„Népi műemlékegyüttes (Szalafő-Pityerszer)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a isbn korr
Nincs szerkesztési összefoglaló
5. sor:
== A szeres településforma, kialakulása és fejlődése ==
[[Kép:Őrség Pityerszer.jpg|280px|balra|bélyegkép|Gazdasági épület ([[Kástu]]) az őrségi skanzenben]]
Az itteni településformák közül a '''szeres település''' érdemli meg a legtüzetesebb megszemlélést. A őrségi szeres település forma megóvása érdekében a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága [[1970]]-ben Szalafő-Pityerszeren 3 [[porta|portát]] vásárolt meg 10 épülettel 3926 [[négyszögöl]] területtel, a hozzátartozó [[gyümölcsös]]sel és 2 db vízgyűjtő [[tóka ˙(Őrség)|tókával]] együtt. A cél az volt, hogy a helyszínen helyreállított és az eredeti funkciónak megfelelően berendezett szabadtéri néprajzi múzeum jöjjön létre. Ezzel a több épületre, műemlékegyüttesre kiterjedő helyszíni megőrzési móddal [[Vas megye]] országosan követendő példát mutatott.
 
A szűkebb értelemben vett Őrséghez 18 település tartozik. Az egykori őrtállók a dombok tetején, erdei irtásokon alakították ki a telephelyeiket, amelyekből létre jöttek a későbbi időkben a szerek. Ezek egymástól több kilométerre fekszenek egymástól. Az őrségi települések többsége 2-4 szerből áll. [[Szalafő]] 7, [[Őriszentpéter]] pedig 8 szeren épült ki.
 
'''Pityerszer''' nevét valószínűleg a ''pityer'' nevű madártól kapta, (amely itt nagyobb tömegben volt otthonos, mások szerint a [[pacsirtafélék|pacsirtáról]]). A szabadtéri falumúzeum, megőrizte a régi életmódot. Az épületek eredeti kinézetükben lettek helyre állítva. Nevezetességei, az ún. "kerített ház" és az emeletes kástu, amely az országban ma már csak egyedül itt létezik. A kástu mellett látható az úgynevezett tóka, amit az itatóvíz gyűjtésére és tárolására ástak. Ha a szükség úgy kívánta, vizét főzésre is felhasználták.
 
A szelíden hullámzó dombvidéken jellegzetes településszerkezet alakult ki. A néhány házból álló dombtetői településrészek a „szegek” , amelyek laza együttese alkotta az egyes településeket. Az itt élő emberek évszázadok alatt alakították ki a táj mozaikos képét, apró parcellás gazdálkodásukkal, a tájba simuló épületeikkel. Megőrizve a természetet és fenntartva annak változatosságát. Hagyományos építőanyaguk a [[Fa (anyag)|fa]]. A boronaházas építésű házak a [[19. század]]ban váltották fel az oszlopokon nyugvó, kiugró tornáccal ellátott un. kódisállásos házak. A legszebbek :[[Szalafő]]n és [[Pankasz]]on láthatók.
 
A terület legősibb háztípusa a '''füstősház'''. Ennek egyetlen, nagyméretű, fűthető helyisége volt. Ez a mai [[Konyha (helyiség)|konyhának]] felelt meg, tüzelőpadkás [[Kemence (építmény)|kemencével]] és deszkás tolóablakokkal. Itt elfért a [[nagycsalád]] minden tagja. Egyszerű berendezése az alapvető életfunkciók kiegészítését szolgálta. A kemence egyszerre szolgált [[fűtés]]re, [[sütés]]re és [[főzés]]re. A füsttelenítése megoldatlan volt, mert a tüzelőpadkáról illetve a [[tűzhely]]ből kiömlő [[füst]] a lakótérben terjengett és az [[ajtó]] felső részén vagy a felette lévő füstnyílásokon, és a deszkás tolóablakokon keresztül távozott a szabadba. A [[18. század]]ban az Őrségben a szegényebb családok használatában voltak a füstösházak. Ebben a típusban a [[szoba]] és a [[Konyha (helyiség)|konyha]] nem különült el egymástól. Más helyiségek viszont csatlakoztak a lakáshoz: [[kamra|kamrák]], [[istálló]]k, [[ól]]ak, [[pajta|pajták]].
 
