„Gravitációs szingularitás” változatai közötti eltérés

Az [[ősrobbanás]] kozmológiai modellje szerint a [[világegyetem]] a születése pillanatában egy gravitációs szingularitást tartalmazott. Az ősrobbanás szingularitásában aaz említett modell szerint a Világegyetem sűrűsége és a téridő görbülete [[paradoxon#Fizikai|paradox]] módon végtelen volt. Mivel azonban az ősrobbanás-elmélet jelenleg még nem tartalmaz [[kvantummechanika|kvantumos]] hatásokat, ezért előrejelzései csak az ősrobbanás pillanata után kisutáni idővelidőpillanatban válnak érvényessé.

Az [[általános relativitáselmélet]] gravitációs szingularitás kialakulását, egyben a [[téridő]] végtelen görbületét jósolja a [[fekete lyuk]]nak is nevezett, extrém nagy tömegű, extrém nagy gravitációjú égitestek közvetlen közelében. Egy nem forgó, töltés nélküli fekete lyukban a szingularitás egyetlen pontpontként értelmezhető, amit „pontszingularitásnak” neveznek. Forgó fekete lyukban ez a tartomány egy gyűrű, melyet „gyűrűszingularitásnak” neveznek. A forgó fekete lyukakat gyakran [[Kerr-féle fekete lyuk]]aknak nevezik.

Az [[1990-es évek]] elejéig általánosan elfogadott volt, hogy az általános relativitáselmélet minden szingularitást [[eseményhorizont]] mögé rejt, lehetetlenné téve az úgynevezett [[csupasz szingularitás]]okat. Erre úgy hivatkoztak, mint a „[[kozmikus cenzúra]]” elve. [[1991]]-ben viszont [[Stuart Shapiro|Shapiro]] és [[Saul Teukolsky|Teukolsky]] számítógépes szimulációval megmutatták, hogy forgóegy síkforgó porkorongbansíkporkorongban létrejöhet csupasz szingularitás. Nem tudjuk biztosan, hogy az eredményeik nem csak bizonyos, a szimulációk kivitelezéséhez szükséges, bizonxos egyszerűsítő feltételezések következményei-e, sem azt, hogy pontosan hogyan nézhetnek ki ezek az objektumok, ha valóban léteznek.

Sok fizikus szerint a gravitációs szingularitások „nem fizikaiak”, abban az értelemben, hogy ha a [[gravitáció]]t és a [[kvantummechanika|kvantummechanikát]] sikeresen egyesítjük egy [[kvantumgravitáció]]s elméletben, akkor az általános relativitáselmélet által jósolt szingularitásokban a "végtelenek" eltűnnek az elméleteinkből.