„Esterházy Móric” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
42. sor:
 
== Élete ==
Tanulmányait a szülői háznál kezdte, majd [[1899]] és [[1904]] között a budapesti és az [[oxford]]i egyetem hallgatója volt. Itt ismerte meg Lord Halifaxot (teljes nevén: Edward Frederick Lindley Wood, Halifax Earlje), – [[Anglia]] későbbi külügyminiszterét – akihez szoros barátság fűzte. Az egyetem elvégzése után hosszabb utazást tett [[Európa|Európában]] és [[Észak-Amerika|Észak-Amerikában]]. [[1905]]-ben kapcsolódott be a politikai életbe, amikor örökös jogon a [[főrendiház]]ban foglalt helyet. A következő évben az [[Andrássy Gyula (politikus, 1860–1929)|ifj. Andrássy Gyula]] gróf lemondásával megüresedett tőketerebesi kerületben független 67-es programmal szerzett mandátumot, s ugyanitt [[1910]]-ben és [[1918]]-ban is elnyerte a választók bizalmát. Az [[első világháború]]ban önkéntesként harcolt a szerb, illetve az orosz fronton a 9. huszárezred tartalékos főhadnagyaként. [[1917]]-ben előbb tartalékos századossá, június 15-én pedig [[Tisza István]] menesztése után [[IV. Károly magyar király|IV. Károly király]] miniszterelnökké nevezte ki, de nem sokáranemsokára rá, alig két hónapos kormányzás után lemondott. A kormányát követő Wekerle-kabinetben [[1918]]. január 25-től május 8-ig tárca nélküli miniszteri (ténylegesen: népegészségügyi) posztot vállalt, s rövid ideig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium vezetésével bízták meg. A [[Magyarországi Tanácsköztársaság|Tanácsköztársaság]] alatt a [[csákvár]]i földműves iskolát vezette, a proletárdiktatúra bukása után visszavonultan gazdálkodott birtokain.
[[Kép:Esterházy Móricz 1925.jpg|balra|bélyegkép|Esterházy Móric]]
A politikába [[1931]]-ben tért vissza ismét, amikor a [[Keresztény Gazdasági és Szociális Párt]] színeiben jelöltséget vállalt a tapolcai kerületben, ahol meg is választották képviselőjükké. Széles körű bel- és külföldi publikációival keltett feltűnést. Pártjában már a kezdetekben nagy tekintélyre tett szert, elnyerte annak bizalmát, amelynek köszönhetően tagja lett a 33-as Országos Bizottságnak, ahol gyakori felszólalásaival többször sikerült az adófizetők és általában a magángazdaság érdekében jelentős könnyítéseket elfogadtatnia. Kezdeményezésére vezethető vissza egy, a részvényjog reformját célzó mozgalom megalapítása és az uzsoratörvény-javaslat. Az [[1939]] és [[1944]] között az [[Egyesült Keresztény Párt]] képviselőjeként a [[Magyar Élet Pártja|Magyar Élet Pártjának]] [[Zala vármegye]]i listájáról jutott be a [[Képviselőház]]ba. Támogatta [[Kállay Miklós (politikus)|Kállay Miklós]]nak a [[második világháború]]ból történő kiugrási politikáját, amiért a nyilas hatalomátvételt követően a [[Gestapo]] (német titkos államrendőrség) 1944. október 16-án letartóztatta, a kormány pedig deportálta. Kezdetben a Margit körúti katonai fogházban, később [[Sopronkőhida|Sopronkőhidán]] raboskodott. [[1945]] februárjában a [[mauthausen]]i koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan szeptemberben térhetett vissza [[Magyarország]]ra. [[1951]]-ben családjával és idős édesanyjával együtt a kommunisták a fővárosból a Heves megyei [[Hort]]ra telepítették ki. Internálása alatt sírásóként dolgozott. [[1956]]-ban lányával Bécsbe emigrált, ott az unokaöccse által felajánlott lakásban, a Schwarzenberg-palotában élte le hátralévő négy évét, ahol [[1960]]-ban hunyt el. Mariazellben nyugszik.