Wikipédia

„I. Henrik angol király” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a kékít
Peadar (vitalap | szerkesztései)
56 000 szerkesztés
Ki találta ki a Matilda alakot, mikor a név szócikke is Matild
14. sor:
| előd = [[II. Vilmos angol király|II. Vilmos]]
| utód = [[István angol király|István]]
| házastárs = 1) [[Skóciai Matild angol királyné|Skóciai MatildaMatild]]<br />2) [[Löweni Adelhaid angol királyné|Löweni Adeliza]]
| gyermekei = [[MatildaAngliai Matild német-római császárné|MatildaMatild]]<br />[[III. Vilmos normandiai herceg|Vilmos Adelin]]
| uralkodóház = [[Normandiai-ház]]
| édesapa = [[I. Vilmos angol király|I. Vilmos]]
29. sor:
'''I. Henrik''' ([[1068]] [[szeptember]]e – [[1135]]. [[december 1.]]) [[Angol Királyság|Anglia]] királya 1100-tól haláláig.
 
Henrik [[I. Vilmos angol király|Hódító Vilmos]] negyedik fia volt. Neveltetése során megtanult latinul írni-olvasni, és valamennyire a [[Hét szabad művészet|szabad művészetekbe]] is beavatták, ezért a későbbi krónikák Henry Beauclerc („Könyves Henrik”) névvel illették. Apja halála után két bátyja örökölte országait: az idősebbik [[II. Róbert normandiai herceg|Róbert]] a [[Normandiai Hercegség]]et, [[II. Vilmos angol király|Rufus Vilmos]] pedig Angliát. Henrik birtok nélkül maradt, de később megvásárolta Róberttől [[Cotentin]] grófságát. Miután egy ideig viszálykodó bátyjai között lavírozott, végleg Vilmos mellett kötelezte el magát. Henrik jelen volt, amikor 1100-ban Vilmos egy vadászbalesetben meghalt, és utána sietve Anglia királyává koronáztatta magát. Feleségül vette a [[III. Malcolm skót király|skót király]] lányát, [[Skóciai Matild angol királyné|MatildátMatildot]], akitől két gyereke született; emellett számos szeretőt tartott, akik több mint húsz törvénytelen gyerekkel ajándékozták meg.
 
Róbert nem ismerte el Henrik megkoronázását. A két fivér fegyveres viszálykodásának az 1106-os [[tinchebrayi csata]] vetett véget, ahol Henrik foglyul ejtette Róbertet, és utána élete végéig fogságban tartotta. A szomszédos uralkodók ([[Anjou]] és [[Flandria]] grófjai, valamint a [[VI. Lajos francia király|francia király]] azonban Róbert fiát, [[Clito Vilmos]]t ismerték el Normandia törvényes hercegének, ezért a következő évtizedekben fel-fellángolt a háború a szomszédokkal.
35. sor:
Keménykezű, néha kegyetlen, de hatékony uralkodónak tartották, aki ügyesen építette ki hatalmi bázisát, és a háborúk során meg tudta osztani ellenségeit. Angliában a meglévő angolszász hagyomány alapjain továbbfejlesztette az igazságszolgáltatási rendszert, javított a közigazgatás és az adóbeszedés hatékonyságán. Henrik támogatta az egyház [[VII. Gergely pápa|Gergely-féle]] megreformálását, de az [[Invesztitúraharc|invesztitúra]] kérdésében konfliktusba keveredett a nemzeti egyház fejével, [[Canterburyi Szent Anzelm|Anselm]] canterburyi érsekkel.
 
Egyetlen törvényes fia, [[III. Vilmos normandiai herceg|Vilmos Adelin]] 1120-ban vízbe [[White Ship|fulladt]]. Henrik lányát, [[MatildaAngliai Matild német-római császárné|MatildaMatild]] özvegy császárnét jelölte ki örököséül, aki ezután Anjou grófjához, [[V. Gottfried, Anjou grófja|Geoffroyhoz]] ment feleségül. Henrik 1135. december 1-jén halt meg, de tervei ellenére nem MatildaMatild örökölte a trónt, hanem unokaöccse, [[István angol király|Blois-i István]] koronáztatta magát királlyá, ami közel két évtizedes [[Angol polgárháború (1135—1154)|polgárháborúhoz]] vezetett.
 
