„Niccolò Machiavelli” változatai közötti eltérés

Machiavelli jog- és államfilozófiáját, valamint antropológiáját a kvantitatív-mechanikus szemlélet jellemzi. Az abszolút monarchiát tartja a helyes államformának. ''A Fejedelem'' című művében a politikai hatalomról azt vallja, hogy az uralkodó csak úgy tudja biztosítani hatalmát, ha erősebb ellenfeleinél. A hatalmat mindenáron meg kell szereznie, ha lehet erkölcsös úton, de nem szabad visszarettennie más eszközöktől sem. Machiavelli <s>alaptévedése</s>, hogy a politikát elválasztja az erkölcstől, bár helyesen mutat rá a bűnök és szenvedélyek súlyára a közéletben.

Abból, hogy a jó gyakran a rosszon keresztül valósul meg, hogy a negativitás lendítheti a történelmi fejlődést, nem következik, hogy a cél szentesíti az eszközt. A jó cél és rossz cél megkülönböztetése itt erkölcsi szofizma. <s>A lét jóságába vetett alapvető bizalom nem teheti zárójelbe az erkölcsi kérdést, a történelmi haladás reménye nem relativizálhatja a jót és a rosszat.<ref>Nyíri Tamás: A filozófiai gondolkodás fejlődése. Szent István Társuat, Budapest, 2001. 203.</ref></s>