„Peter Mansfield” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a {{Életrajz infobox}} cseréje {{Személy infobox}}-ra (WP:BÜ), apróbb javítások |
|||
1. sor:
{{
|név
|kép
|képméret
|képaláírás
|születési név
|
|
|halál helye
|halál dátuma
▲|állampolgárság = -
▲|házastárs =
▲|élettárs =
▲|szakma = [[Fizika|fizikus]]
▲|iskolái = [[Londoni Egyetem]]
▲|művésznév =
▲|becenév =
▲|munkái =
|blog=
▲|díjak = [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|Orvostudományi Nobel-díj]] (2003)
▲|aláírás =
▲|weboldala = <!--http:// nélkül! -->
▲|IMDb =
▲|PORT.hu =
}}
Sir '''Peter Mansfield''' ([[London]], [[Lambeth]], [[1933]]. [[október 9.]] – [[Nottingham]], [[2017]]. [[február 8.]]) brit fizikus. 2003-ban [[Paul Lauterbur]]ral közösen [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díj]]ban részesült a [[Mágneses magrezonancia|mágneses magrezonancián]] alapuló [[Mágnesesrezonancia-képalkotás|képalkotás]] (MRI) kifejlesztéséért.
== Tanulmányai ==
Peter Mansfield 1933. október 9-én született a London melletti Lambethben (azóta a főváros kerülete) Sidney George Manfield gázszerelő és Rose Lillian Mansfield pincérnő három fia közül a legfiatalabbként. Peter London [[Camberwell]] negyedében nőtt fel. A [[második világháború]] alatt a bombázások elől háromszor is vidékre költöztették, először a londonközeli [[Sevenoaks]]ba, majd kétszer a [[Devon (megye)|devon]]i [[Torquay]]-be. Tizenegy évesen az elemi iskola utáni vizsgán megbukott és csak egy rosszabb középiskolába vették fel. Tizenöt évesen otthagyta az iskolát és nyomdászsegédként kezdett dolgozni.
Tizennyolc évesen érdekelni kezdték a rakéták és jelentkezett a hadsereg ellátásért felelős Utánpótlási Minisztérium Rakétameghajtási Osztályára. Másfél évvel később behívták, elvégezte kétéves katonai szolgálatát, majd 1954-ben visszatért a minisztériumba. Munkája mellett két év alatt leérettségizett, 1956-ban pedig felvételizett a [[Londoni Egyetem]] Queen Mary College-ének fizika szakára. Harmadik évének végén diplomamunkájában épített egy hordozható [[tranzisztor]]os [[Mágneses magrezonancia|NMR]]-spektrométert és megmérte vele a Föld mágneses mezejét. Témavezetője, Jack G. Powles felajánlotta neki, hogy végezze az ő NMR-laboratóriumában a doktori tanulmányait. Mansfield 1962-ben szerezte meg a PhD-ját, majd posztdoktori ösztöndíjjal két évet az Egyesült Államokban, az [[Urbana (Illinois)|Urbanában]] lévő [[Illinois-i Egyetem]]en töltött. Itteni kutatómunkája a szennyezett ([[Dópolás|dópolt]]) fémek NMR-es vizsgálatára irányult.
==Munkássága==
Mansfield 1964-ben visszatért Angliába, ahol a [[Nottinghami Egyetem]] ajánlott neki egy oktatói és kutatói állást; végül - bár a későbbiekben sok helyről kapott ajánlatot - egészen pályafutása végéig az egyetemen maradt. A 60-as évek végén és a 70-es évek elején pulzáló NMR-es kutatásokat végzett és kidolgozott egy számítógépes programot, amely [[Fourier-transzformáció]]val elemezni tudta a mérési eredményeket. Ennek eredményeképpen jóval gyorsabban tudták analizálni a kísérleti anyagokat, kezdetben a [[kalcium-fluorid]] kristályait. 1972-ben kutatói szabadságát a [[Heidelbergi Egyetem]]en töltötte és demonstrálta, hogy a mágneses mező grádiensével jelentősen javítani lehet a mérőmódszere felbontóképességét; bemutatta, hogy a módszerével el lehet különíteni a vékony műanyaglapok közé zárt kámforrétegeket.
1973-ban egy krakkói konferencián tartott előadást, amikor felhívták a figyelmét az amerikai [[Paul Lauterbur]] munkájára, aki nagyon hasonló kísérleteket végzett, de nem szilárd anyagokkal, hanem vízzel és szerves objektumokkal. Mansfield és csapata is meglátta a lehetőséget egy orvosi felhasználású képalkotó berendezés megalkotására és sikerült megnyerniük egy jelentős összegű
pályázatot az első készülék kifejlesztésére. Miután kidolgoztak egy gyorsabb szkennelési módszert, 1976-ban sikeresen szkennelték Mansfield egyik PhD-diákjának ujját, 1977-ben sor került a teljes testet befedő berendezés tesztelésére: bár a szakértők figyelmeztették, hogy az erős mágneses tér veszélyes lehet, Mansfield maga mászott be a berendezésbe és készíttetett magáról egy hasi képet. A prototípus belsejében ekkor még nem volt világítás és a kutatónak 50 percet kellett várnia a sötétben mozdulatlanul, míg a szkennelése elkészült.
1979-ben Mansfieldet professzorrá nevezték ki. A következő tíz évben továbbfejlesztette készülékét, felgyorsította a mérést és az adatok feldolgozását és a 80-as évek végére az MRI a klinikai gyakorlatban is alkalmazható módszerré vált. 1994-ben nyugdíjba vonult, de tovább folytatta kutatómunkáját az egyetemen.
2003-ban a Nobel-díj Bizottság Peter Manfieldnek és Paul Lauterburnak ítélte az orvostudományi Nobel-díjat "a mágneses rezonanciás képalkotás terén elért felfedezéseikért".
63 ⟶ 58 sor:
1987-ben felvették a [[Royal Society]]-be. 1987-88 között ő volt az Orvosi Mágneses Rezonancia Társaság elnöke. Díszdoktorává fogadta a [[Strasbourgi Egyetem]] (1995), a Kenti Egyetem (1996), a krakkói [[Jagelló Egyetem]] (2000) és a Nottinghami Egyetem (2004). 2013-ban Nottingham díszpolgárává avatta és róla nevezte el egyik villamosát.
==Családja==
Peter Mansfield 1962-ben vette feleségül Jean Kibble-t. Két lányuk született, Gillian és Sarah Mansfield. Szabad idejében érdeklődött a repülés iránt, maga is repült helikopterrel és kisrepülőgéppel és támogatta az emberi erővel felszálló helikopter fejlesztését. Jól beszélt németül és oroszul.
Peter Mansfield 2017. február 8-án halt meg Nottinghamben, 83 évesen.
| |||