„Kovách Aladár (író)” változatai közötti eltérés

1927-ben Budapesten tett érettségi vizsgát. A Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatott irodalmi és művészettörténeti tanulmányokat, ezt követően külföldre ment, és egy évig tantult a Sorbonne-on. 1921-ben [[Balassi Bálint]] összes költeményeit, majd 1943-ban [[Berzsenyi Dániel]] munkáit rendezte sajtó alá. 1935-től külső munkatársa volt a [[Nemzeti Színház]]nak, dramaturgként és lektorként dolgozott. 1939-től a Bolyai Akadémia könyvsorozatát szerkesztette. 1940-ben a Nemzeti Színház tűzte műsorra ''Téli zsoltár'' című színművét (ezt később, 1986-ban a győri Kisfaludy Színházban is előadták, a színház vendégjátékaként pedig Budapesten a Thália Színházban is bemutatták). 1939-től 1941-ig a Magyar Élet Kiadó, majd 1941-től a Turul Kiadó lektoraként működött. 1944 július végén kinevezték a Nemzeti Színház igazgatójának, a háborús viszonyok közepette békebeli műsort tervezett. A sikertelen Horthy-proklamációt követő napon, 1944. október 16-án lemondott igazgatói posztjáról egészségi állapotára hivatkozva (Heine–Medin-kórban szenvedett), azonban előtte még a színház komplett archívumát, jelmez- valamint díszlettárát [[Demény Pál (politikus)|Demény Pál]] segédletével [[Svédország]] védnöksége alá helyezte. 1947-ben kivándorolt és [[Németország]]ban, [[Franciaország]]ban és [[Ausztria|Ausztriában]] élt. 1951 augusztától 1953 júniusáig vezetője volt a Szabad Európa Rádió (SZER) irodalmi osztályának, ezt követően pedig a francia rádió magyar osztályának. 1955-ben költözött [[Őrisziget]]re. 1960-tól a nemzetközi osztályra került, később pedig a Műhelyne volt főmunkatársa. A ''Szózat'' és a ''Donau Bote'' című lapokat szerkesztette. Cikkeit publikálta a ''Hungária'', az ''Új Hungária'', a ''Magyar Élet'' és az ''Eastern Europe's Monitor'', ahol Viator álnév alatt jelentek meg írásai. 1971-ben [[Saarbrücken]]ben adták elő ''Hamueső'' című drámáját, 1976-ban elnyerte a Nyugat-díjat.