A '''Hammond-orgona''' egy [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] [[feltaláló]], [[Laurens Hammond]] ([[1895]]. [[január 11.]] – [[1973]]. [[július 3.]]) által [[1933]]-ban tervezett és megépített elektro-mechanikus [[hangszer]], melyet [[1934]]. [[január 19.|január 19-én]] [[Szabadalom|szabadalmaztatott]].
Csendes elektromos [[szinkronmotor]] forgat szinusz[[evolvens]] fogprofillal ellátott lágyvas kerekeket. A 91 db [[hangkerék (tonewheel)]] (C-F#) mögött 1-1 mágneses [[hangszedő]] helyezkedik el. Az [[elektromos gitár]]hoz hasonlóan generált hang több [[Kilométer|km]]-nyi bonyolult huzalozáson és kapcsolórendszeren át jut egy egyszerű csöves elő[[erősítő]]be, majd onnan rendszerint egy külső aktív [[Hangszóró|hangsugárzó]]ba. A hangkeltés ezáltal teljesen mechanikus, minimális elektronikával közbeiktatottan. A hangszer lényege annyira bevált, hogy gyakorlatilag kis korrekciókkal gyártották [[1935]] és [[1975]] között. Kialakítása azóta is mintául szolgál sok hasonló elektromos, elektronikus [[Orgona (hangszer)|orgonának]]. Az eredeti koncepció az volt, hogy az orgonákat [[templom]]oknak adják el, olcsó alternatívát kínálva a sípos orgonával szemben. Hamar elterjedt az akkori szalonzenében is, ill. iskolákban, klubokban, stadionokban, polgári otthonokban. Később, az [[1950-es évek|ötvenes évek]]ben népszerűvé vált a [[Dzsessz|jazz]]ben, [[blues]]ban, [[gospel]]ben, majd az [[1960-as évek]]től a [[Popzene|pop]]- és [[rock]]zenében is.
