„Simai Kristóf” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a {{Életrajz infobox}} cseréje {{Személy infobox}}-ra (WP:BÜ), apróbb javítások |
||
1. sor:
{{
▲ | aláírás =
}}
'''Simai Kristóf''' ([[Komárom (Szlovákia)|Komárom]], [[1742]]. [[november 8.]] – [[Selmecbánya]], [[1833]]. [[augusztus 12.]]) [[Piaristák|piarista]] szerzetes, író, szótáríró, az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] levelező tagja (1832).
24 ⟶ 21 sor:
Piarista tanár volt, az ország sok városában működött; 1776–1790 között [[Kassa|Kassán]], 1790-től 1820-ig, nyugdíjazásáig [[Körmöcbánya|Körmöcbányán]]. 1829-ben [[Selmecbánya|Selmecbányán]] a piarista rend szeniora lett. Számos iskolai drámát írt diákjai számára, utóbb világi színművekkel is megpróbálkozott. ''Igazházi'' című darabjával nyitotta meg előadásait [[Kelemen László (színigazgató)|Kelemen László]] első magyar színtársulata Budán 1790. október 25-én.
Az 1790-es évek derekától szótárírással kezdett foglalkozni. Összegyűjtötte a 18. századi népies színezetű irodalmi nyelv szókincsét, valamint a rokon táj- és régi szavakat. Foglalkozott nyelvészeti tanulmányokkal.
[[Szakácskönyv]]et is írt 1795 és 1799 között: kéziratos szakácskönyve több füzetből álló receptgyűjtemény, a Piarista Rend központi levéltárában maradt fenn.<ref>{{cite web|url=http://mno.hu/migr_1834/elly-vigan-es-jo-szerentsevel-379233|title= Élly vígan, és jó szerentsével Szemelvények Simai Kristóf kéziratos szakácskönyvéből (1.) |date=2008-04-01|author=Fehér Béla|publisher= MNO|accessdate=2011-12-10}}</ref> A szerző kiadásra szánta gyűjteményét, mint azt a munkájához írt Előbeszédben is megfogalmazza: ''"(...) helyesnek, sőt hasznosnak is találtam, hogy egy új, 's jó rendbe szedett szakácskönyvnek készítéséhez fogjak, (...) az ilyes könyvre szükségek lévén kivált a házi gazdasszonyoknak (...)".'' Simai szakácskönyve közel kétszáz év elteltével jelent meg először nyomtatásban, szerkesztett, az eredeti nyelvezetet megtartó, de mai helyesírásra átírt változatban.<ref>[http://www.alinea.hu/simai.php Simai Kristóf: Némely étkek készítési módja. Alinea Kiadó, 2011.]</ref> A kötetben 604 recept szerepel, emellett különféle tanácsokat tartalmazó "Elegyes jegyzéket" is készített a szerző.
Simai kilencvenéves korában még részt vett a Magyar Tudományos Akadémia 1832. évi nagygyűlésén.
34 ⟶ 31 sor:
*A ''Mesterséges ravaszság'' (1775) és a ''Váratlan vendég'' (1788) [[Plautus]] római komédiaírónak ''Mostellaria (Kísértetek)'' című vígjátékával és [[Ludvig Holberg]]nek (1684–1754) dánból németre fordított tréfás darabjával, az ''Abracadabrá''val van összefüggésben. Simai ott a leggyöngébb, ahol eredeti akar lenni, és ott a legbiztosabb a dolgában, ahol idegen szövegre támaszkodik. Néhány népies mellékalakja jó írói érzékről tanuskodik. Az idegen mesét magyar köntösbe öltözteti, a szereplők neveit magyarosítja, a dialógusokba magyar vonatkozásokat visz. Legelső darabjára Plautus és Holberg mellett [[Molière]] is hatott ''Les Fourberies de Scapin (Scapin furfangjai)'' című bohózatával. Valószínű, hogy a hatás nem közvetlen. Simai bizonyára olyan latin vagy német nyelvű vígjátékot használt forrásnak, melyben a plautusi és molière-i motívumokat már egybedolgozta a szerző.
*Molière két vígjátékát is felhasználta kiindulópontnak: a ''Gyapai Márton'' (1792) ''Sganarelle ou le Cocu imaginaire (Sganarelle vagy a képzelt szarvak)'' alapján, a ''Zsugori'' (1792) ''L'Avare (A fösvény)'' nyomán készült. Igazságtalanság volna a magyar átdolgozást bármilyen tekintetben is összehasonlítani a francia eredetivel. Simai Kristóf prózája magán viseli a [[nyelvújítás]]t megelőző kor érdességét, a romlatlan népies magyarságnak értékes forrása. Bővelkedik az eredeti kifejezésekben, ritka közmondásokban, cifra hasonlatokban. Komikuma vaskos.
*''A házi orvosság'' (1793) című komédiát a német Christian Félix Weisse (1726–1804) ''Die verwandelten Frauenzimmer'' című vígjátéka után írta. Ebben is szembeszökő a tréfálkozás póriassága. A házsártos asszony megfékezésére sikerrel alkalmazott gyógyító orvosság: a lábszíj és az ütleg.
*Legnevezetesebb színdarabja a sorrendben harmadikként íródott ''Igazházi''. Az első magyar színjátszó társaság ezzel a „mulatságos játékkal” kezdte meg előadásait Budán 1790. október 25-én. Cselekményét Alois Friedrich Brühl német színműíró (1739–1793) ''Der Bürgermeister'' című művéből kölcsönözte, viszonylag hű átdolgozás.
:Igazházi polgármester mint atya és mint tisztviselő egyaránt szigorú férfiú, de ha jónak látja, kegyes is tud lenni. Mikor nyomára jön, hogy Fegyverneki hadnagy szerelmes leányába, Ágotába, sőt meg is akarja szöktetni, leánya boldogságáért elnyomja polgári büszkeségét és kegyeibe fogadja az ifjú párt. Ugyanekkor megkerül rég eltűnt fivére is, aki után sokat bánkódott. Simai darabját később is, mások is nagy sikerrel játszották, bár nem sokban különbözött a kor divatos érzékenyjátékaitól. Hasonló polgári drámákat bőségesen termeltek az akkori német színpadi szerzők. A magyar piarista tanár munkája nem követi szorosan a német eredetit, de nem is tér el sokban tőle. Meséje a magyar személynevek ellenére is a németországi városi életet tükrözi, nyelve azonban gyökeresen magyar. Simai idegenkedett a nyelvújítók finomkodó stílusától, annál jobban értette a módját, hogyan kell a falusi közönség szája íze szerint beszélni.
| |||