„Anatta” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta2) |
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta8) |
||
3. sor:
Az '''anatta''' vagy '''anattá''' ([[Páli nyelv|páli]]) vagy '''anátman''' ([[Szanszkrit nyelv|szanszkrit]]: अनात्मन्) a [[buddhizmus]]ban a "nem-Én" állapotára utal (Én-telenség, önlét hiánya). A legkorábbi szövegekben [[Gautama Sziddhártha|Buddha]] rendszerint arra használta ezt a kifejezést, hogy megtanítsa, hogy minden, amit az érzékszerveink érzékelnek (ebbe a gondolkodás is beleszámít), azok valójában nem jellemezhetők azzal, hogy "én" vagy "enyém". Éppen emiatt nem szabad kötődni hozzájuk.
A [[Tipitaka|páli]] [[Szútra|szutták]] az ember által átélt jelenségeket öt csoportba ("[[Szkandha|szkandhák]]" - az öt lét-aggregátum) sorolják. Ezek szolgáltatják a ragaszkodás alapját és az én érzetét. A ''nikájákban'' Buddha azt mondja, hogy nem csupán az öt szkhandhához való ragaszkodás eredményez [[Dukkha|boldogtalanságot]].<ref>[http://www.buddhista.info/A_Pozit%C3%ADv_Buddhizmus_l%C3%A9nyege www.buddhista.info - Mi a Pozitív Buddhizmus lényege? - olvasva: 2010.12.16.]</ref>
Az anatta nem az én tagadását jelenti, hanem a létezés egyik (a felsorolásban a harmadik) jellemzője. A [[Korai buddhizmus|korai szövegekben]] Buddha annak kifejezésére használta, hogy elmagyarázza, hogy ez az Én, a lélek nem létezése. A szó nem azt jelzi, hogy nem létezik semmilyen én esszencia, hanem hogy az nem az az Én-kép, amit agyunk megalkotott. Meg kell szabadulni a forma, az érzékelés, a gondolatok és a tudatosság által azonosított önmagunktól, hogy eljussunk magasabb rendű énünkig. Ezek a dolgok természetüknél fogva folyamatosan változó dolgok, amelyekkel azonosítani állandónak hitt énünket boldogtalanságot eredményez. Meg kell tanulni együtt élni velük, mint a napsütéssel, esőkkel, szelekkel, és az évszakokkal.<ref>
== Áttekintés ==
|