„Ragtime (zene)” változatai közötti eltérés

a
(→Hatása a komolyzenére (új szakasz))
a (Szám és névelő egyeztetése, egyéb apróság)
 
==Története==
[[File: Scott Joplin 19072.jpg|bélyeg|[[ Scott Joplin]] 1907-ben]]
A ragtime eredete az USA afroamerikai közösségeinek népzenéjéhez kapcsolható,<ref>The Globalization of Music in History by Richard Wetzel, Routledge, 2013, page 58.</ref><ref>Jazz: A Regional Exploration by Scott Yanow, Greenwood Publishing Group, 2005, page 2</ref> közvetlen elődje a ''cake walk'', azaz a ''kalácstánc'', valamint a néger ''jigg'' táncok szinkópált ritmusú hangszerkíséretes zenéje volt.
A kocsmákban, honky-tonk-ban, szalonokban, sporting house-okban vándorzenészek által terjedő stílust színes és fehér zenészek közösen fejlesztették ki.<ref name="Szabolcsi">{{ZeneLex|23|177}}</ref>
 
A stílus egyik úttörője Ernest Hogan (1865–1909) volt, az első szerző, aki zongoradarabjait, „rag”jeit kottában is kiadatta, elsőként 1895-ben, a kottafüzetben is megjelent ''La Pas Ma La'' című ragje hatalmas siker volt, az "All Coons Look Alike to Me" címűt pedig már egymillió példányban vették.<ref name="lw1">White, Loring. ''Ragging It: Getting Ragtime into History (and Some History into Ragtime)'', iUniverse, 2005. xiv, 419 pp. {{ISBN|0-595-34042-3}}, p.99.</ref> A műfaj másik népszerűsítője, Ben Harney 1896-ban adta ki saját ragtime-ját, a ''You've Been a Good Old Wagon But You Done Broke Down'' c. rag-et.<ref name="rb1">Blesh, Rudi. ''Scott Joplin: Black-American Classicist, Introduction to Scott Joplin Complete Piano Works'', New York Public Library, 1981, p. xvii.</ref><ref>Brogan, Hugh. ''The Penguin History of the USA'', 2nd Edition, 1999, {{ISBN|978-0-14-025255-2}}, p.415.</ref> Az igazi áttörést az 1897-es év hozta, ekkor már több népszerű ragtime-kotta jelent meg, [[Scott Joplin]] az 1899-ben kiadott ''Maple Leaf Rag''-gel robbant be, majd számos sikersorozata volt, köztük az 1902-ben született ''The Entertainer''. Scott Joplint ebben az időszakban a „Ragtime Királyának” is nevezték, viszont később, a ragtime-korszak elmúlásával neve feledésbe merült egészen a ragtime újraéledéséig.<ref name="rb3">''Scott Joplin: Black-American Classicist'', p. xiii</ref><ref name="rb4">''Scott Joplin: Black-American Classicist'', p. xviii</ref> További híres ragtime-zenészek között érdemes megemlíteni [[James Scott]], [[Joseph Lamb]], [[George Botsford]], [[Eubie Blake]], [[Euday L. Bowman]] és [[Winifred Atwell]] nevét.
 
A ragtime a klasszikus zenéhez hasonlóan a kiadott kották segítségével terjedt, népszerűsége csúcsát pedig még a [[Hanglemez#Gramofon|gramofon]] megjelenése előtt érte el, bár gyors elterjedésében szerepe volt a már megszületett [[gépzongora|gépzongoráknak]], ill. az ezekre nagyszámban gyártott gépzongoratekercseknek is. A 20. század elejére egész Észak-Amerikában rendkívül népszerű lett az új stílus.
 
A ragtime-ot a [[blues]] zenével együtt általában a [[dzsessz]] előfutárának szokták tartani, ugyanakkor a ''ragtime'' sikereit elhomályosította az 1918 körülre megszületett ''dzsessz'', bár a stílus több újraéledése során - először az 1940-es években - építettek be dzsessz-zenészek repertoárjukba ''ragtime''-okat is.
[[File:Easy Winners 2.jpg|bélyeg|[[Scott Joplin]] "The Easy Winners" c. ragtime-ának első oldala ]]
 
A ragtime-zene eredetileg zongorára komponált darab volt. A népszerű páros ütemmutatójú (2/4 vagy 4/4-es) indulók és az afroamerikai zene poliritmikus hatásai szólalnak meg a ''ragtime''-okban. Ugyanakkor a ragtime a nyugati zene hangszertechnikai, összhangzattani rendjének egyszerűbb adaptációja is, a zongorán elsődlegesen bal kézzel játszott, hangsúlyozott basszus és az akkordok felett a jobb kézzel megszólaltatott csúsztatott, szinkópás dallamával. Három vagy négy fő részből áll, melyek mindegyike általában 16 ütemes, mindegyik szinkópás témával, a páros ütemű ragtime első és harmadik ütése hangsúlyos.
 
