„Sebestyén Gyula (folklorista)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a {{Életrajz infobox}} cseréje {{Személy infobox}}-ra (WP:BÜ), apróbb javítások
TurkászBot (vitalap | szerkesztései)
a Sankt Gallen egyértelműsítése (WP:BÜ), apróbb javítások
25. sor:
A [[Magyar Nemzeti Múzeum]] könyvtárában 1889-ben nyert alkalmazást, ahol 1893. február 10-én könyvtári gyakornok, március 31-én segéd, 1898-ban segédőr, 1901. október 12-én őr, 1905. július 18-án igazgató-őr (címmel és jelleggel) lett. E minőségben 1904 nyarán a Magyar Nemzeti Múzeumtól nyert segéllyel hosszabb külföldi tanulmányutat tett. Felkereste a [[bécs]]i udvari, egyetemi és érseki, a [[salzburg]]i tanulmányi és bencés, a [[münchen]]i állami, [[erlangen]]i egyetemi, [[jena]]i egyetemi, [[weimar]]i nagyhercegi, [[göttingen]]i egyetemi, [[wolfenbüttel]]i nagyhercegi, [[berlin]]i királyi, [[Lipcse (Németország)|lipcsei]] egyetemi és városi, a [[drezda]]i királyi és a [[prága]]i egyetemi könyvtárakat, ahol kataloguskészítési rendszereket tanulmányozott és részletesen leírta az ott őrzött Korvin-kódexeket.
 
1897-ben megkezdte a pogánykori eredetű regös-énekek népi maradványainak összegyűjtését, mely munkásságát a következő években már a [[Kisfaludy Társaság]] és a [[Magyar Nemzeti Múzeum]] is hathatósan támogatta. 1898 nyarán a bécsi, [[seitenstetten]]i, [[párizs]]i, [[basel]]i, [[luzern]]i, [[einsiedeln]]i, [[zürich]]i, [[Sankt Gallen (Svájc)|Sankt Gallen]]i, Sankt Pauli és a [[graz]]i könyvtárak kézirattáraiban kutatott magyar vonatkozású emlékek után. [[1898]]-tól az [[Ethnographia]] című folyóirat szerkesztője volt.
 
1900-ban állami képviseletben részt vett a párizsi nemzetközi vallástörténeti és folklorisztikai kongresszusokon, mely utóbbin a hun-avar-magyar kapcsolat mondáiról értekezett. Midőn [[Fadrusz János]] 1902-ben a zilahi millenniumi emlékre egy omori (Temes megye) földműves birtokában talált hun-székely betűkkel egy országos feltűnést keltő feliratot alkalmazott, a Magyar Nemzeti Múzeum megbízta, hogy az [[Alföld]]ön és a [[Székelyföld]]ön a középkori betűrovás állítólag fennmaradt népi emlékeit kutassa.