„Valéry Giscard d’Estaing” változatai közötti eltérés

(Francia Ötödik Köztársaság link)
 
==Politikai pályafutása==
1956-ban [[Puy-de-Dôme]] megye képviselőjeként bekerült a nemzetgyűlésbe. 1958-tól [[Charles de Gaulle]] követője lett. 1959-ben [[Michel Debré]] kormányában a pénzügyekért felelős államtitkár, 1962-től gazdasági és pénzügyminiszter [[Georges Pompidou]] kormányában. Az infláció csökkentése érdekében stabilizációs gazdaságpolitikai terveket dolgozott ki, amelyeket csak részben sikerült megvalósítani, ezért lemondott posztjáról 1966-ban. Még abban az évben megalapította a ''Független republikánusok nemzeti szövetségét (RI)''. 1969-ben de Gaulle tábornok lemondása után Georges Pompidou-t támogatta az elnökválasztáson. [[Jacques Chaban-Delmas]], majd [[Pierre Messmer]] kormányában ismét a gazdasági és pénzügyminiszteri posztot töltötte be. 1970-ben a [[Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet]] Tanácsának elnöke volt.
 
1974. május 19-én az Ötödik Köztársaság 20. elnökévé választották a gaullista Chaban-Delmas és a szocialista [[François Mitterrand]] ellenében. A jobboldali Giscard bár de Gaulle követője volt, de nem csatlakozott a gaullistákhoz. [[Jacques Chirac]]ot bízta meg a kormányalakítással, aki Giscard mellett mozgósította a gaullista választókat.
 
Giscard elnök új korszak nyitását jelentette be, egy „liberális és haladó társadalom” létrehozását. Reformokat indított el: a nagykorúság és a [[választójog]] korhatárát 18 évre csökkentették, lehetővé vált a házasság felbontása közös megegyezéssel, [[Simone Veil]] egészségügyi miniszter közreműködésével törvény született a [[születésszabályozás]]ról és a [[terhességmegszakítás]]ról, új törvény egységesítette az alapfokú oktatást.
*''Le Pouvoir et la Vie – tome III "Choisir"'' (2006)
*''Mathilda'' (2011)
 
==Magyarul==
 
*''Hatalom és élet''; ford. Szabolcs Katalin; Európa, Bp., 1992 (''Emlékezések'')
*''A franciák. Reflexiók egy nép sorsáról''; ford. Vargyas Zoltán; Európa, Bp., 2002
 
==Források==