Főmenü megnyitása

Módosítások

== Élete ==
 
Sváb családban született Württemberg tartományban. Apja Georg Ludwig Hegel számvevőszéki titkár, anyja Maria Magdalena Fromm, rangos polgárcsalád lánya. A stuttgarti gimnázium bevégzése után 1788-ban beiratkozott a tübingeni Stiftbe, ahol teológiát és filozófiát hallgatott, 1793-ban megvédte teológiai disszertációját. Néhány évig [[Bern]]ben és [[Frankfurt am Main]]ban házitanítói munkát végzett, később a [[Jénai Egyetem]]en habilitált. („De orbis planetarum” c. disszertáció 1801. augusztus 27-én.) [[1801]]-től magántanárként [[Jéna|Jénában]] egyetemi előadásokat tartott, [[1805]]-ben rendkívüli egyetemi tanár lett. A [[jénai csata]] zavarai után 1807-ben [[Bamberg]]be ment, ahol újságszerkesztéssel foglalkozott. 1808-tól [[Nürnberg]]ben a Szent Egyed gimnázium rektora és professzora volt, ugyanitt dolgozta ki a ''Philosophische Propädeutik'' c. munkáját, mely azonban akkor csak litográfiában jelent meg. 1816-tól 1818-ig [[Heidelberg]]ben tanított, majd 1818-tól halálig (1831) [[Berlin]]ben.<ref>Simon Ferenc: Hegel élete és filozófiája, Attraktor, Máriabesenyő-Gödöllő 2009. 509-514.</ref>
 
1798-ban publikálta első írását, egy fordítást a Watland (egy svájci terület) politikai viszonyairól. Hegel ehhez a röpirat fordításhoz saját megjegyzéseket csatolt. 1800-ban Schellinggel együtt szerkesztette a ''Filozófia kritikai újsága'' ''(Kritisches Journal der Philosophie)'' c. közlönyt. [[1806]]-ban befejezte első és egyben egyik legjelentősebb könyvét, a ''Szellem fenomenológiájá''t ''(Phänomenologie des Geistes).'' Hegel eleinte mint Schelling követője szerepelt, míg ezen munkájával nemcsak éles birálatot gyakorolt Schelling és iskolája felett, hanem ezen jelentőségteljes munkájában eredeti módszerével, a [[dialektika|dialektikával]] is a nyilvánosság elé lépett.
A '''lélek'''-állapot „a szellem alvása”. Ez az állapot az [[arisztotelész]]i filozófiából ismert növényi és állati lélek fogalmához hasonló. Bár a lélek érzékeli önmagát, még nem jutott el abba a stádiumba, hogy öntudata legyen: érzéseinek és érzelmeinek él.
 
'''A test''' – írja Hegel – a szellem külsővé válása. A következő fázisban a tudat fázisában a lélek kiemelkedik az alany és tárgy egységéből, és szembekerül a tárggyal. Megjelenik az ''öntudat'': a lélek már tud magáról és felismeri, hogy rajta kívül más tudatok is vannak, amelyek függetlenek tőle.
 
A harmadik fázisban megjelenik az '''ész'''. Ebben a fázisban a szellem már nemcsak felismeri, hogy individuum és hogy létezik tőle különálló világ is, hanem alakítja is azt.
'''A moralitás''' nem más mint akaratmeghatározottság. Hegel itt azt vizsgálja, hogy milyen esetekben [[erkölcs]]ös egy cselekedet, a jó szándék, és a kötelesség. A lelkiismeret fontosságát hangsúlyozza. Elutasítja [[Immanuel Kant|Kant]] azon álláspontját, hogy a cselekedet elveszti morális értékét, ha a hajlamok vagy ösztönök közrejátszanak. A moralitás csupán belső megegyezés az ész törvényeivel, vagyis az abszolútummal.
 
Ebben a fázisban azonban a szellem még nem ismeri fel pontosan hogy az ész törvénye egyben az abszolútum törvénye is.
 
'''Az erkölcsiség''' a pozitív jog külsődlegességének és a moralitásnak egysége a kötelességet mintegy megtestesítő külső törvények, normák alapján.
Az erkölcsiség a [[Család (szociológia)|család]], a polgári [[társadalom]], és az [[állam]] intézményeiben található meg. Az állam a tökéletes szabadság megvalósítása, amennyiben a törvényekben az ész rendje érvényesül. Az állam felette áll az egyéneknek.
 
A legjobb állam – Hegel szerint – a monarchikus, trónöröklésen alapuló alkotmányos állam.
 
Hegel az államfilozófián belül elemzi a '''világtörténelmet''' is. A világtörténelemben szerinte az ''isteni ész'' uralkodik. A világtörténelmet egymást követő államok (népszellemek) közötti viszonyok alkotják. Azt mondja erről: minden kor megtermeli a maga gyümölcsét, ami majd édes mérgévé válik, s ami megöli őt. De hamvaiból egy új, jobb kor fog születni. A világtörténelem nem a boldogság talaja: szenvedésekkel, könnyekkel, vérrel van teli.
'''A művészet''' az abszolútum megjelentése szemlélet formájában. A művészeti szép: „középen foglal helyet az érzéki mint olyan és a tiszta gondolat között”.
 
