„Samarjai Máté János” változatai közötti eltérés

A reformáció óta még gyakrabban felmerültek és felmerülnek a különböző keresztény felekezetek között létesítendő unio iránti törekvések, különösen a protestánsoknál. A katolikusok és protestánsok között létesítendő unióra-ra nézve különösen [[V. Károly német-római császár ]]tett több ízben intézkedést [[Németország]]ban; ily célból rendeztette 1539. és 1540. a [[frankfurt]]i, [[hagenau]]i és [[regensburg]]i vallási értekezleteket (l. Interim), de amelyek közül csak az utóbbin mutatkozott némi remény, de ez is nemsokára meghiúsult. Éppen igy sikertelenek maradtak azon kisérletek is, melyeket [[I. Ferdinánd ]] alatt majd kissé később [[Staphylus]], [[Wicel]] és [[Cassander]] tettek, kiknek egyesítési gondolati több protestáns hittudósnál is, mint [[Hugo GrotiusnálGrotius]]nál, [[Calixtus GyörgynélGyörgy]]nél visszhangra találtak. A XVII. század utóbbi felében az [[I. Lipót]] császár által is támogatott [[Rojas de Spinola ]]bécsújhelyi, [[Bossuet]] francia püspökök tettek kísérletet a katolikus és protestáns egyházak egyesítésére, de néhány év múlva, bár a nagy bölcsész és államférfi [[Leibniz]] is erősen buzgólkodott azon terv mellett, teljesen meghiúsult munkájuk s többé e tekintetben semmi remény sem mutatkozott.

Hazánkban némileg [[Gönczy István gönci]] [[gönc]]i lelkész egyengette az unió útját a XVII. sz. kezdetén Panharmonia c. művével , melyben Kálvinnak[[Kálvin]]nak az ezt erősen gáncsoló [[Graver]] kassai[[kassa]]i evangelikus tanárral szemben védelmére kel.

Samarjai 1636 elején egyesítő szellemű szertartáskönyvet adott ki Lőcsén, amelyet előszeretettel használnak népies nyelvezet miatt. Ez a legelső magyar református agendás könyv és liturgika. Az óprotestáns köztes állapot ékes példája Samarjai Máté János ágendája, ez a liturgiát is értelmező legkorábbi magyar protestáns áttekintés. Ugyanabban az évben jelent meg, mint az igen hasonló szemléletű Öreg graduál valamint a [[puritán]] [[Medgyesi Pál ]]angolból fordított kegyességi könyve a Praxis pietatis.

A címlevél hátán két bibliai idézetet találhatunk, az ajánlást Szegedi Gáspár kedves házastársának, Enczi Orsolya asszonynak írja, 1628. jan.23-i kelettel. Javasolja az egyezséget, amely: „Lutherus és Zwinglius között lett Marpurgumban anno 1529. A wittenbergi egyezsége, mely [[Luther Márton ]]és a helvetiai városokban levő evangélikusok között” köttetett. A könyvet Pápán nyomtatták [[Szepes-Várallyai Bernand MáténálMáté]]nál 1628-ban.

Békítő kísérletére [[Lethenyei István]], lutheránus csepregi[[csepreg]]i prédikátor így válaszol neki: „ Mi a kálvinistákat lelki atyánkfiának nem ismerjük és soha azokat nem akarjuk ismerni”

Pedig nagy szükség lett volna az összefogásra az elkülönülés helyett, hiszen az ellenreformáció ebben az időszakban a legaktívabb. Azt a módszert választják, hogy nagyobb rangú földesurakat térítenek vissza, így azok falvaikban is erőszakkal katolizálják jobbágyaikat. Samarjai halála(1652) után Halászi, az a mezőváros, amely a 17. században az ő idején szellemi központ a Szigetközben elveszíti jelentőségét és református hitét is. A visszatérítést a magyaróvári kapucinusok kezdték meg, majd [[Mária Terézia ]]lánya, Krisztina főhercegnő nyomására 1777-ben rekatolizálnak, új templomot építenek.