„Viktória brit királynő” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
204. sor:
|}
A nemzetközi színtéren Viktória élénk figyelmet szentelt a [[Franciaország]] és az Egyesült Királyság közötti kapcsolatok javításának.<ref>St Aubyn, 238. old.</ref> Számos alkalommal látogatott el francia földre és fogadta az [[Orléans-ház]] tagjait, akik házassági kapcsolatban álltak a Coburgokkal. 1843-ban és 1845-ben Viktória és Albert [[I. Lajos Fülöp francia király|I. Lajos Fülöp]] [[Franciaország uralkodóinak listája|francia király]] vendégszeretetét élvezte a [[normandia]]i [[Château d’Eu]] kastélyban. Viktória volt az első angol vagy brit uralkodó, aki Franciaországba látogatott [[VIII. Henrik angol király]] és [[I. Ferenc francia király]] [[1520]]-as, az ún. [[Aranybrokátmező|Aranybrokátmezei]] találkozója óta.<ref>Longford, 175., 187. old.; St Aubyn, 238., 241. old.; Woodham-Smith, 242., 250. old.</ref> Amikor Lajos Fülöp 1844-ben viszonozta a látogatást, ő lett az első francia uralkodó, aki meglátogatta angol kollégáját.<ref>Woodham-Smith, 248. old.</ref> Lajos Fülöpöt elmozdították az [[1848. februári forradalom]] idején, és ezután a királyi család Angliába menekült.<ref>Hibbert, 198. old.; Longford, 194. old.; St Aubyn, 243. old.; Woodham-Smith, 282–284. old.</ref> A forradalmi pánik csúcspontján, [[1848]] [[április]]ában, Viktória és családja elhagyta Londont az [[Osborne House]] nagyobb biztonsága kedvéért.<ref>Hibbert, 201–202. old.; Marshall, 139. old.; St Aubyn, 222–223. old.; Woodham-Smith, 287–290. old.</ref> Ez az ingatlan a [[Wight-sziget]]en állt, és 1845-ben vásárolta meg a királyi család, majd felújították.<ref>Hibbert, 161–164. old.; Marshall, 129. old.; St Aubyn, 186–190. old.; Woodham-Smith, 274–276. old.</ref> Azonban a [[
A Russell-kormány, whig-pártisága ellenére, nem nyerte el a királynő tetszését.<ref>St Aubyn, 216. old.</ref> Felháborítónak találta a külügyminiszter, [[Henry John Temple, Palmerston 3. vicomtja|Lord Palmerston]], viselkedését, aki gyakran anélkül intézkedett, hogy egyeztetett volna a kormánnyal, a miniszterelnökkel, vagy a királynővel.<ref>Hibbert, 196–198. old.; St Aubyn, 244. old.; Woodham-Smith, 298–307. old.</ref> Viktória arról panaszkodott Russellnek, hogy Palmerston gyakran hivatalos jelentéseket küldött külföldi vezetőknek az ő tudta nélkül. Palmerston viszont, a királynő többszöri tiltakozása ellenére, hivatalában maradt, és továbbra is önállóan intézte a külügyeket. A külügyminiszter csak [[1851]]-ben kényszerült távozásra, amikor a miniszterelnökkel való egyeztetés nélkül jelentette be, hogy az Egyesült Királyság elismeri [[III. Napóleon francia császár|Louis-Napoleon Bonaparte elnök]] puccsát Franciaországban.<ref>Hibbert, 204–209. old.; Marshall, 108–109. old.; St Aubyn, 244–254. old.; Woodham-Smith, 298–307. old.</ref> A következő évben a francia elnök III. Napóleon néven császárrá nyilvánította magát, amikorra a Russell-kormány már lemondott és helyébe a rövid életű kisebbségi [[Edward Smith-Stanley, Derby 14. earlje|Derby]]-kormány lépett.
| |||