kimutatnia, a Héliodórosz-mű magyar feldolgozásainak forrása tulajdonképpen Zschorn német népkönyve. Másfél évtizedig az [[Erdélyi Múzeum-Egyesület|EME]] Bölcsészeti Szakosztályának titkára, az erdélyi Katolikus Akadémia egyik első beválasztott tagja. Megírta a ''Bölcsészeti Szakosztály 75 éves múltját'' (A Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály története. 1860-1934. Kolozsvár 1938), valamint a ''Marianum történetét'' (Kolozsvár 1927).
 
Irodalomtörténészként úttörő munkát végzett a [[Jókai Mór|Jókai]]-kutatás terén, hozzájárulva Jókai Mór emlékezete ápolásához is. 1926-ban a ''[[Pásztortűz]]ben'' (1926, 45-46) [[Tabéry Géza]] ''Jókai Erdélyben'' című könyvéről írt kritikája miatt vitába keveredett a szerzővel. Széles kitekintésű szövegfilológiai kutatásai főképpen a Jókai-regények forrásainak kiderítésére irányultak; e témakörben született munkáira ''(Jókai „Törökvilág Magyarországon” című regénye''. Kolozsvár. 1931. ETF 33; ''Jókai Kalandora''. Kolozsvár 1932; ''Jókai román tárgyú novellái''. Kolozsvár 1935. ETF 77; ''A Névtelen Vár hőse''. Arad 1934) Jókai összes műveinek kritikai kiadása során napjainkban is hivatkoznak.