==Ifjúsága==
41. sor:
Henrik valószínűleg 1068 nyarán vagy az év utolsó heteiben született, feltehetően a [[yorkshire]]-i [[Selby]] városában.<ref name=HollisterGreenP20>{{harvnb|Hollister|2003|pp=30–31}}; {{harvnb|Green|2009|p=20}}</ref>(a történészek nem értenek egyet a források interpretálásában; az sem lehetetlen, hogy születése 1069 elejére esik. A helyszínt a helyi hagyomány adja meg).<ref name=HollisterGreenP20/> Apja [[I. Vilmos angol király|Normandiai Vilmos]] volt, eredetileg [[Normandiai Hercegség|Normandia]] hercege, aki két évvel Henrik születése előtt meghódította Angliát. Az invázió során létrejött egy anglo-normann arisztokrácia, amelynek a [[La Manche]]-csatorna mindkét partján voltak birtokai.<ref>{{harvnb|Newman|1988|pp=21–22}}; {{harvnb|Carpenter|2004|pp=125–126}}</ref> A nemesség Franciaországgal is szoros kapcsolatokat ápolt (Normandia hercege elvben a francia király hűbérese volt); Franciaországban viszont ekkor minimális volt a király tekintélye, és az ország inkább csak grófságok laza konglomerátumából állt.<ref>{{harvnb|Hallam|Everard|2001|pp=62–64, 114–118}}</ref> Henrik anyja, Vilmos felesége, [[Flandriai Matilda]] volt, [[V. Balduin flamand gróf|V. Balduin]] flamand gróf lánya; anyja révén [[II. Róbert francia király|II. Róbert]] francia király unokája és [[I. Henrik francia király|I. Henrik]] unokahúga (Henrik valószínűleg róla kapta a nevét).<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=32, 40}}</ref>
 
Vilmosnak és MatildánakMatildnak négy fia született, közülük Henrik volt a legfiatalabb. Külsőre bátyjaira ([[II. Róbert normandiai herceg|Róbertre]], Richárdra és [[II. Vilmos angol király|Vilmosra]]) hasonlíthatott, az egyik történész megfogalmazása szerint „alacsony, zömök, hordómellű” és fekete hajú volt.<ref>{{harvnb|Carpenter|2004|p=128}}</ref> Mivel jóval fiatalabb volt bátyjainál (és Richárd hamar meg is halt), valószínűleg kevés időt tölthetett velük gyerekkorában.<ref>{{harvnb|Green|2009|p=21}}</ref> Húga, [[Normandiai Adéla|Adela]] nagyjából vele egykorú volt, lehetséges, hogy együtt nevelkedtek.<ref>{{harvnb|Newman|1988|p=54}}</ref> Gyerekkoráról keveset tudunk, egyes történészek szerint főleg Angliában, mások szerint Normandiában nevelkedett.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=35}}; {{harvnb|Green|2009|p=21}}; {{harvnb|Thompson|2007|pp=16–17}}.</ref>(a krónikás [[Orderic Vitalis]] beszámol arról, hogyan veszett össze Henrik Róbert és Vilmos bátyjaival a normandiai [[L'Aigle]] városában, de a mai történészek kételkednek a történet valódiságában).<ref>{{harvnb|Green|2009|p=21}}; {{harvnb|Hollister|2003|pp=35–36}}</ref> Valószínűleg egyházi neveltetést kapott, nevelője Osmund, [[Salisbury]] püspöke és Anglia kancellárja volt; ez arra utalhat, hogy szülei egyházi pályára szánták.<ref name=HollisterGreeenPP36P22>{{harvnb|Hollister|2003|pp=36–37}}; {{harvnb|Green|2009|p=22}}</ref> Feltehetően tudott latinul olvasni és némileg jártas lehetett a szabad művészetekben.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=33–34}}</ref> Katonai ismeretekre Robert Achard nevű nevelője tanította. Apja 1086. május 24-én lovaggá ütötte Henriket.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=37}}; {{harvnb|Green|2009|p=23}}</ref>
 
===Az örökség, 1087–88===
86. sor:
 
===Házassága===
[[Fájl:Matylda zena.jpg|bélyegkép|balra|alt=Picture of Matilda|[[Skóciai Matild angol királyné|MatildaMatild]], Henrik első felesége]]
1100. november 11-én, három hónappal megkoronázása után, a 31 éves Henrik feleségül vette [[III. Malcolm skót király|III. Malcolm]] skót király lányát, [[Skóciai Matild angol királyné|MatildátMatildot]]. A korábbi években feltehetően találkozott már vele, Osmund salisburyi püspök mutatta be őket egymásnak.<ref>{{harvnb|Thompson|2007|p=24}}; {{harvnb|Huneycutt|2003|p=27}}</ref> Nyilvánvalóan dinasztikus házasság volt, bár egyes krónikások szerint a házastársak érzelmileg is közel álltak, sőt szerelmesek voltak egymásba.<ref>{{harvnb|Green|2009|p=58}}</ref><ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=127}}</ref> MatildaMatild anyai ágról angolszász királyi családból származott (eredeti neve Edit volt), nagybátyja [[II. Edgár angol király|Edgar Ætheling]], dédapja [[II. Edmund angol király|Vasbordájú Edmund]] király volt.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=126–127}}</ref> A házasság megerősítette Henrik uralmának legitimációját, az ambiciózus MatildaMatild pedig egy erős ország királynéja lehetett.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=127–128}}; {{harvnb|Thompson|2003|p=137}}</ref>
 
