„Jugoszláv Királyság” változatai közötti eltérés

A [[pánszlávizmus]] 19. században népszerűvé váló [[ideológia|ideológiája]] azt hirdette, hogy a szláv népeknek egyetlen országban kell élniök. A világháború végén széthulló [[Osztrák–Magyar Monarchia]] délszláv nemzetiségei ezért nem önállósodni akartak, hanem közös országban egyesülni. Szerbia hadserege az [[Szerbia összeomlása 1915-ben|1915-ös megsemmisülés]] után újjáalakult [[Görögország]]ban, az [[antant]] ellátta fegyverekkel, és részt vett a 1918-as végső balkáni offenzívában. A [[Szerb Királyság (1882–1918)|Szerb Királyság]] az antant oldalán végül győztesként került ki a világháborúból, a szerb hadsereg részt vett Magyarország [[Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság|déli részének megszállásában]]. A Monarchiából kiváló nemzetiségek közül tehát a térségben csak a szerbeknek volt „anyaországa” és ezzel együtt önálló nemzeti hadserege. A szerbek az új államban domináns szerepet játszhattak a már akkor is fejlettebb körülmények között élő szlovén és horvát népcsoporttal szemben. Az antant az új délszláv állam vezetőjének tette meg a szerb politikai elitet. (A horvátok később megelégelték az alávetettséget, és a [[második világháború|II. világháborúban]] az első adandó alkalommal [[Független Horvát Állam|önálló államot]] hoztak létre.)