A két tüzelővel (a [[cserépkályha|cserépkályhás]] szobával és a tüzelőpadkás [[Kemence (építmény)|kemencével]] ellátott lakóházak) a módosabb, vagyonosabb családoknál már a [[17. század]] végén létrejöttek. A '''füstőskonyhásfüstöskonyhás-szobás''' háztípus a [[19. század]] közepére teljesen kiszorította a füstösházat. Ezeket a házakat a [[19. század]] első évtizedeiben kezdték átépíteni az un. mászókéményes tüzelőberendezés alkalmazásával. A füstösházak és füstöskonyhás lakóépületek [[kémény]] nélküliek. A szoba nélküli házakban a kemence a kamra felőli sarokban állt, a füstöskonyhában, viszont a szoba felőli sarokban, hogy a tüzelőpadkáról fűthessék a szobai kályhát is. A szabadkémény alkalmazása az Őrséget alig érintette. Az Őrségben a füstöskonyhát konyhai mászókéményes tüzelőberendelés váltotta fel, amely a konyha szoba felőli sarkában háromszög formájú alapon, majdnem a mennyezetig felfalazva, magában egyesítette a kemencét, a falba rakott sparheltet sütővel, a [[katlan]]t, a hús[[füstölő]]t és mellette helyezkedett el a szobai cserépkályha tüzelőnyílásának ajtaja is.
[[Fájl:Pityerszer.jpg|600px|középre|bélyegkép|A skanzen látképe]]
 
[[Magyarország]]on az [[Őrség]] az egyetlen tájegység, melynek területén a lakosság a [[honfoglalás]] óta egy helyben él. Ez a terület szinte lakatlan, hatalmas erdőterület volt. A határőrvidék ezen része még a [[középkor]]ban is a gyepűvonalhoz tartozott. Az őrállók, mint a király népei saját [[fegyver]]eikkel védték a nyugati határt. A [[17. század]] közepén - a tiltakozásuk ellenére - [[jobbágy]]sorba kényszerítették őket. Két évszázadon keresztül küzdöttek az eredeti kiváltságaik visszaszerzéséért, de véglegesen csak az [[1848]]-as [[jobbágyfelszabadítás]] hozott eredményt.
 
== A pityerszeri porták látnivalói ==
=== Az 1. számú porta nevezetességei ===
A szobás-konyhás, kamrás, boronafalú, zsúpfedeles lakóház a [[19. század]]ban épült. Ollólábas, [[szelemen]]es tetőszerkezetű és csonkakontyos deszkaoromzattal hátul lekontyolt ház volt az [[1870-es évek]]ig. A mostani cseréptetős istállós, pajta helyén kamra, pajta, ólak helyezkedtek el. A jelenlegi cseréptetős ól helyén pedig marhaistálló volt. Ezt a zártságot a későbbiekben a gazdasági épületek egyes helyiségeinek lebontásával megszüntették. A kémény nélküli füstkonyhát csak az [[1910-es évek]] elején alakították át mászókéményes tüzelőberendezéssé. A lakóház helyiségeinek ajtaja a [[tornác]]ról nyíiliknyílik.
 
A konyhában lévő fekvőhelyek igazolják - az őrségi gyakorlatnak megfelőenmegfelelően -, hogy hálóhelynek is használták. A helyiségek bejárata - a pince kivételével - a [[tornác]]ról nyílik., a kétszárnyú pajtakapu pedig az udvar irányából. A lakóházzal párhuzamosan helyet foglaló négyrészes deszkafalu, cseréptetős sertésólat az [[1930-as évek]]ben építették.
''
A porta legértékesebb épülete: az emeletes kástu.''
32. sor:
Az emeletes kástu mellett kertelt vízgyüjtő '''tóka''' található. E porta tartozéka a pajta amely a [[20. század]] elején épült. Az egyszerű pajta hosszanti oldalain, egy-egy kétszárnyú kapu tette lehetővé a [[szekér|szekerek]] átjárását. A kástu felőli kiskapu mellett személybejáróként szolgáló kis ajtó is látható.
 
