„Sámbár Mátyás” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a {{Életrajz infobox}} cseréje {{Személy infobox}}-ra (WP:BÜ), apróbb javítások
1. sor:
{{ÉletrajzSzemély infobox
| név = Sámbár Mátyás
| kép =
| képméret =
| képaláírás =
| születési név =
|születési születés helye hely= [[Varasd]] vagy [[Pétervárad]]
|születési születés dátuma dátum= [[1617]]. [[április 27.]]
| halál helye = [[Zágráb]]
| halál dátuma = [[1685]]. [[február 14.]] {{életkor-holt|1617|04|27|1685|02|14}}
| nemzetiség = [[Magyarok|magyar]]
| házastárs =
| szakma = teológiai doktor, <br />jezsuita áldozópap, <br />hittérítő, <br />pedagógus
| aláírás =
| munkái =
| díjak =
| kitüntetés =
| aláírás =
}}
'''Sámbár Mátyás''' ([[Varasd]] vagy [[Pétervárad]], [[1617]]. [[április 27.]] – [[Zágráb]], [[1685]]. [[február 14.]]) a teológia doktora, Jézus-társasági áldozópap és hittérítő, a barokk hitvitázó irodalom képviselője.
 
== Élete ==
1617. április 27-én [[Varasd]]on – mások szerint Péterváradon – született. Miután [[Győr]]ött középiskoláit elvégezte, [[Jézus Társasága|jezsuita]] lett. Próbaévét még be sem fejezte, már [[Pozsony]]ba küldték egy elemi osztály tanítására.
 
1638-ban [[Graz]]ba ment és ott három évig bölcseletet hallgatott. Elöljárói [[Erdély]]be küldték [[Kolozsmonostor]]ra, az ottani középiskola két felsőbb osztálya tanítására. Erdélyben három évi működése után jeles költőként szerzett magának jóhírnevet; „ugyanis nem halt meg ezen idő alatt Erdélyben főbb rangú, kit meg nem énekelt volna” (Szinnyei).
 
Ezután a hittudományok tanulására ismét Grazba kerültt, ahol négy évi pályája után a teológia doktorává avatták. 1655-ben letette a négyes fogadást, s [[Felső-Magyarország]] és [[Erdély]] településein működött nyolc éven keresztül. Kassán a „polemica” és a Szentírás magyarázatával bízták meg. A tanszéktől két év múlva megvált és ismét visszatért a hittérítés tevékenységéhez. Harminc évig maradt a hittérítői pályán, térített Moldvában és [[Havasalföld]]ön is. Mind élőszóban, mind pedig írásaival 12 ezer lelket nyert vissza a [[katolikus egyház]]nak. Buzgólkodása közben sok bántalmat és gyalázatot kellett eltűrnie, sőt többször életveszélyesen is megfenyegették. [[Bod Péter]], majd [[Wallaszky]] említik róla, hogy ellenfeleivel csak azzal a feltétellel vitatkozott, hogy „a vesztes fejét veszítse”. Történt egyszer [[Felsőbánya|Felsőbányán]], a hajdúvárosok egyikében, hogy [[Vásárhelyi Matkó István]] legyőzte őt a vitában; azonban nagylelkűen megkegyelmezett életének és csak két fogát húzatta ki. E híresztelést – melyet ellenfelei terjesztettek – cáfolja ''Három idvességes hitbeli kérdések'' című könyvének 253. lapján. Miután a rend növendékeit és a hazai ifjúságot hat évig tanította, s a szerzetesrend házait tíz évig vezette, Zágrábban halt meg 1685. február 14-én.