„Vittorio Alfieri (drámaíró)” változatai közötti eltérés

Előkelő gazdag családból származott, de apját már egyéves korában elvesztette s így csak nagyon hiányos nevelést kapott. A torinói katonai akadémián tanult, de ezt csakhamar megunván 1767-től 1772-ig keresztül-kasul utazta [[Európa|Európát]] anélkül, hogy tulajdonképpen valamit tanult volna. 1772-ben visszatért [[Torino|Torinóba]] ment. 1775-ben ''Cleopatra'' című szomorújátékával a nyilvánosság elé lépett; ez ugyan nem valami jó mű volt, de annyi jelentőséggel mégis bírt, hogy íróját további munkálkodásra buzdította. 1777-től, hosszabb ideig Siénában s [[Firenze|Firenzében]] tartózkodott. Itt ismerkedett meg a szép és szellemes Albany Lujza (Louise Stolberg) grófnővel, [[Stuart Károly Eduard]] angol trónkövetelő nejével, s csakhamar sírig tartó barátságot kötött vele. 1778-ban [[Toszkána|Toszkánába]] költözött, életjáradék fejében ingóságait nővérére hagyta. [[Dante Alighieri|Dante]], [[Niccolò Machiavelli|Machiavelli]] s más régebbi írók tanulmányozása köztársasági hajlamokat ébresztett föl benne, aminek munkáiban is kifejezést adott. 1785-ig tíz szomorújátékot irt. E művei az eszmék gazdagsága, a bennük nyilvánuló érzelem melegsége s erőteljes kifejezéseinél fogva nagy nevet szereztek neki hazájában; voltak azonban ócsárlói is, akik nyers irályát lobbantották szemére, ezért Alfieri alaposan átdolgozta munkáit s később is különös figyelmet fordított irályára. Stuart halála után Alfieri együtt élt Stuart özvegyével és [[Párizs]]ban telepedett le. Rajongó köztársasági lévén, lelkesedéssel üdvözölte a [[francia forradalom]] kitörését s a [[Bastille]] bevételét ódában énekelte meg. A következő évek eseményei azonban kiábrándították republikánus rajongásából, és barátnőjével visszatért Firenzébe. Birtokait a konvent elkobozta s ezért halálosan meggyűlölte a franciákat; gyűlöletének a halála után 10 évvel megjelent ''Misogailo'' című munkájában megfelelő kifejezést is adott. Hazájába visszatérve, magasabb műveltség elnyerésére s különösen a [[görög nyelv]] tanulására szentelte magát és rövid idő alatt bámulatos eredményt ért el. Túlfeszített munkálkodása azonban betegágyba döntötte s nem sokáranemsokára meg is halt. Utolsó éveiben teljesen elveszítette kedélyét s a világtól elvonulva élt. Barátnője Firenzében temettette el a [[Santa Croce templom]]ban. Nyugvóhelyét Canova által faragott emlékkő jelzi.