„Elizabeth Blackburn” változatai közötti eltérés

a
{{Életrajz infobox}} cseréje {{Személy infobox}}-ra (WP:BÜ), apróbb javítások
Címke: HTML-sortörés
a ({{Életrajz infobox}} cseréje {{Személy infobox}}-ra (WP:BÜ), apróbb javítások)
{{ÉletrajzSzemély infobox
|név = Elizabeth Blackburn
|kép = Nobel Laureate Elizabeth H. Blackburn (Medicine).jpg
|képméret =
|képaláírás =
|születési név =
|születés helyeszületési hely= [[Hobart]]
|születés dátumaszületési dátum= [[1948]]. [[november 26.]] {{életkor-élő|1948|11|26}}
|halál helye =
|halál dátuma =
|állampolgárság = -
|ország = [[Ausztrália (ország)|Ausztrália]]<br>[[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]]
|házastárs = -
|állampolgárság = -
|élettárs =
|házastárs = -
|szakma = [[Molekuláris biológia|molekuláris biológus]], [[Biokémia|biokémikus]]
|élettárs =
|iskolái = [[Melbourne-i Egyetem]]<br>[[Cambridge-i Egyetem]]
|szakma = [[Molekuláris biológia|molekuláris biológus]], [[Biokémia|biokémikus]]
|művésznév =
|aktív évek =
|becenév =
|iskolái = [[Melbourne-i Egyetem]]<br>[[Cambridge-i Egyetem]]
|munkái =
|művésznév =
|díjak kitüntetései= [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|Orvostudományi Nobel-díj]] (2009)
|becenév =
|aláírás =
|szerepei =
|weboldala =
|munkái =
|blog=
|díjak = [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|Orvostudományi Nobel-díj]] (2009)
|IMDb =
|kitüntetés =
|PORT.hu =
|aláírás =
|weboldala =
|blogja =
|MySpace =
|IMDb =
|PORT.hu =
}}
 
'''Elizabeth Helen Blackburn''' (született: [[Hobart]], [[1948]]. [[november 26.]]) ausztrál-amerikai [[molekuláris biológia|molekuláris biológus]]. 2009-ben [[Carol W. Greider]]rel és [[Jack W. Szostak]]kal megosztva elnyerte a [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|fiziológiai Nobel-díjat]], mert felfedezte a [[Kromoszóma|kromoszómák]] végeit védő [[telomer]]eket megújító [[telomeráz]] enzimet.
==Tanulmányai==
Elizabeth Blackburn 1948. november 26-án született [[Tasmánia]] fővárosában, Hobartban. Szülei, Harold Blackburn és Marcia Jack Blackburn mindketten családorvosok voltak. Elizabeth második volt a hét gyermekük közül. Négy éves korában a család az észak-tasmániai [[Launceston]]ba költözött; itt járt óvodába és a Broadland House elemi lányiskolába. 1964-ben [[Melbourne]]-be költöztek tovább és itt fejezte be a középiskolát. A [[Melbourne-i Egyetem]]en folytatta tanulmányait, ahol 1970-ben biokémiából [[BSc]], 1972-ben pedig [[MSc]] diplomát szerzett. Szakdolgozatának témája a [[glutamin]] lebontása volt a májban. Tanszékvezetője bemutatta régi ismerősének az Ausztráliába látogató, Nobel-díjas fehérjekémikus [[Frederick Sanger]]nek, aki felajánlotta, hogy végezze [[cambridge]]-i laboratóriumában doktori kutatásait. A döntést megkönnyítette, hogy Blackburn nagynénje és nagybátyja orvosként Cambridge-ben praktizáltak. Angliai kutatásai során Blackburn a phiX 174 [[bakteriofág]] [[Dezoxiribonukleinsav|DNS]]-ét írta át több részletben [[Ribonukleinsav|RNS]]-sé, majd azokat összeillesztette és összehasonlította az eredeti DNS-genommal. 1975-ben megszerezte PhD fokozatát.
 
