„Gordon Allport” változatai közötti eltérés

a (Ez évi, az idő szerint, ez okból stb. külön (kézi ellenőrzéssel))
# A vonás nem morális vagy társas értékeket fejez ki – optimális esetben a viselkedésre utal.
# A vonás viszonyítható a személy más személyiségtényezőihez vagy akár a populációhoz is.<ref>Ian Nicholson, ''Inventing Personality: Gordon Allport and the Science of Selfhood'', American Psychological Association, 2003, {{ISBN|1-55798-929-X}}</ref> (Pl.: ha valakit „szégyenlősnek” titulálunk, mérlegeljük, hogy ez a tulajdonság milyen hatással van az életére, vagy másokhoz képest hogyan viselkedik.)
# Ha egy adott cselekvés vagy szokás nem konzisztens a hozzátartozó vonással, ez még nem vonja kétségbe, hogy a vonás entitásként létezik. Így pl. valaki azért is lehet elnyűtt, elhanyagolt külsejű, mert éjjelenként beteg kisgyermekét ápolta.
 
A személyiség alkotóelemeiként a vonásokat jelöli meg, amelyeket prediszpozícióknak tekint a helyzetek egész sorában hasonló viselkedésre, és amelyek egy adott személyt konzisztensen megkülönböztetnek másoktól.5 Ugyanakkor azokra a vonásokra is koncentrál, amelyek minden személynél megtalálhatók, feltételezve, hogy a személyiségvonások összességének megismerése útján megérthetjük egy személy „lényegét”.
A motívumok a személyiség azon mozgatói, amelyek nem tekinthetők állandónak, hanem fejlődésen, változáson mennek keresztül. A motívumok jelen idejűek: a motivációk közül mindig csak azok érdekesek számunkra, amelyek a jelenben aktuálisak. A múlt csak akkor meghatározó, ha be tudjuk bizonyítani a hatását a jelenre. Pluralisztikus az elképzelése, hiszen sokféle eltérő motívumot feltételez: szerinte nem élhetünk azzal az egyszerűsítéssel, hogy valamennyi motívumot egy típusra vezetjük vissza (pl. hatalomvágy, tudattalan, önmegvalósítás, örömvágy).
 
Az egyén kognitív folyamatai dinamikus erővel rendelkeznek: az egyén céljai, hosszú távú tervei meghatározó erőt gyakorolnak a személyiség alakulására, mivel ezeken keresztül lehet csak folytonos a fejlődés, a növekedés és a kibontakozás. A motívumok egyediek: minden személy más-más motívumokkal rendelkezik és ezek egyedisége folytán ismerhetjük meg igazán az egyént.
 
===Motiváció és funkcionális autonómia===
 
Gordon Allportot – sokoldalú elméletalkotói, kutatási és oktatói tevékenysége folytán – joggal illeti meg a vonáselméletek atyja cím. Több pszichológus generáció nyúlt vissza módszertárához (főleg a kvalitatív módszerek propagálói és elismerői), fogadta el, vette át elgondolásait, magyarázó fogalmait. Szemléletmódja nagymértékben befolyásolta a későbbi vonásteoretikusokat, gondolkodása beépült több ismert, jelenleg is korszerűnek számító lélektani modellbe, fontos inspirációt nyújtott például a humanisztikus irányzat képviselői, Kelly, Maslow és Rogers számára. Már azzal sokban hozzájárult a pszichológia gazdagodásához, hogy a világban ő oktatott elsőként személyiséglélektani témákat, és úttörő elméleti munkákban jelentette meg elgondolásait. Nagy hatású gondolata volt például a kardinális vonás koncepció, amelyet a későbbiekben Eysenck és a Big Five teoretikusai is felhasználtak. Allport művében a személyiség egyediségét hangsúlyozta, s úgy vélte, az alapvető törvényszerűségeket és elveket követő tudományos módszerek a személyiség esetében nem lehetnek eredményesek annak teljes körű megértésében. Véleménye szerint egyedüli célravezető módszer egy-egy személy egyéni perspektívájának megismerése, amely viszont lehetetlen idiografikus személyiségleíró módszerek (naplók, feljegyzések, levelek elemzése) nélkül. Ennek megfelelően, kritikusan viszonyult a statisztikai jellegű, kvantitatív személyiségértékelésekből nyert információkhoz. Nem zárkózott el a kérdőíves kutatásoktól – két saját kérdőíve is volt –, de a személyiségmérést csak részben vélte ily módon megvalósíthatónak, nem látta értelmét egymástól független személyiségjegyek mérésének. Művei mindazonáltal nemcsak az idiografikus módszerek elterjedését, de a vonáselméletekből származó kérdőíves eljárások gyakorlati alkalmazását is elindították. Paradox módon, a Big Five kutatócsoport mérőeszközeinek korai „magvát” az a szókészlet (személyiségjegy-csoport) képezte, amelyet éppen Allport gyűjtött nagy erőfeszítések árán. Allportnak nem volt olyan szakmai utódja, akinek lényegében, vagy teljességében átadhatta volna lélektani világnézetét, voltak viszont nagy szakmai riválisai, akikkel gyakran polemizált a szaklapok hasábjain. Kritikusai a tudományos mérések hiányát vetették leginkább a szemére, elutasítva az általa propagált idiografikus módszert. Kirby és Radford (1976) például úgy vélték, Allportot oly mértékben félrevezették egyedi sajátosságai, hogy szem elől tévesztette: éppen hasonlóságaink tesznek bennünket emberré. A radikális behavioristák akár megértés nélkül is elutasították nézeteit, de mások is kiemelték nézeteinek falszifikálhatóságát és elméletének inkoherenciáját. A tudományos pszichológia csak részben volt az ő területe – sokszor inkább a gyakorló szakemberek számára nyújtott jó támpontot, hasznos háttérelméletet, inspiráló gondolatokat. Színes, érzelemdús, magával ragadó stílusban írt – és ezzel a kutatásra szocializálódott lélektani szerzők néha nehezen tudtak azonosulni, ellentétben a humanisztikus szerzőkkel. Mélyen emberközpontú gondolkodását egy idézettel illusztráljuk: A pszichoterápia legjobb módja, ha szeretetet adunk egymásnak, és kapunk egymástól. Ma is nyitott, s talán már örökre lezáratlan kérdés marad személyiségelméletének validitása – kevéssé kutatták, nem ellenőrizték. Nehezen kezelhető az a tény, hogy a koncepció egyes részei (pl.fejlődés-, motiváció- és struktúraelmélet) egymással nem teljesen integrálódnak, nehéz őket egységes képben látni. Több olyan fogalmat is használt, melyek a későbbiekben homályosnak bizonyultak, a későbbi pszichológus generációk például a proprium fogalmat nem tudták alkalmazni. Részben időtállónak – de legalábbis a későbbi generációk számára gondolatébresztőnek – bizonyult viszont a vonásfelosztása, és a funkcionális autonómiáról szóló leírása.
 