=== A 2. számú porta érdekességei ===
[[Kép:Pityerszer2.jpg|280px|balra|bélyegkép]]
A [[népi építészet]] szempontjából a [[porta]] legérdekesebb épülete a ''három oldalról kerített ház''. A [[19. század]] elején épült keresztvéges boronafalakkal, ollólábas, szelemenes tetőszerkezettel, [[zsúp]]fedéssel. A szoba és az istállói homlokzaton csonkakontyos, nyitott oromzattal. A padlástérben a nyitott oromzatnál fonott [[mézelő méh|méh]][[kas]], a szelemenre akasztott deszkából összeszegezett 2 dbdarab fütölthústartó ( a húsaggatu). Az udvar egyik oldalán szoba, konyha, [[kamra]] és [[pajta]], a hátulsó részen két [[ól]] és egy [[istálló]] található. Az istálló mellett favágószín található. Az épület U alakban egy belső udvart zár körül, amely egykor [[trágya]]domb volt. Régebben a negyedik oldal is zárt volt és itt egy zsúpfedeles nagy kapu volt.
 
Teljes gazdaság volt egy épületen belül. A gazda a tornácon keresztül - a [[kástu]] kivételével mindenét elérhette anélkül, hogy kilépett volna a házból. [[1946]]-ig kémény nélküli füstöskonyhás ház volt. A szoba felőli sarokban álló tüzelőpadka kemencéjét csak akkor alakították át mászókéményes tüzelőberendezésre. Az egyes helyiségek ajtaja a tornácról nyílik. A berendezési tárgyak zömmel a [[20. század]] fordulója utáni időszakot dokumentálják.
 
Az istállók és az ólak kivételével minden helyiség földes padozatú, ami arra utal, hogy az őrségi ember az állatait, szinte jobban védte, gondozta mint önmagát. Ez abban is nyomon követhető, hogy a gazdasági épületeket előbb korszerűsítette, mint a lakóházakat. A 3-as számú ház bejárata illetve egykori kapuja előtt egy fazsindellyel fedett, földszintes [[kástu]] helyezkedik el., amely fontos és féltett tartozéka volt a háznak. Ebben helyezték el a család életbiztonságára szolgáló [[élelmiszer]]eket és az újratermelést biztosít vető[[mag]]vakat.
 
=== A 12. számú porta leírása ===
[[Kép:Zárt udvar.jpg|250px|jobbra|bélyegkép|Zárt udvar a Pityerszeren. (Néhány épületet már lebontottak, ezért látszik nyítottnaknyitottnak a tér.)]]
A főútvonal másik oldalán álló, 12. számú lakóházat [[1899]]-ben hozták át a ''Gyöngyösszerből''. Az eredeti helyén is három oldalról kerített, azaz ''tekerikes'' füstősfüstös-konyhás ház volt. E háznak napjainkra csak a lakórésze maradt meg, a többit fokozatosan lebontották. Utolsónak az [[istálló]]t [[1946]]-ban.
 
Ez a lakóház is ollólábas, szelemenes tetőszerkezetű, elől csonkakontyos nyitott oromzattal, hátul lekontyolt, zsúpfedeles [[sár]]ozott zsúppal. Alaprajza: szoba, konyha és [[kamra]]. A helyiségek bejárata itt is a tornácról nyílik. [[1914]]-ig ez is kémény nélküli füstöskonyhás ház volt, a szoba felőli oldalon beépített fekvőkemencével, előtte tüzelőpadkával, ahonnan a szobai cserépkályhát is fűtötték. A régi kemence helyére mászókéményes tüzelőberendezést építettek, a szobai cserépkályhát lebontották. A ház berendezése a [[20. század]] első évtizedeinek állapotát tükrözi.
Az adatok szerint évente közel 50-60 ezer ember keresi fel a pityerszeri népi műemlékegyüttest.
 
52. sor:
File:Pityerzser3.JPG
File:Zsoldos-féle kerített lakóház (9345. számú műemlék).jpg
 
</gallery>
 
64 ⟶ 63 sor:
{{Commonskat|Szalafő}}
* dr. Árky István: Magyarország (Budapest, 1976) 545. o. {{ISBN|963 243015 8}}
* Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára (40) Bárdosi János: Szalafő-Pityerszer Népi műemlékegyüttes {{ISBN|963-554-510-X}}
* Tóth János: Az őrségek népi építészete - Bp. 1975. Műszaki K. - {{ISBN|963-10-0478-3}}