Woronieckit Októberoktóber 19-én hivatalosan is kinevezték őrnaggyá. November első felében [[Guyon Richárd]] honvédtábornok táborában szolgált, majd különböző elszámolási hiányosságok miatt az Országos Nemzetőrségi Tanács vizsgálatot indított ellene.<ref>{{Opcit|n=Kovács István: A barátság anatómiája - első könyv|o=197}}</ref> A tanács november 28-i döntése értelmében Woroniecki "ezután egészben független állási működésében nem meghagyható". 1848. december 27-én rokona, a szintén magyarok mellett harcoló [[Józef Woroniecki]] őrnaggyal először visszament Guyon táborába, ahonnan a december 16-i vesztes [[nagyszombati ütközet]]et követően [[Győr]]be ment. Ezek után Józef Woroniecki alárendeltségében lengyel szabadcsapatot szervezett [[Máramarossziget]]en, majd velük Erdélybe vonult. [[1849]]. február 18-án [[Királynémeti ütközet|Királynémetinél]] az Erdélybe betörő [[Karl von Urban]] császári tábornok megtámadta a [[Riczkó Károly]] honvéd ezredes irányította magyar erőket. A heves harcban elesett a magyar parancsnok, s a honvédek kénytelenek voltak meghátrálni. A csata színhelyére érkező Woroniecki katonáival fedezte a magyar egységek visszavonulását, így a megmaradt honvéderők sikeresen vissza tudtak vonulni az őket üldözni próbáló császári csapatok elől. Ezért a tettéért [[Kolozsvár]] térparancsnoka, [[Tóth Ágoston Rafael]] alezredes Woronieckit ideiglenesen a vesztes csatából kimenekült erők parancsnokává nevezi ki.<ref>{{Opcit|n=Kovács István: A barátság anatómiája - első könyv|o=198}}</ref>
[[Bem József|Józef Bem]] tábornok március 6-án a [[Szamosújvár]]on szerveződő lengyel lovasosztály parancsnokává nevezte ki. [[Buda ostroma (1849)|Budavár bevétele]] után egy ideig a városban tartózkodott, majd visszatért [[Erdély]]be. 1849. júniusának végén megindult az erdélyi magyar csapatok elleni nagy erejű osztrák-orosz támadás. A délen támadó [[Alekszandr Nyikolajevics Lüders]] vezette erők [[június 19.|június 19-én]], [[Magnus Johann von Grotenhjelm]] tábornok vezette cári hadosztály [[június 21.|június 21]]-én tört be Erdélybe, s megtámadta a Besztercét védő magyarokat. A város környékén állomásozó magyar csapatok parancsnoka, [[Dobay József (altábornagy)|Dobay József]] alezredes két vesztes ütközet után feladta a várost és [[Dés]]ig vonult vissza. Források említik, hogy Woroniecki is részt vett a támadó oroszokkal vívott, [[Beszterce (település)|Beszterce]] körüli összecsapásokban, s harc közben megsebesült a nyakán. Sebesülése után nemsokkal Bem tábornok alezredessé léptette elő a lengyel tisztet.