A művészet a természetben rejlik, hogy objektív létezésbe fordítja magát. A vallás belső lényege a kultuszban és a dogmában elhomályosulhat, a művészet lényege az objektivitásban csak még tisztábban, még tökéletesebben jelenhet meg.
 
'''A vallás''' az abszolútum önközlése és a róla való gondolkodás képzetek segítségével.
 
== Magyarul megjelent művei ==
*''Ember és történelem''; ford., bev. Sándor Pál; Codex, Bp., 1942
* ''A filozófiai tudományok enciklopédiájának alapvonalai, 1-3.''; ford., utószó, jegyz. Szemere Samu; (Akadémiai, [[Bp., 1950]]–[[-1968]] (''Filozófiai írók tára. Új folyam'')
* ''A logika tudománya'' (Akadémiai, [[1957]])
*''A logika''; 1950
* ''Előadások a filozófia történetéről'' (Akadémiai, [[1958]])
*''A természetfilozófia''; 1968
* ''A jogfilozófia alapvonalai vagy a természetjog és államtudomány vázlata'' (Akadémiai, [[1971]])
*''A szellem filozófiája''; 1968
* ''Történelem és társadalom'' (Kriterion ([[Bukarest]]), [[1972]])
*''Esztétikai előadások''; ford., jegyz. Zoltai Dénes, szerk., bev. Lukács György; Akadémiai, Bp., 1952
* ''A szellem fenomenológiája'' (Akadémiai, [[1973]])
*''A logika tudománya, 1-2.''; ford. Szemere Samu.Kiadás: 2. kiad.Megjelenés: Budapest : Akad. K., 1979, cop. 1957.
* ''Előadások a világtörténet filozófiájáról'' (Akadémiai, [[1976]])
*''Előadások a filozófia történetéről, 1-3.''; ford., utószó Szemere Samu, bev. Fogarasi Béla; Akadémiai, Bp., 1958-1960
* ''A szellem fenomenológiája''; ford. Szemere Samu; (Akadémiai, [[1973]]Bp., 1961 (''Filozófiai írók tára'')
* ''Előadások a világtörténet filozófiájáról''; ford., utószó, jegyz. Szemere Samu; (Akadémiai, [[1976]]Bp., 1966 (''Filozófiai írók tára'')
* ''A jogfilozófia alapvonalai vagy aA természetjog és államtudomány vázlata''; ford., utószó, jegyz. Szemere Samu; (Akadémiai, [[Bp., 1971]] (''Filozófiai írók tára'')
* ''Történelem és társadalom''; vál., bev. Huszár Vilmos, ford. Szemere Samu; (Kriterion, ([[Bukarest]]), [[1972]] (''Téka'')
*''Esztétika''; vál., jegyz., utószó Zoltai Dénes, ford. Tandori Dezső; Gondolat, Bp., 1974
*Ifjúkori írások. Válogatás; előszó Almási Miklós, vál. Márkus György, ford. Révai Gábor; Gondolat, Bp., 1982 (Gondolkodók)
*Vallásfilozófiai előadások; ford. Csikós Ella et al., jegyz., előszó Zoltai Dénes; Atlantisz, Bp., 2000 (Mesteriskola)
*Georg Wilhelm Friedrich Hegel–Friedrich Wilhelm Joseph Schellingː ''Hit és tudás. Tanulmányok a Kritisches Journal der Philosophieból''; ford. Nyizsnyánszki Ferenc; Osiris–Gond-Cura Alapítvány, Bp., 2001 (''Horror metaphysicae'')
* ''Előadások a művészet filozófiájáról''; ford. Zoltai Dénes; (Atlantisz, [[Bp., 2004]] (Mesteriskola)
*A művészet filozófiája. P. von der Pfordten lejegyzésében, 1826; ford., jegyz. Zoltai Dénes; Vivace, Bp., 2009
* ''Előadások a filozófiavilágtörténet történetérőlfilozófiájáról'' (Akadémiai, [[19581976]])
* ''Esztétika'' (Gondolat, [[1979]])
*
* ''Ifjúkori írások'' Válogatás (Gondolat, [[1982]])
*
* ''Hit és tudás''. Tanulmányok a ''Kritisches Journal der Philosophie''-ból (Osiris–Gond-Cura, [[2000]])
* ''VallásfilozófiaiElőadások a művészet előadásokfilozófiájáról'' (Atlantisz, [[20002004]])
* ''Előadások a művészet filozófiájáról'' (Atlantisz, [[2004]])
* ''A művészet filozófiája P. von der Pfordten lejegyzésében'' ([Vivace][http://vivace.hu/adat/index.php?make=prod&type=php&prod=8894], [[2009]])
 
35 850

szerkesztés