„Alexis Carrel” változatai közötti eltérés

{{ÉletrajzSzemély infobox

| név = Alexis Carrel

| kép = Alexis Carrel 02.jpg

| képméret = 260px

| képaláírás =

| típus =

| születési név = -

|születési születés helye hely= [[Sainte-Foy-lès-Lyon]]

|születési születés dátuma dátum= [[1873]]. [[június 28.]]

| halál helye = [[Párizs]]

| halál dátuma = [[1944]]. [[november 5.]]<br>(71 évesen)

| sírhely = <!-- Wikidatából -->

| állampolgárság = -

| nemzetiség = [[franciák|francia]]

| házastárs = <!-- Wikidatából -->

| élettárs = <!-- Wikidatából -->

| gyermekei = <!-- Wikidatából -->

| szülei =

| szakma = sebész, [[Élettan|fiziológus]]

| aláírás PORT.hu= <!-- Wikidatából -->

| weboldala wikicommons= <!--http:// nélkül! - Wikidatából -->

Alexis Carrel 1873. június 28-án született Sainte-Foy-les-Lyon-ban id. Alexis Carrel–Billiard textilgyáros és felesége, Anne–Marie Ricard első gyerekeként. Ötéves korában apja meghalt; Alexist és két testvérét mélyen katolikus anyja nevelte fel. Iskoláit a [[Lyon]] melletti jezsuita kollégiumban végezte. Gyerekként is érdekelte a biológia, madarakat boncolt fel és nagybátyja biztatására kémiai kísérleteket végzett. 1890-ben érettségizett és utána orvosnak tanult a [[Lyoni Egyetem|Lyoni Egyetemen]]en. 1893 és 1900 között több lyoni kórházban is dolgozott (kivéve egyéves katonai szolgálatát amit az alpesi hegyivadászoknál töltött katonaorvosként). Már ekkor kiemelkedett anatómiai tudásával és sebészeti ügyességével. 1898-tól a híres anatómus, [[Leo Testut]] mellett dolgozott, 1900-ban pedig megkapta orvosi diplomáját.

Carrel saját bevallása szerint 1894-ben kezdett el érdeklődni az érsebészet iránt, amikor [[Marie François Sadi Carnot]] köztársasági elnököt egy olasz anarchista meggyilkolta. A támadásban az elnök egyik fő verőere sérült meg és elvérzett. A korabeli sebészek próbálkoztak az erek összevarrásával, de meglehetősen durva tűt és fonalat használtak és a végeket inert arany- vagy ezüstkapcsokkal fogták össze, kívülről pedig egy csővel rögzítették. Igen gyakori volt a seb elfertőződése. Carrel kidolgozta az erek összevarrásának technikáját, amihez nagyon finom, vazelinnel bekent tűt és selyemszálat használt és a sérült érszéleket kifordítva varrta össze a végeket, így a keringő vér csak a sima érbelsővel találkozhatott, amivel megakadályozta az alvadást. A bakteriális infekciót gondos fertőtlenítéssel és aszeptikus sebésztechnikával előzte meg. Első sikeres érműtétjét 1902-ben jelentette be.

Szintén 1902-ben bejelentette, hogy tanúja volt egy nő csodás gyógyulásának [[Lourdes]]-ban. Kollégái emiatt némileg csodabogárként tekintettek rá, ráadásul Carrel többször is támadta az egyetem szerinte elavult szakmai és politikai hagyományait. Carrel végül otthagyta a Lyoni Egyetemet, egy évet Párizsban töltött szakmai továbbképzéssel, majd átköltözött Kanadába, [[Montréal|Montrealba]]. Röviddel később, 1905-ben a [[Chicagói Egyetem|Chicagói Egyetemen]]en helyezkedett el, 1906-ban pedig csatlakozott a New York-i Rockefeller Orvostudományi Kutatóintézethez (ma [[Rockefeller Egyetem]]). Továbbfejlesztette érsebészeti technikáját, hogy a fő ereken kívül a milliméteres átmérőjű véredényeken is biztonsággal alkalmazható legyen, 1906-tól pedig állatkísérleteket kezdett a vese átültetésére. Ebben jelentős előrehaladást ért el, egy kísérleti macska például egy évig elélt a beültetett kutyavesével. A terve az volt, hogy emberi szövetek, esetleg teljes szervek tenyésztésével kicserélhesse a sérült vagy beteg szerveket. Úttörő sejttenyésztéses kísérleteiben több évtizeden át fenn tudott tartani csirkeembrió szívéből származó kötőszöveti sejteket. A tenyészet magát Carrelt is túlélte, csak a halála után hagytak fel a szándékosan a gondozásával. További előrehaladást azonban nem ért el és eredményeit más tudósok sokáig nem tudták reprodukálni. Mai tudásunk szerint a nem rákos sejtek csak bizonyos számú osztódáson mehetnek át, így Carrel tenyészetének sikere máig megmagyarázatlan. Egyesek feltételezése szerint véletlenül vagy szándékosan, esetleg Carrel tudta nélkül folyamatosan új sejteket juttattak a tenyészetbe.

Az [[első világháború]] kitörése után őrnagyi rangban csatlakozott a francia hadsereghez. Carrel egy frontközeli kórházban dolgozott, ahol felesége nővérként segítette munkáját. Henry B. Dakin gyógyszerész segítségével kifejlesztette egy bonyolult módszert az elfertőződött sebek kezelésére, ami egészen az [[Antibiotikum|antibiotikumokantibiotikum]]ok térhódításáig orvosi alkalmazásban maradt.

1930 körül Carrel felelevenítette szervátültetéses terveit. Munkájában a híres amerikai pilóta, [[Charles Lindbergh]] segítette, aki kifejlesztett a számára egy sterilizálható üvegpumpát a tápfolyadékok továbbítására. Carrelnek sikerült olyan szerveket, mint a pajzsmirigy vagy a vese napokig, sőt hetekig működésképesen tartani.

Carrel 1913-ban feleségül vette Anne de la Motte de Meyrie-t, egy buzgó katolikus özvegyasszonyt, akinek már volt egy fia. Közös gyerekük nem született.

1935-ben megjelent ''Az ismeretlen ember'' (''L'Homme, cet inconnu'') c. filozofikus könyvében javasolta, hogy az emberiség előrehaladását egy entellektüellekből élló elit csoport igazgassa és aggodalmát fejezte ki az emberiség degenerációja miatt. Ennek megakadályozására a tudatos [[Eugenika|eugenikát]] javasolta és szintén felvetette (évekkel a nácik előtt), hogy a "defektív" egyéneket gázzal lehetne kivégezni.