MatildaMatild azonban zárdákban nevelkedett és fogadalmat tett, hogy apáca lesz belőle.<ref name=HollisterPP128-129>{{harvnb|Hollister|2003|pp=128–129}}</ref> Miután megkérték a kezét, kérelmet nyújtott be Anselm érsekhez, hogy ennek ellenére engedélyezzék a házasságot. Az érsek egyházi tanácsot hívott össze, amely végül úgy határozott, hogy mivel MatildaMatild még nem tette le apácai fogadalmát, férjhez menetelének nincs akadálya.<ref name=HollisterPP128-129/> Matilda jó királynénak bizonyult, Henrik távollétében régensként kormányozta az országot, részt vett vagy elnökölt a tanácsüléseken és bőkezűen támogatta a művészeteket.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=130}}; {{harvnb|Thompson|2003|p=137}}</ref> Hamarosan két gyerekük is született, [[MatildaAngliai Matild német-római császárné|MatildaMatild]] 1102-ben és [[III. Vilmos normandiai herceg|Vilmos]] 1103-ban. A krónikás [[Canterburyi Gervasius]] szerint volt egy második fiuk is, Richárd, aki azonban korán meghalt.<ref name="Green 2009 75">{{harvnb|Green|2009|p=75}}</ref> Gyerekei születése után MatildaMatild főleg Westminsterben tartózkodott, míg a király Angliát és Normandiát járta.<ref name="Thompson 2003 137">{{harvnb|Thompson|2003|p=137}}</ref>
 
Henriknek számos szeretője volt, akikkel legalább kilenc fiút és tizenhárom lányt nemzett. Törvénytelen gyerekeit a jelek szerint elismerte, és segítette a felnevelésüket.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=43}}; {{harvnb|Green|2009|pp=26–27; 307–309}}</ref> Általános gyakorlat volt, hogy a nemesurak megházasodásuk előtt prostituáltakat látogatnak vagy ágyasokat tartanak; a királyoktól szinte elvárták, hogy szeretőik legyenek.<ref name=HollisterP45ThompsonP135>{{harvnb|Hollister|2003|p=45}}; {{harvnb|Thompson|2003|p=135}}</ref> Henrik kapcsolatainak egy része házassága előttről származott, de voltak szeretői azután is, hogy feleségül vette MatildátMatildpt.<ref>{{harvnb|Thompson|2003|p=135}}</ref> Viszonyai meglehetősen köztudottak voltak, ágyasai között egyaránt voltak közrendű és nemes nők.<ref name="Thompson 2003 137"/>
 
===Az altoni egyezmény, 1101–02===
105. sor:
===Normandia meghódítása, 1103–06===
[[Fájl:Tinchebray 01.jpg|bélyegkép|Tinchebray ma]]
Henrik 1103-ban új normandiai szövetségeseket talált.<ref>{{harvnb|Green|2009|pp=74–77}}</ref> Egyik törvénytelen lányát, Julianát Eustace de Breteuilhez, egy másikat, MatildátMatildot pedig Rotrou de Perche grófhoz adta feleségül.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=178–179}}</ref> Ezenkívül angliai birtokok osztogatásával és ígéretekkel igyekezett megnyerni a normann arisztokráciát. Róbert herceg igen nehezen boldogult a kormányzással, és 1104-ben kénytelen volt szövetségre lépni Robert de Bellême-mel.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=183–184}}</ref> Henrik emiatt arra hivatkozott, hogy mivel bátyja lepaktált az ellenségeivel, egyezségük már nem érvényes. Átkelt a Csatornán és Domfrontba ment, ahol találkozott az ő felé húzó bárókkal.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=184}}; {{harvnb|Green|2009|p=78}}</ref>
 
