„Rónai Zoltán” változatai közötti eltérés

Budapesten járt középiskolába, majd 1898-tól a budapesti tudományegyetem állam- és jogtudományi karán tanult, ahol jogtudományi doktorátust, majd 1908-ban ügyvédi oklevelet szerzett és nyitott egy ügyvédi irodát Budapesten, a Váci körút 21. alatt (ma [[Bajcsy-Zsilinszky út (Budapest)|Bajcsy-Zsilinszky út]]). 1908. november 24-től felekezeten kívüli. Az [[első világháború]] előtt belépett az [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|MSZDP]]-be, több szakszevezetnekszakszervezetnek is jogi képviselője volt, a ''[[Népszava]]'' és a ''[[Szocializmus (folyóirat)|Szocializmus]]'', továbbá a ''[[Jogtudományi Közlöny]]'' számára írt cikkeket, és tagja lett a [[Galilei Kör]]nek.<ref>{{cite web |url=http://resolver.pim.hu/auth/PIM1593068 |title=A Galilei Kör programja |accessdate= 2015-07-20|author= |last= |first= |authorlink= |coauthors= |date= |year= |month= |format= |work=Petőfi Irodalmi Múzeum|publisher= |pages=}}</ref> [[1919]]. január 22-én a [[Károlyi Mihály-kormány|Károlyi-kormány]] a budapesti tudományegyetem nyilvános rendes egyetemi tanárává nevezte ki, politikai tudományokat tanított volna. A kar és a kultuszminiszter közti nézeteltérés miatt Rónai tanári esküjét február 4-én a Minisztertanács előtt tette le, oktatni mégsem volt lehetősége, politikai szerepvállalása miatt. A [[Berinkey-kormány]]ban ugyanis [[Peidl Gyula]] mellett munkaügyi és népjóléti [[államtitkár]] lett, 1919. február 14. és 1919. március 21. között, a [[Magyarországi Tanácsköztársaság]] idején pedig március 21-től június 24-ig igazságügyi [[népbiztos]], ő dolgozta ki a kommün alkotmányát, megszervezte a [[Forradalmi törvényszékek (1919)|forradalmi törvényszékek]] hálózatát, emellett szabályozta és ellenőrizte azok működését is. A kommün kikiáltása napján még ellenezte, később azonban elfogadta a két munkáspárt egyesülését. Június 23-án a [[Tanácsok Országos Gyűlése]] megválasztotta a [[Szövetséges Központi Intéző Bizottság]]ot, amelynek ő is tagja lett. Az intéző bizottság másnap újraválasztotta a népbiztosokat, s Rónait 1919. június 29-én belügyi népbiztoshelyettessé nevezték ki, emellett június 24-től kezdve [[Ágoston Péter (politikus)|Ágoston Péter]] helyett ténylegesen ő vezette az Igazságügyi Népbiztosságot. A 133 nap alatt a [[Kunfi Zsigmond]]-féle centrista szárnyhoz tartozott. A diktatúra bukása után a [[Peidl-kormány]] még belügyi államtitkárrá tette, ám nem foglalta el ezt az állást, s [[Bécs]]be emigrált, ahol a [[Világosság-csoport]] egyik vezetője lett [[Böhm Vilmos]] és Kunfi mellett. Számos cikket írt az osztrák szociáldemokrata párt lapjába, a ''Der Kampf''ba, a ''Világosság'' c. periodikába, emellett ''Vándor Zoltán'' álnéven a ''Népszavá''ban, és a ''Szocializmus''ban is publikált. Cikkeiben kritikával illette a horthysta Magyarországot és a hazai szociáldemokratákat. Időközben Magyarországon többször perbe fogták. A proletárdiktatúra után revízió alá vették az [[Őszirózsás forradalom|őszirózsás forradalmat]] követő időszakban történt kinevezéseket, mely során a kar Rónai egyetemi tanári kinevezését törvénytelennek minősítette, és megtiltotta az egyetemi tanári cím viselését. 1921-ben csatlakozott az úgynevezett ''Két és feles Internacionálé'' magyar csoportjához. Bécsből a Schutzbund-felkelés leverését követően előbb Prágába, ezután pedig Zürichbe költözött, később Belgiumban élt, ahol [[Friedrich Adler]] oldalán a [[Szocialista Munkásinternacionálé]] (SZMI) titkárságán működött, s szerkesztette annak lapját, az ''Internationale Information''t. Az [[1930-as évek]]ben 1934 és 1938 között újra cikkeket kezdett írni a ''Szocializmus'' számára, a lap rovatvezetője volt. A németek belgiumi inváziója után öngyilkosságot követett el.

* {{cite web |url=http://www.eltereader.hu/media/2014/06/Kovacs_EgyetemiTanarok_READER.pdf |title=Magyarországi egyetemi tanárok életrajzi adattára 1848–1944 I. Zsidó és zsidó származású egyetemi tanárok|accessdate= 2015-06-22|author=Kovács I. Gábor, Kiss Zsuzsanna, Takács Árpád |last= |first= |authorlink= |coauthors= |date= |year=2012 |month= |format= |work=Eötvös Loránd Tudományegyetem |publisher=ELTE Eötvös Kiadó |pages=122-123}}