„MiG–21” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
242. sor:
* Je–166: a Je-152 módosított változata, másik típusjelei: Je-152-1, ill. Je-152M. 1961. október 7-én sebességrekordot állítottak fel egy, a [[FAI]] (Féderation Aéronautique Internationale) által szabványnak tekintett 100 km átmérőjű körpályán, Mach 2,51-ot ért el. A gép a szovjet légierő Moszkva melletti monyinói múzeumában van kiállítva.
* MiG–21DPD (NATO-kód: ''Fishbed-G''): Rövid felszállási úthosszú ([[STOL]]), meghosszabbított (a kabin és a függőleges vezérsík között nagyobb átmérőjű) törzsű, módosított gerincű kísérleti gép.
* MiG–21I / A-144 (NATO-kód: ''Analog''): a [[Tupoljev Tu–144|Tu-144]] [[szuperszonikus]] utasszállító fejlesztése idején végeztek aerodinamikai kísérletet ezzel a kísérleti altípussal. 2 db SZ-et(?) építettek át, amelyeken a gótikus (színuszos) [[szárny]]formát tesztelték (a Tu–144-é kettős nyilazású delta) amin [[kombinált csűrő és magassági kormány]]ok voltak elhelyezve. Különleges kamerákkal szerelték fel a gépeket. Az orrba és farokrészbe egy-egy 290&nbsp;kg-os, mozgatható súlyt építettek be, amikkel a gravitációs tömegközéppont-módosulásra reagálást figyelték. A tesztrepülések 1968. április 18-án kezdődtek a Gromov Repülő Kutató Intézetben (ld. [[MAKSZ]]), a tesztpilóta [[Gudkov|O. V. Gudkov]] volt. 1969 végére 140 repülést teljesítettek 19&nbsp;000 méter magasságig, 212&nbsp;km/h-tól Mach 2,06-ig terjedő sebességtartományban. A fő tesztprogram befejezése után V. Konsztantyinov pilóta műrepülés közben lezuhant az első protopéldánnyal a Kutató Intézet területén. A második gépet a Tu–144-gyel repülő pilóták kiképzése után a monyinói múzeumban állították ki. Hajtóművük az R–13F–300.<ref>[http://www.testpilot.ru/russia/mikoyan/mig/21/i/mig21i_e.htm Az I és az LS leírása.]</ref><ref>[http://www.airforce.ru/aircraft/mikoyan/mig-21/mig-21i/index.htm A megmaradt Analog Monyinóban.]</ref>
* MiG–21LS (cirill ЛШ): a – 21I-n alapuló kísérleti modell, amelyen az elvégzett kísérletek a MiG–23/27 kifejlesztéséhez szolgáltatott adatokat, illetve a Szuhoj foglalkozott vele T–8 jelzéssel.
* Az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]]-ban egy Archangel Aerospace Trainer (AAT) nevű program keretében átalakítottak egy, a [[Cseh Légierő]]től megvett kétüléses, 3046-os oldalszámú kései MiG–21UM-et (beceneve ''Maching Bird 1'') szuborbitális kiképző-repülőgéppé, melybe 4 db ~25&nbsp;kN/db (5000 font/db, összesen ~100&nbsp;kN) tolóerejű folyékony oxigén/kerozin hajtóanyagú [[rakétahajtómű]]vet építettek be, hogy elérjék az 51&nbsp;000-63&nbsp;500 méter (160&nbsp;000-198&nbsp;000 láb) körüli csúcsmagasságot. Ezzel a gép képessé vált arra, hogy megdöntsön minden, földi felszállású repülőgép által felállított sebességi, emelkedési és magassági világrekordot. Az orr beömlő-nyílását és a [[pompázs]]gátló-nyílásokat áramvonalas lemezekkel befedték, a törzs végén a gázsugár-kiömlőnyílást áramvonalasabbá tették, valamint a [[mezoszféra|mezoszférában]] való kormányozhatóság érdekében felszerelték reaktív kormányművel is (a nyílások egy része jól látható a szárnyfelek kilépőélei mögött). A gép minimális külső függesztménnyel (kamera) és belső berendezés meghagyásával épült át.<ref>[http://www.x-rocket.com/news.htm Az X-Rocket honlap.]</ref> A Washington állambeli X-Rocket LLC-ben működő Rocket Academy Űrrepülő Kiképzők csapata által szervezett program célja az volt, hogy a tesztpilótáknak egy általános kiképzési profilt adjon, valamint hogy alapképzést kapjanak általa az „[[űrturizmus]]” civil résztvevői is.<ref>[http://www.x-rocket.com/archangel.htm Az Archangel Aerospace Trainer honlapja.]</ref> A program támogatók hiányában félbemaradt.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/MiG–21