„Apollo űrhajó” változatai közötti eltérés

A rendszer legkülönlegesebb darabja, a holdi leszállásra és az onnan történő felszállásra tervezett, kétfokozatú űrhajó, a holdmodul (Lunar Module – LM), vagy közkeletűbb nevén '''holdkomp''' volt. A két fokozat az alul elhelyezkedő Leszálló Fokozatleszállóegység (Descent Module – DM) és a rá szerelt – a személyzet kabinját is magában foglaló – Felszálló Fokozatfelszállóegység (Ascent Module – AM) volt, melyet az egész Holdra szállás egy-egy folyamatában (a holdi le- és felszállásban) vettek részt. A holdkomp csak a világűrben volt képes repülésre, hővédelem és nem áramvonalas kialakítás híján a földi atmoszférán át nem lett volna képes sem felszállásra, sem leszállásra. Az űrhajót a holdi leszállás, majd ott két űrhajós maximum 4 napig történő tartózkodása, végül a holdi felszállás lebonyolítására tervezték (készletei csak erre tették alkalmassá).

A Leszálló Fokozatleszállóegység foglalta magában a leszálló lábakat és talpakat, a leszálló radart, a leszálló hajtóművet és annak hajtóanyagát. Emellett egy rakodóteret is építettek bele, amelyben a holdi vizsgálatokhoz szükséges ALSEP (Apollo Lunar Surface Experiment Package) műszeregyüttes, a holdi televíziós kamerák, holdmintagyűjtő edények és egyéb mintavevő műszerek helyezkedtek el. A ''J típusú'' utakon a Leszálló Fokozatleszállóegység oldalára erősítve utazott a [[holdjáró]] is.

A Felszálló Fokozatbanfelszállóegységben volt a kétfős legénységi kabin, a repülési műszerek, a – parancsnoki egységgel való összekapcsolódásra használt – dokkolószerkezet, a [[holdséta|holdsétára]] és [[űrséta|űrsétára]] alkalmas ajtó, a parancsnoki hajóéhoz hasonló optikai és elektromos navigációs rendszer, a kormányhajtóművek és a kommunikációs rendszer, valamint egy másik hajtómű a holdi felszálláshoz, és az ahhoz szükséges hajtóanyag.