A normandiai helyzet egyre kaotikusabbá vált.<ref name=Hollister2003P185>{{harvnb|Hollister|2003|p=185}}</ref> 1105-ben a király egyik hívét, Robert Fitzhamont egy lovagokból álló csapat kíséretében átküldte a Csatornán, a jelek szerint azért, hogy provokálják ki a Róberttel való összecsapását.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=184–185}}; {{harvnb|Green|2009|p=82}}</ref> Fitzhamont elfogták, Henrik pedig erre hivatkozva fegyveresen átkelt a hercegségbe, hogy helyreállítsa a rendet.<ref name=Hollister2003P185/> A környező grófságok és a francia király megígérték semlegességüket.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=186}}</ref> Miután Henrik megszállta Nyugat-Normandiát, [[Bayeux]] felé vonult, ahol Fitzhamont tartották fogva.<ref name=Hollister2003P188>{{harvnb|Hollister|2003|p=188}}</ref> A város nem adta meg magát, mire a király megostromolta és felégette.<ref name=Hollister2003P188/> [[Caen]] erre megadta magát, így a király [[Falaise (Calvados)|Falaise]] (apja szülőhelyéhez) várához vonult, és némi veszteséggel elfoglalta.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=188–189}}</ref> Az angolok előrehaladása ezután megállt és a két fivér tárgyalásokba bocsátkozott, de nem sikerült megegyezniük. Karácsonykor Henrik visszatért Angliába.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=190}}; {{harvnb|Green|2009|p=85}}</ref>
156. sor:
[[File:Louis VI denier Bourges 1108 1137.jpg|thumb|left|VI. Lajos király ezüst denierje]]
 
1108-ban Henrik eljegyezte nyolcéves MatildaMatild lányát [[V. Henrik német-római császár|V. Henrik]] német királlyal (leendő német-római császárral).<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=216}}</ref> A leendő házasság növelte az angol uralkodó nemzetközi tekintélyét, V. Henriknek pedig jól jött a tízezer márkát (6666 fontot) kitevő hozomány, amivel finanszírozni tudta itáliai hadjáratát.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=216–217}}; {{harvnb|Green|2009|p=118}}</ref> A hozomány előteremtésére különadót vetettek ki Angliában.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=217}}</ref> MatildátMatildot 1110-ben német királynévá koronázták.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=218}}</ref>
 
A francia és Anjou-fenyegetés miatt Henrik támogatókat gyűjtött a környező grófságokban.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=225}}</ref> Egyes, megbízhatatlannak ítélt normann bárókat elfogatott és elkobozta földjeiket, amiket aztán potenciális szövetségeseknek adományozott, elsősorban Maine-ben.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=225, 228}}; {{harvnb|Green|2009|p=121}}</ref> 1110 körül megpróbálta elfogatni [[II. Róbert normandiai herceg|Róbert]] fiát, [[Clito Vilmos]]t, de nevelői időben Flandriába menekítették.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=227–228}}</ref> Körülbelül ekkortól Henrik elkezdte használni a Normandia hercege címet.<ref>{{harvnb|Green|2003|p=65}}</ref> Robert de Bellême ismét Henrik ellen fordult és amikor 1112-ben a francia király követeként megjelent Henrik udvarában, fogságba vetették.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=226–227}}</ref>
 
1111–1113-ban felkelések törtek ki mind Franciaországban, mind Anjouban. Henrik Normandiába utazott, hogy megsegítse unokaöccsét, [[II. Theobald champagne-i gróf|Theobald]] blosi-i grófot, aki fellázadt a francia király ellen.<ref>{{harvnb|Green|2009|p=123}}; {{harvnb|Hollister|2003|p=229}}</ref> Hogy izolálja veszélyesebb ellenfelét, Lajost, Henrik eljegyezte örökösét, Vilmost Fulkó lányával, MatildávalMatilddal. Saját, MatildaMatild nevű törvénytelen lányát [[III. Conan bretagne-i herceg|Conan]] breton herceghez adta feleségül, így bebiztosította magát két szomszédja felől.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=230}}</ref> Lajos kénytelen volt visszakozni; 1113-ban kiegyezett Henrikkel, átadta neki a vitatott várakat és elismerte őt Maine, Bellême és Bretagne hűbérurának.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=231–232}}</ref>
 
