„Ribemont-i szerződés” változatai közötti eltérés

A '''ribemont-i szerződés''' 880-ban az utolsó szerződés a [[Frank Birodalom]] örökösei között, mely a birodalmi felosztások sorában létrejött. Ezt [[III. Lajos keleti frank király|III. (ifjabb) Lajos keleti frank király]], [[III. Lajos nyugati frank király|III. Lajos nyugati frank (francia) király]] és Karlmann austrasiai majordomusa (később [[II. Karlmann nyugati frank király|II. Karlmann nyugati frank (francia) király]]) írták alá.

[[II. Károly nyugati frank király|II. (Kopasz) Károly]] halála után III. (ifjabb) Lajos barátságáról biztosította Károly utódját, [[II. (Hebegő) Lajos nyugati frank király|II. (Hebegő) Lajost]] a [[fourons-i szerződés]]sel 878 novemberében. A két unokaöcs ígéretet tett egymásnak arra, hogy kölcsönösen elismerik és elfogadják az öröklésre saját fiaikat, nem támasztanak igényt egymás területeire. E szerződés próbájára akkor került sor, amikor II. (Hebegő) Lajos 879 áprilisában meghalt. Egy nyugati frank küldöttség, melyet [[Gauzlin]], Párizs püspöke – majd a viking razziák alatt a város védelmezője – vezetett, felkérte ifjabb Lajost, vegye át az irányítást a Nyugati Frank Királyságban, s mert nagyravágyó felesége, Luitgard is támogatta ezt az elképzelést, ifjabb Lajos elindult megszállni a másik királyság területét. Amint elérte Verdunt, visszavonult, mert unokaöccsei: III. Lajos, Franciaország királya és Karlmann austrasiai majordomus szorongatott helyzetükben átengedték [[lotharingia]]i örökségüket neki.