A tipikusan 16 ütemes témákat - mindegyike 4-4 ütemes periódusokra osztva - ismétlődő szakaszokba fűzték, melyek jellegzetes struktúrája AABBACCC, AABBACCDD vagy AABBCCA volt. Az első két szakasz a tonika hangnemében, a továbbiak gyakran a szubdomináns hangnemben szólalnak meg. Sok rag-et megelőz egy bevezető rész, illetve a témák közötti is átvezető szakaszokat tartalmazhatott, a bevezetők általában 4 – 24 ütemesek.<ref name="Berlin"/>
 
==Hatása a komolyzenére==
Az Európába is eljutott ragtime valószínűleg aaz 1900. évi párizsi világkiállítás során lett igen népszerű, a francia zeneszerzőkre is hatással volt a ragtime-zene. Számos komolyzenei műben jelenik meg az amerikai új stílus. Többek között [[Claude Debussy]] az 1908-ban megszületett zongoraszvitjében, a ''[[Gyermekkuckó (Debussy)| Gyermekkuckó]]'' VI. tételében a ragtime előzményét, egy ''cake walk''-ot szólaltat meg, [[Erik Satie]] 1917-ben komponált balettjében, a ''Parade''-ban hallható ragtime-zene, a ''Ragtime Parade''. [[Igor Stravinsky|Stravinsky]] 1911-ben komponált műve, a ''Ragtime 11 hangszerre'' c. kamarazenekarra írt darabja is ragtime, itt a hangszerek között cimbalom is van, a [[Rácz Aladár]]t megismerő Stravinsky számára írta.
==Ragtime az Osztrák-Magyar Monarchiában==
A ragtime magyarországi megjelenésében az 1896-os [[1896-os millenniumi ünnepségek|millenniumi kiállítás]] volt a mérföldkő. Számos szórakozóhely világszínvonalú produkciókat szerződtetett, legtöbben az ''Orpheum''ban (későbbi nevén az ''Első Fővárosi Orpheum'') léptek fel, az amerikai zenei produkciók másik ismert színhelye az ''Ős-Budavára'' mulató volt. A többség varietészámokat adott elő, kísérőzenéjüket a helyi zenekarok kottából, lapról olvasva játszották, ebből ismerték meg a ragtime-ot.<ref name=simon>{{cite book||url=http://real-j.mtak.hu/4698/1/ZenetudomanyiDolgozatok_1995-1996.pdf|work= Ragtime az Osztrák-Magyar Monarchiában |first= Géza Gábor|last= Simon |title=Zenetudományi Dolgozatok 1995-1996|subtitle=Ragtime az Osztrák-Magyar Monarchiában |pages=336|publisher=MTA Zenetudományi Intézete Budapest|year=1997|isbn= 0139-0732|accessdate=2018-05-04}}</ref>
Az itthon játszott ragtime-ok leginkább az amerikai kottakiadás darabjai voltak. Szinte csak ezekből ismerhették a magyarországi előadóik, mivel az amerikai ragtime-okat játszó [[gépzongora|gépzongorák]] és gépzongoratekercsek nem jutottak el Magyarországra, valamint - a [[Rózsavölgyi és Társa Kiadó|Rózsavölgyi]] cég levéltári anyaga szerint - a gramofonlemez-behozatal is gyakorlatilag nulla volt e téren az USA forgalmazóinak lehetetlenül magas darabszámelvárásai miatt.<ref name=simon/> Ugyanakkor a ragtime bizonyos fajtái, ill. közvetlen zenei előzményei már a kezdeti időben ismertek voltak a monarchiában is, mint a korai ''cake walk'', azaz ''kalácstánc darabok'', az ún. ''indián dalok'', a ''novelty'', azaz ''sláger ragtime'' és mindenekelőtt a ''popular'', azaz ''népszerű'' ragtime. Ez utóbbiból a legismertebb Irving Berlin ''Alexander's Ragtime Band'' c. rag-je.<ref name=simon/>
 
Az 1900-as évek elejétől ''cake walk''ot, majd később ''ragtime''-okat játszó ismertebb magyar zongoristák Hetényi-Heidlberg Albert, Székely Aladár, majd később Rozsnyai Sándor voltak, de szalonzenekarok is előadtak ragtime-okat, köztük a Geiger fivérek ''Geigerbuben'' zenekara.<ref name=simon/> Az 1910-es évekre a ragtime magyarországi gramofonfelvételei is megszülettek. Ifj. Berkes Béla 1912-ben készítette el a ''Medvetánc'', azaz Irving Berlin 1911-es sikerszámának, eredeti címén az ''Alexander's Ragtime Band'' tölcséres gramofonlemez-felvételét a budapesti Beka gyárnál. Szintén az ő nevéhez fűződik a ''Hitchy Koo'', magyarra ''Kicsi tyúk''nak fordított ragtime 1912-es felvétele, melyet az angol és az amerikai piac részére készítettek.<ref name=simon/>
 
==Média==
* Ingeborg Harer: ''Ragtime. Versuch einer Typologie.'' Schneider, Tutzing 1989, {{ISBN|978-3-7952-0593-5}}.
* H. Loring White: ''Ragging It: Getting Ragtime Into History (and Some History Into Ragtime).'' Lincoln NE, 2005.
* Gildo De Stefano: ''Ragtime, [[jazz]] & dintorni''. Preface by Amiri Baraka. Sugarco, Mailand 2007, {{ISBN|978-88-7198-532-9}}.
 
==Külső hivatkozások==
297 531

szerkesztés