Eközben Walesben visszaszorulóban volt az angol befolyás. Henrik még 1108-ban hadjáratot vezetett Dél-Walesbe, és [[Pembroke]] környékére flamandokat telepített.<ref>{{harvnb|Carpenter|2004|pp=38, 140}}</ref> 1114-re egymást követték a normann urak elleni támadások, Közép-Walesben [[Owain ap Cadwgan]] [[powys]]i herceg megvakíttatta egyik politikai túszát, északon pedig [[Gwynedd]] királya, [[Gruffudd ap Cynan]] már [[Chester (Cheshire)|Chester]] grófját fenyegette.<ref name=Green2009P132>{{harvnb|Green|2009|p=132}}</ref> Henrik háromfelé osztotta a seregét; déli szárnyát [[Gilbert Fitz Richard]] báró, az északit [[I. Sándor skót király|Sándor]] skót király, a középsőt pedig maga vezette.<ref name=Green2009P132/> Owain és Gruffudd békét kért, Henrik pedig mindkét félnek megfelelő módon megegyezett velük.<ref>{{harvnb|Green|2009|pp=132–133}}</ref> A király ezután saját jelöltjeit állította a walesi határvidék védelmére, és megerősítette a helyőrségeket is.<ref>{{harvnb|Green|2009|p=133}}</ref>
168. sor:
1115-ben Henrik tárgyalásokat kezdeményezett Lajossal, hogy az ismerje el fiát és örökösét, [[III. Vilmos normandiai herceg|Vilmos Adelint]] Normandia hercegéül, aki cserébe hűséget esküdött volna a francia uralkodónak.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=238}}</ref> Hiába ajánlott azonban jelentős pénzösszeget, Lajos végül – a flandrai [[VII. Balduin flamand gróf|Balduin]] gróf szorgalmazására – Clito Vilmost ismerte el Normandia jogos örökösének.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=239–240}}</ref>
 
Henrik ezután fegyverrel sietett Blois-i Theobald megsegítésére, aki hadban állt a francia királlyal.<ref name=HollisterP246GreenP135>{{harvnb|Hollister|2003|p=246}}</ref> 1116-ban Henrik és Lajos kölcsönösen feldúlták egymás határközeli városait,<ref name=HollisterP246GreenP135/> de miután Flandria és Anjou is Normandiára támadt, Henrik védekezésbe szorult.<ref name=Hollister2003Green2009PP246>{{harvnb|Hollister|2003|pp=246–248}}; {{harvnb|Green|2009|pp=135, 143}}</ref> Amaury de Montfort [[évreux]]-i gróf és más normann bárók fellázadtak a király ellen, és kiderült, hogy a saját udvarában is összeesküvést szőttek a meggyilkolására.<ref name=Hollister2003Green2009PP246/> Henrik felesége 1118-ban meghalt, de a normandiai helyzet olyan szorongató volt, hogy Henrik még MatildaMatild temetésére sem tudott visszatérni Angliába.<ref>{{harvnb|Green|2009|pp=139–140}}; {{harvnb|Hollister|2003|p=247}}</ref>
 
A király támadásokat intézett a lázadó bárók birtokai ellen és megerősítette szövetségét Theobalddal.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=250–251}}</ref> Helyzetét némileg enyhítette, hogy Balduin 1118 szeptemberében meghalt, így Flandria felől nem kellett támadásra számítania.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=251}}</ref> Amikor azonban megpróbálta leverni [[Alençon]] városában fellángoló lázadást, a felkelők segítségére siető Anjou-erők visszaverték.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=252}}</ref> Veresége miatt még többen csatlakoztak a lázadókhoz,<ref>{{harvnb|Green|2009|pp=143, 146}}</ref> sőt 1119 elején saját lánya, Juliana és veje, Eustace de Breteuil is ellene fordult.<ref name=Hollister2003P253>{{harvnb|Hollister|2003|p=253}}</ref> Eustace [[Ivry-la-Bataille]] várát követelte tőle, amit Henrik oda is ígért neki, és jóakarata jeléül túszokat cseréltek: Eustace és Juliana lányait a várparancsnok fiával cserélték ki.<ref name=Hollister2003P253/> Orderic Vitalis szerint ezután Eustace megvakíttatta a fiút, mire Henrik parancsot adott a lányok (saját unokái) megvakítására és megcsonkítására. A király ezután megostromolta és elfoglalta Breteuil városát, eközben Juliana egy számszeríjjal rálőtt az apjára.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=254}}</ref> A házaspár elmenekült, de Henrik elkobozta szinte valamennyi normandiai birtokukat.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=254–255}}</ref>
178. sor:
===Örökösödési válság, 1120–23===
[[Fájl:WhiteShipSinking.jpg|bélyegkép|balra|A ''Fehér hajó'' elsüllyedése (14. századi rajz)]]
1120. november 25-én Anglia és Normandia elrendezettnek tűnő örökösödési terve egy csapásra összeomlott. Henrik és néhány gyereke vissza akart térni Angliába. A király egyetlen törvényes fia, Vilmos Adelin, valamint a balkézről született Richárd és MatildaMatild számos fiatal udvaronc kíséretében a ''[[White Ship]]'' („Fehér hajó”) nevű hajón futott ki [[Barfleur]] kikötőjéből. Mind az utasok, mind a legénység részeg volt, és nem sokkal a kikötő elhagyása után egy víz alatti sziklának ütköztek.<ref name=Hollister203PP277>{{harvnb|Hollister|2003|pp=277–278}}</ref> A hajó elsüllyedt, és háromszáz utasa (egy roueni mészáros kivételével) odaveszett.<ref name=Hollister203PP277/> Az udvarban sokáig nem is merték elmondani a királynak a katasztrófát, és amikor Henrik végül hírt kapott róla, összeomlott.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=278}}; {{harvnb|Green|2009|p=167}}</ref>
 
