„Fadrusz János” változatai közötti eltérés

 

=== Úton a hírnév felé ===

Fadrusz [[1886]]-ban utazott [[Bécs]]be és már az első időszakban kivívta mestere elismerését. Hogy szorult anyagi helyzetében pénzt is keressen portrékat készített ismerőseiről és tehetősebb polgároktól fogadott el megrendeléseket. Különösen szülővárosának polgárai igyekeztek így támogatni tehetségének kibontakozását. Igazából azonban mindig nagyméretű szobrok elkészítésére vágyott és ehhez Tigler műtermét nem tartotta megfelelőnek. Ezért rövidesen [[Edmund von Hellmer|Edmund von Hellmert]] választotta mesterének, akinek művészetét sokkal közelebb érezte magához. [[1890]]-ben ''Szabin nők elrablása'' című művére akadémiai pályadíjat kapott. Itt, Bécsben fejlődött ki személyisége, itt a német környezetben vált szenvedélyes hazafivá is, akit megragadott a múlt nagy magyarjainak személyisége és az rányomta bélyegét későbbi művészetére is. Itt ismerte meg feleségét, Deréky Annát (1872-1950), aki az életben hű társa, művészetében pedig értő kritikusa volt, és aki szobrásznak sem volt tehetségtelen. Fadrusz [[1891]]-ben elkészítette vizsgamunkáját, melyhez a kereszten függő korpusz témáját érezte megfelelőnek. Mikor modelljei már nem bírták, magát kötöztette keresztre, hogy tanulmányozhassa a szenvedő emberi test anatómiáját és minden részletét. Az elkészült mű nem csak művésztársait ejtette ámulatba, hanem mesterét, Helmert is. A feszület az 1892-93. évi Országos Képzőművészeti Kiállításon a Műcsarnok fő helyén a bejárattal szemben kapott helyet és a látogatók csodájára jártak. A mű, amely a kiállítás nagydíját kapta mind a szakma, mind a műkedvelők körében egy csapásra ismertté tette. A mű annyira kedvelt lett, hogy másolatai az ország különböző részeibe kerültek, jutott belőle [[Pozsony]]ba, [[Budapest]]re, [[Szeged]]re, [[Gödöllő]]re, de még az angliai [[Exeter]]be is. Végül ennek bronz másolata került később a művész sírja fölé is a [[Fiumei Úti Sírkert|Kerepesi temető]]ben.