==Bibliográfia==
 
*''Studies in expressive movement'' (with Vernon, P. E.) (1933) New York: Macmillan.
*''Attitudes,'' in ''A Handbook of Social Psychology'', ed. C. Murchison, (1935). Worcester, MA: Clark University Press, 789–844.
*''Personality: A psychological interpretation.'' (1937) New York: Holt, Rinehart, & Winston.
*''The Individual and His Religion: A Psychological Interpretation.'' Oxford, England: Macmillan, 1950.
*''Letters from Jenny.'' (1965) New York: Harcourt Brace Jovanovich.
*''Becoming: Basic Considerations for a Psychology of Personality.'' (1955). New Haven : Yale University Press. {{ISBN|0-300-00264-5}}
* ''The Nature of Prejudice.'' (1954; 1979). Reading, MA : Addison-Wesley Pub. Co. {{ISBN|0-201-00178-0}}
* ''The Nature of Personality: Selected Papers.'' (1950; 1975). Westport, CN : Greenwood Press. {{ISBN|0-8371-7432-5}}
* ''The Person in Psychology'' (1968). Boston: Beacon Press
* ''Pattern and Growth in Personality.'' (1961). Harcourt College Pub. {{ISBN|0-03-010810-1}}
* ''Personality & social encounter.'' (1960). Boston: Beacon Press
* ''Psychology of Rumor.'' [with Leo Postman] (1948). Henry Holt and Co. ASIN B000J52DQU
 
==Magyarul==
 
*''Az előítélet''; ford., utószó Csepeli György; Gondolat, Bp., 1977 (''Társadalomtudományi könyvtár'')
*''A személyiség alakulása''; ford. Dayka Balázs et al., utószó Kulcsár Zsuzsanna; Gondolat, Bp., 1980
 
== Jegyzetek ==
# Allport, Gordon W.: ''Az előítélet''. Gondolat, Bp., 1977. 36. p.
# Allport, Gordon W.: ''Az előítélet''. Gondolat, Bp., 1977. 202-215.p.
*#
 
==Bibliográfia==
*''Studies in expressive movement'' (with Vernon, P. E.) (1933) New York: Macmillan.
*''Attitudes,'' in ''A Handbook of Social Psychology'', ed. C. Murchison, (1935). Worcester, MA: Clark University Press, 789–844.
*''Personality: A psychological interpretation.'' (1937) New York: Holt, Rinehart, & Winston.
*''The Individual and His Religion: A Psychological Interpretation.'' Oxford, England: Macmillan, 1950.
*''Letters from Jenny.'' (1965) New York: Harcourt Brace Jovanovich.
*''Becoming: Basic Considerations for a Psychology of Personality.'' (1955). New Haven : Yale University Press. {{ISBN|0-300-00264-5}}
* ''The Nature of Prejudice.'' (1954; 1979). Reading, MA : Addison-Wesley Pub. Co. {{ISBN|0-201-00178-0}}
* ''The Nature of Personality: Selected Papers.'' (1950; 1975). Westport, CN : Greenwood Press. {{ISBN|0-8371-7432-5}}
* ''The Person in Psychology'' (1968). Boston: Beacon Press
* ''Pattern and Growth in Personality.'' (1961). Harcourt College Pub. {{ISBN|0-03-010810-1}}
* ''Personality & social encounter.'' (1960). Boston: Beacon Press
* ''Psychology of Rumor.'' [with Leo Postman] (1948). Henry Holt and Co. ASIN B000J52DQU
*
{{Nemzetközi katalógusok}}