A szerencsétlenség megfosztotta a királyt törvényes örökösétől. Az 53 éves Henrik röviddel később bejelentette, hogy feleségül veszi [[I. Gottfried leuveni gróf|Godfrey]] löweni gróf lányát, a tőle 35 évvel fiatalabb [[Löweni Adelhaid angol királyné|Adelizát]]. Az esküvőre 1121 januárjában került sor a [[windsori kastély]]ban.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=280}}</ref> Mivel alig másfél hónap telt el fia halála és az esküvő között, Henrik valószínűleg már korábban tervezte, hogy feleségül veszi a lányt. Fiatal felesége, akinek a jelek szerint nem volt ellenére a házasság, minden útjára elkísérte Henriket, feltehetően azért, hogy mielőbb örököst szülhessen neki.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=281}}; {{harvnb|Thompson|2003|p=137}}; {{harvnb|Green|2009|p=169}}</ref> A hajótörésben Richárd chesteri gróf is odaveszett, és [[Maredudd ap Bleddyn]] gwyneddi király kihasználta az alkalmat, hogy betörjön a grófságba.<ref name=Hollister2003P282>{{harvnb|Hollister|2003|p=282}}</ref> Henrik 1121 nyarán maga vezette a megtorló sereget, és bár egy nyíl eltalálta, helyreállította az angol fennhatóságot a régióban.<ref name=Hollister2003P282/>
 
Fia halálával megroppant az Anjouval kötött, Vilmos Adelin és MatildaMatild házasságára alapozott szövetség.<ref name=Hollister2003P290>{{harvnb|Hollister|2003|p=290}}</ref> Fulkó hazatért a Szentföldről és visszakövetelte MatildaMatild hozományát, amelybe egy sor Maine-beli erődítmény és földbirtok tartozott.<ref name=Hollister2003P290/> MatildaMatild visszatért apjához, Henrik viszont nem adta vissza a hozományát, arra hivatkozva, hogy azok eredetileg az övéi voltak, mielőtt Fulkóhoz kerültek volna.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=291}}.</ref> Fulkó erre a másik lányát, Szibillát Clito Vilmoshoz adta feleségül és nekik adományozta Maine-t.<ref name=Hollister2003P292>{{harvnb|Hollister|2003|p=292}}</ref> A fellángoló konfliktusban Amaury de Montfort évreuxi gróf Anjou pártjára állt, és 1123-ban fellázította a határvidéki bárókat.<ref name=Hollister2003P292/> Olyan főurak is a támogatták a lázadását, mint [[Waleran de Beaumont]], Worcester earlje.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=292–293}}; {{harvnb|Green|2009|p=179}}</ref>
 
1123 végén Henrik maga vonult a lázadó bárók ellen és néhány erőd megostromlása után Normandiában telelt.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=297–298}}; {{harvnb|Green|2009|p=184}}</ref> Tavasszal a király egyik parancsnokának, Ranulf le Meschinnek kémei jelentették a lázadók vonulásának útvonalát. [[Rougemontiers]] előtt sikerült csapdát állítania nekik, és a csatában elfogta Waleran de Beaumont-t; Amaurynak azonban sikerült elmenekülnie. Henrik ezután felszámolta a maradék ellenállást, a lázadás egyes vezetőit pedig megvakíttatta (amit akkor humánus megoldásnak tartottak, mert az alternatíva a kivégzés volt).<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=302–303}}; {{harvnb|Green|2009|pp=186–187}}</ref> A király ezután nagy összeg kifizetése ellenében elérte, hogy a pápa közeli rokonságra hivatkozva érvénytelenítse Clito Vilmos és Szibilla házasságát (az egyház elvben tiltotta a hetedrangúnál közelebbi vérrokonok házasságát). Az arisztokrácia jelentős része ennél közelebbi rokona volt egymásnak; a szabályt inkább csak akkor alkalmazták, ha kényelmetlen házasságokat kellett megszüntetni)<ref>{{harvnb|Ward|2006|p=20}}</ref>
 
