„Csák Kálmán” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
sablonizálás + formázás |
a Bot: automatikus szövegcsere (-nyitva tartás +nyitvatartás) |
||
54. sor:
A múzeumok, főleg az olyan kicsik, mint a tenkei is, nem voltak alkalmasak grandiózus műsorok szervezésére, lassan mellőzni kezdték hát őket. Mint már említettem, Tenkén megszüntették az egyik állást, aztán mind kevesebb pénzt adtak fűtésre, postaköltségekre, végül semmit nem juttattak erre. Közben egyre sürgősebbé vált a 110 éves épület alapos tatarozása, azonban ezt senki sem támogatta. Csák Kálmán nem akart szemtanúja lenni a múzeumi tevékenység lassú elsorvasztásának, nyugdíjazását kérte. A felbecsülhetetlen értékekkel teli régi iskolaépület pedig egyre repedezett, kopott, nedvesedett, lassan a leletek sem voltak már biztonságban.
Hogy a tenkei múzeum mégsem lett az enyészeté, az annak köszönhető, hogy a rendszerváltás után a református egyház presbitériuma Berke Sándor lelkész javaslatára azt kérte a Helyi Tanácstól, patronálhassa az intézményt. Felvállalta az épület javítását és a kiállítás alkalmi
A múzeum, Tenke egyik nevezetessége, megmenekült. Megfiatalodva, megszépülve újra várja a látogatókat. Nem fogyaszt húst, egyre több zöldségfélére van szüksége, ezért kertészkedik. Ezenkívül gyógynövényeket gyűjt és termeszt. Teakeveréket állít össze belőlük, és ingyen adja mindazoknak, akik hozzá fordulnak. Meghívásra kirándulásokon vesz részt, segít megismerni a fogyasztható gombákat, gyógynövényeket. Egyedül is mindjárt-mindjárt az erdőben köt ki: gombaféléket, gyökereket, gyógynövényeket, s legújabban kőzeteket gyűjt.
| |||