Még ugyanebben az évben férjhez ment a szintén molekuláris biológus John Sedathoz és követte őt az Egyesült Államokba, a [[Yale Egyetem]]re, ahol két évet töltött posztdoktori ösztöndíjjal Joseph Gall laboratóriumában. Gall a ''[[Tetrahymena thermophila]]'' [[Csillósok|csillós]] egysejtű nagy számban jelen levő minikromoszómáinak végeinek (az ún. [[telomer]] régió) szekvenciameghatározását bízta rá.
==Munkássága==
1977 végén férjével együtt [[San Francisco (Kalifornia)|San Franciscóba]] költözött, ahol Sedat a [[Kaliforniai Egyetem (San Francisco)|San Franciscó-i Kaliforniai Egyetemen]] (USCA) kapott tanársegédi állást. Blackburn egy ideig sikertelenül keresett munkahelyet, végül sikerrel megpályázott egy ösztöndíjat az USCA-n korábbi, telomeres munkája folytatására és röviddel később 1978 márciusában sikerült elhelyezkednie tanársegédként a [[Kaliforniai Egyetem (Berkeley)|Berkeley Egyetemen]].
 
A kromoszómavégek, a telomerek iránt ekkor már egy ideje érdeklődtek a kutatók, mert a DNS-másolás sajátosságai miatt, a molekula minden lemásolásakor néhány bázissal megrövidült. Emiatt a testi sejtek csak bizonyos számú osztódásra képesek, utána elfogy a telomerjük és kromoszómájuk "védőkupak" híján instabillá válik. Sokak nézete szerint ez állt az öregedés hátterében is, hogy a sejtek nem voltak képesek osztódni többé. Nyilvánvaló volt, hogy a folyamatosan osztódó sejtekben, mint a tumorsejtek vagy az egysejtű organizmusok, a telomert valahogyan pótolni kell. Blackburn elképzelése az volt, hogy -legalábbis a ''Tetrahymena'' esetében - a CCCCAA szakaszok ismétlődéséből álló telomert egy speciális [[enzim]] hosszabbítja meg, de állítását nem tudta bizonyítani.
 
1984-ben egy mesterkurzust végző diáklány, [[Carol W. Greider|Carol Greider]] segítségével hozzáfogott az enzim megkeresésének. Eleinte a telomerre tapadó fehérjekomplex tagjait próbálták szétválasztani és enzimaktivitást mérni rajtuk, de ez a megközelítés nem vezetett eredményre. Néhány hónapos hiábavaló próbálkozás után mesterségesen szintetizált, radioaktív [[oligonukleotid]]okkal próbálták megkeresni a rejtélyes fehérjét és ezzel a módszerrel Greider 1984 karácsonyán végül sikerrel járt: megtalálta a proteint és egyben kimutatta megfelelő enzimaktivitását is. Néhány hónapos további munka után, amely során kizárták eredményeik minden más értelmezését, Blackburn és Greider közzétette, hogy felfedezték a [[telomeráz]] enzimet, amely képes meghosszabbítani a kromoszómavégeket. A tudományos közvélemény lelkesen reagált, voltak akik egyenesen a rák gyógyszerét vagy az öregedés megállítását vizionálták. Bár csoda nem született, a két kutató felfedezése új fejezetet nyitott a rákkutatásban és a sejtélettanban.
 
Blackburnt 1986-ban a Berkeley professzorává nevezték ki és az év végén megszületett fia, Benjamin David is. 1990-ben átment az USCA mikrobiológiai és immunológiai tanszékére, amelyet ő vezetett 1993 és 1999 között.
 
1996 és 2001-között tagja volt a Nemzeti Bioetikai Tanácsadó Testületnek, amely az amerikai elnöknek nyújtott tudományos tanácsadást. 2002-ben nevezték az újonnan felállított testületbe. Blackburn nyíltan támogatta a humán embrionális őssejtkutatást, amelyet a [[George W. Bush|Bush]]-kormányzat ellenzett. 2004-es felmentése nagy vihart kavart tudományos körökben, mert úgy értelmezték, hogy politikai okokból félreállították.
 
2009-ben Elizabeth Blackburn, Carol Greider és Jack Szostak (utóbbi élesztőgomba telomerjeit vizsgálta) fiziológiai Nobel-díjat kapott a telomeráz enzim felfedezésért.
 
==Elismerései==
506 338

szerkesztés