===Örökösödési tervek, 1124–34===
Henriknek és Adelizának nem született gyereke. Az angol és normandiai trón legesélyesebb örököse valamelyik unokaöccse lehetett. A magától értetődő választás Clito Vilmos lett volna, aki azonban Henrik ellensége volt.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=312–313}}</ref> Szóba jöhettek még Henrik húgának, [[Normandiai Adéla|Adélnak]] a [[István, Blois grófja|blois-i gróftól]] született fiai, [[István angol király|István]] és [[II. Theobald champagne-i gróf|Theobald]]. Talán ezt fontolgatta Henrik, amikor Istvánt összeházasította a gazdag [[Boulogne-i MatildaMatild angol királyné|Boulogne-i MatildávalMatilddal]].<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=310}}</ref> További lehetőségként felmerült legidősebb törvénytelen fia, [[Róbert gloucesteri gróf|Róbert]] gloucesteri gróf örökösödése, de az angol hagyományok ezt nem engedték volna.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=311–312}}</ref>
 
Henrik tervei 1125-ben megváltoztak, amikor MatildaMatild lánya V. Henrik német-római császár halálával megözvegyült.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=396}}</ref> Hazahívta a lányát, és a következő évben kihirdette, hogy hacsak nem születik törvényes fiúörököse, MatildaMatild fogja örökölni a trónt.<ref name=Hollister2003P309>{{harvnb|Hollister|2003|p=309}}</ref> 1126 karácsonyán összehívta Winchesterbe a főurakat, ahol azok megesküdtek, hogy elismerik MatildátMatildot és esetleges utódait jogos örökösnek.<ref name=Hollister2003P309/> Ebben a korban szokatlan volt egy női uralkodó, Anglián belül sokan ellenezték, és a francia király is kijelentette, hogy nem hajlandó őt elismerni.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=318}}; {{harvnb|Green|2009|p=191}}</ref>
 
1127-ben újabb konfliktus tört ki, miután a gyermektelen [[I. Károly flamand gróf|I. Károly]] flandriai grófot meggyilkolták.<ref>{{harvnb|Green|2009|pp=196–197}}</ref> Lajos király hatására a flamand urak Clito Vilmost választották a gazdag grófság élére.<ref>{{harvnb|Green|2009|p=197}}</ref> Henrik megpróbálta destabilizálni Flandriát, segítséget nyújtott unokaöccse riválisainak, 1128-ban pedig betört Franciaországba, hogy Lajosnak ne legyen lehetősége támogatni Vilmost.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=321}}</ref> Vilmos azonban júliusban váratlanul meghalt, ezáltal megszűnt a Flandria felől fenyegető veszély és Henrik normandiai ellenzéke is elvesztette a lehetséges alternatív uralkodójelöltet.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=325–326}}</ref> Franciaországgal békét kötöttek, és a király kiengedte a börtönből a korábbi felkelés vezéreit, köztük Waleran de Meulant, akit visszafogadott az udvarába.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=326}}; {{harvnb|Newman|1988|pp=57–58}}</ref>
 
Henrik ezután felújította Anjouval kötött szövetségét, ezúttal az özvegy MatildaMatild kötött házasságot Fulkó legidősebb fiával, [[V. Gottfried, Anjou grófja|Geoffroyjal]].<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=323}}</ref> Nem tudni, hogy Henriknek volt-e olyan szándéka, hogy Geoffroy a jövőben Anglia vagy Normandia uralkodója legyen; lehetséges hogy szándékosan tartotta bizonytalanságban a vejét. Hasonlóképpen, bár MatildaMatild hozományába több normandiai vár tartozott, nem határozta meg, hogy mikor kerül a házaspár tényleges tulajdonába.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=324–325}}; {{harvnb|Green|2009|pp=202–203}}</ref> 1129-ben Fulkó végleg visszatért Jeruzsálembe (ahol királlyá választották), Anjout és Maine-t pedig a fiára hagyta.<ref>{{harvnb|Chibnall|1993|pp=56, 60}}</ref> A házasság nem bizonyult boldognak, a felek sokat veszekedtek, többek között a hozománybeli várak tulajdonjogán. MatildaMatild még abban az évben visszatért apjához, de 1131-ben kibékültek.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=463}}; {{harvnb|Green|2009|pp=58–61}}</ref> Henrik nagy örömére MatildaMatild 1133-ban és 1134-ben két fiút szült, [[II. Henrik angol király|Henriket]] és [[Geoffroy nantes-i gróf|Geoffroyt]].<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=465}}; {{harvnb|Green|2009|p=213}}</ref>
 
==Halála==
[[Fájl:Henry I - British Library Royal 20 A ii f6v (detail).jpg|bélyegkép|left|A fiát gyászoló Henrik (14. század)]]
A király életének utolsó éveiben egyre feszültebbé vált viszonya MatildávalMatilddal és Geoffroyjal. A házaspár gyanította, hogy Angliában nincs túl sok valódi támogatójuk. 1135-ben kérték Henriket, hogy még életében adja át a normandiai királyi várakat nekik és eskesse fel rájuk a nemességet, hogy az örökösödés biztosabb legyen.<ref>{{harvnb|King|2010|pp=38–39}}</ref> Henrik azonban határozottan visszautasította a kérést, feltehetően attól tartott, hogy Geoffroy el akarja tőle ragadni a hercegséget.<ref>{{harvnb|Green|2009|pp=216–217}}; {{harvnb|King|2010|p=38}}</ref> Ezután Normandia déli részén fellázadt Guillaume de Ponthieu gróf, akit MatildaMatild és Geoffroy megsegített.
 
Henrik 1135 őszén hadjáratot vezetett a déli felkelés leverésére. Novemberben [[Lyons-la-Forêt]]-ba ment vadászni; ekkor még egészségesnek látszott.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=467, 473}}</ref> Itt megbetegedett (Huntingdoni Henrik szerint orvosa tanácsa ellenére [[Folyami ingola|orsóhalat]] evett), és állapota egy hét alatt válságosra fordult.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=467–468, 473}}</ref> Henrik megáldozott és magához hívta Hugó amiens-i érseket. Halálos ágyánál megjelent Róbert fia.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|p=473}}</ref> A király 1135. december 1-jén halt meg. Holttestét Rouenbe vitték, ahol bebalzsamozták. Belső szerveit [[Port-du-Salut apátsága|Port-du-Salut apátságában]] temették el, tartósított testét pedig Angliába vitték, és az általa alapított readingi kolostorban helyezték el.<ref>{{harvnb|Hollister|2003|pp=467, 474}}</ref>
 
A korábbi előkészületek ellenére az örökösödés bizonytalan volt. Geoffrey és MatildaMatild Henrik halálakor Anjouban voltak, ahonnan a lázadókat támogatták. A szembenálló királyi seregben olyan nemesek is tartózkodtak, akik MatildaMatild utódlását részesítették volna előnyben, ilyen volt Henrik törvénytelen fia, Róbert is.<ref name=BarlowP162/> Ezek a bárók azonban esküt tettek, hogy a király temetéséig Normandiában maradtak, így nem értek időben Angliába.<ref>{{harvnb|Crouch|2002|p=246}}</ref> A normann főnemesség Blois-i Theobaldot szerette volna királynak, de a fiatalabb Blois-i István lovagjaival együtt gyorsan átkelt a Csatornán, és öccse, Henrik segítségével átvette a hatalmat; december 22-én királlyá koronáztatta magát.<ref>{{harvnb|King|2010|p=43}}</ref> MatildaMatild azonban nem mondott le jogairól, és hosszú, egészen 1153-ig tartó [[Angol polgárháború (1135—1154)|polgárháború]] következett, ezt a kort az angol történetírás Anarchia néven ismeri.<ref>{{harvnb|Carpenter|2004|pp=169–171}}</ref>
 
A késő középkori krónikások a Henrik tanulmányairól szóló korabeli leírásokat úgy interpretálták, hogy szokatlanul nagy műveltséggel rendelkezett, és a királyt a „Beauclerc” (kb. tudós, könyves) melléknévvel látták el. A 20. századi kutatások alapján kiderült, hogy ez túlzásokon alapul, Henrik nem igazán volt „tudós”.<ref>{{harvnb|Green|2009|p=33}}; {{harvnb|David|1929|p=56}}</ref>
209. sor:
==Családja==
===Törvényes gyermekei===
Henriknek és első feleségének, [[Skóciai Matild angol királyné|Skóciai MatildánakMatildnak]] két (vagy három) gyereke született:
 
* [[MatildaAngliai Matild német-római császárné|MatildaMatild]] (1102–1167)
* [[III. Vilmos normandiai herceg|Vilmos Adelin]] (1103–1120)
* Richárd (fiatalon meghalt, ha létezett egyáltalán)
232. sor:
 
====Lányok====
# MatildaMatild FitzRoy, Perche grófnéja
# MatildaMatild FitzRoy, Bretagne hercegnéje
# Juliane de Fontevrault, Eustace de Breteuil felesége, anyja neve Ansfrida
# Mabel
240. sor:
# Isabel, anyja Isabel de Beaumont pembroke-i grófné
# [[Normandiai Szibilla skót királyné|Sybilla]], skót királyné
# MatildaMatild FitzRoy, Montvilliers apátnője
# Gundrada de Dunstanville
# (talán) Rohese
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Henrik_angol_király”