Wikipédia

„Szinyei Merse Pál” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
43. sor:
1868 őszén látott hozzá második nagy képének megalkotásához, amire szintén ráment egy éve. A kép az ''Anya és gyermekei'' címet kapta. Pilotynak tetszett az ötlet, hogy a szereplőket nem egy előre meghatározott, szigorúan elrendezett kompozícióban akarta Szinyei lefesteni és engedélyt adott a kép elkészítésére. A készülő alkotásnak híre ment és sokan már a műteremben megtekintették, általa Szinyei mint eredeti kolorista lett közismert.
 
1869-ben, egy bécsi látogatás után Makart hatására újra előveszi a mitológia témáját. Egy háromosztatú képet tervez, melynek közepén a ''Bacchanália'', egyik szélén pedig a ''Pogányság'' szerepelne, a harmadik kép nem készül el. (Mindkét kép a Nemzeti Galériában van). Feltehetőleg 1869 júliusában festi ''A Hinta'' és a ''Ruhaszárítás'' képeket. Münchenben „vázlatfestőnek” kezdik nevezni és valóban, az életmű első periódusában, az ismert alkotásainak túlnyomó többsége remek, de kivitelezetlen vázlat.
 
1869. július 20-án megnyílik Münchenben a 3000 művészi alkotást felsorakoztató nemzetközi kiállítás. A kiállítás alkalmával került kapcsolatba [[Gustave Courbet]] francia festővel, akinek a tolmácsa lett. A kiállítás nagy hatással volt rá és egy hirtelen pillanatában, 1869 novemberében otthagyja az Akadémiát.
52. sor:
[[Fájl:Szinyei Merse Szerelmespár 1870.jpg|bélyegkép|250px|''Szerelmespár'']]
 
1870-ben kitört a [[porosz–francia háború]] és Szinyei egy [[genova]]i utazást követően visszaköltözött Jernyére. Apja főispáni kinevezése miatt a családi birtok igazgatása újra rámaradt, így első önálló évében a festés háttérbe szorult. De azért nem hagyott fel teljesen a festéssel és ebben az időszakban festette két jelentős képét, amelyeken érzékelhető Courbet hatása. Mindkettő családi portré; az egyik ''A művész édesatyja karosszékben'', a másik pedig nővére, ''Szinyei Merse Ninon'' arcképe. Csak 1872-ben apja és kollégái unszolására tér vissza Münchenbe. Ekkor ismerkedett meg unokatestvére, Gundelfinger Gyula, tájképfestő baráti körével, és gyakran jártak együtt kirándulni. Ennek a társaságnak volt a tagja újlublói Probstner Zsófia ([[1853]]–[[1954]]), újlublói Probster Adolf ([[1816]]–[[1861]]) és esztelneki Jancsó Zsófia ([[1830]]–[[1869]]) lánya, akit később feleségül vett. Egy időre [[Arnold Böcklin]] műteremszomszédja lett, akivel szoros szakmai és baráti kapcsolatot alakított ki. 1873-ban készítette el egyik legismertebb képét, a ''Majális''t. A képpel zárul Szinyei első festői korszaka.
 
===Felesége és leszármazottjai===
69. sor:
 
===A birtokos===
A gazdasági ügyek lefoglalták és szinte teljesen elfordult a festéstől. Egyre ritkábban festett. Kivételek azonban akadtak, egy őszi vadászat ihletet adott neki és megfestette a ''Tourbillon'' (1873) című képet. Firenzébe szeretett volna utazni feleségével, de asszony gyermeket várt és a betegeskedő nagyapa szerette volna látni első unokáját. Felségével boldog házasságban élt. Jernyén töltött idő alatt kezdett hozzá pályájának második legsikerültebb darabjához, a ''Lila ruhás nő''höz, amelynek modellje felesége volt. Közben a családban sorozatos tragédiák történnek; meghalt a festő édesapja, nővére, és két gyermeke. A nyomott kedélyű Szinyei három éven keresztül nem festett semmit.
 
1878-ban egy különös élmény miatt ragadott ecsetet; sógora [[léghajó]]ra szállt és ennek hatására született a ''Léghajó'' című kép, majd hosszú idő után újra befejezett egy mitológiai (az utolsó) témájú képet, ezután már csak családtagjairól készített portrékat, de egyiket sem fejezte be igazán. Úgy érezte, el kell hagynia Jernyét és 1882 májusában családostól [[Bécs]]be költözött. Bécsben elsőként ''A pacsirta'' című képet festette meg, 1883-ban más műveivel együtt a Künstlerhausban állították ki, de a kritikusok nagyon lehúzták; a kép színeit (főleg a zöldeket) brutálisnak titulálták. Ekkor gyeptéglákat hozatott és a kép elé tetette, és a kritika megenyhült.
77. sor:
 
=== A visszatérés===
Rokonai és barátai közbenjárására tért vissza a festéshez; megbízták Zemplényi Tivadart, hogy Szinyei birtokán kezdjen festeni, remélvén, hogy a festő felfigyel majd rá. Így is lett; visszatérése alkalmából egy kis tanulmányt festett, ''Almavirág'' címmel, majd Zemplényi biztatására befejezte félbehagyott munkáit. Az 1894–1895-ben a Képzőművészeti Társulat által rendezett tárlaton nagy sikert arattak képei. A vadászati témájú képét, az ''Oculi''t, maga a király, Ferenc József vásárolta meg.
[[Fájl:Szeged-szinyei.jpg|bélyegkép||Szobra a [[szeged]]i Pantheonban]]
Újra a festészet lett életének legfontosabb része. Utolsó 25 évét szakadatlan munkával töltötte, bár ekkor sem készített 5-6 képnél többet évente. 1899-től a maga ültette kerteket festi és megszületik a "park-képek" sorozata, leginkább tavaszi vagy őszi hangulatú képeket készített. 1900-ban a párizsi világkiállításon a ''Hóolvadás'' című képe ezüstérmet kapott. 1901-ben egy müncheni kiállításon ''Majális'' képe aranyérmet nyert, és Velencében is bemutatták néhány képét. Ugyanebben az évben tett egy Dél-itáliai körutat, amit 1903-ban megismételt. 1902 körül egyik szemére megvakult, de ennek ellenére folytatta a munkát.
 
1905-ben került sor első önálló kiállítására a Nemzeti Szalonban ''(Modern magyar művészek)''. A kiállításon 89 munkáját mutatták be, köztük a külön erre az alkalomra készült ''Szurkos fenyő'' című képpel. Következő elismerésként kinevezték az Országos Mintarajziskola és Rajztanár képző (1908-tól Képzőművészeti Főiskola) igazgatójának, s így az induló fiatalokat és a modern törekvéseket tudta támogatni. 1907-ben a magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) alapító tagja lesz.
 
1910 februárjában a berlini Sezession magyar kiállításán 20 műve aratott nagy sikert, majd áprilisban a müncheni Galerie Heinemannban 31 képből álló önálló kiállítását mutatta be. Májusban pedig a Berlini Nemzetközi Kiállításon aranyérmet kapott. Budapesten a Téli Tárlatban a ''Parkban'' című képét aranyéremmel tüntették ki és egy magángyűjtő 20 000 koronáért vásárolta meg. 1911-ben a Római Nemzetközi művészeti Világkiállításon 19 műve különteremben szerepelt és itt nagydíjat kapott. Az [[Uffizi]] képtár elkérte 1897-ben festett önarcképét, ''Önarckép bőrkabátban'' (A kép ma is ott látható, egyike annak a két képnek, amik nem hazai múzeumba kerültek). 1912-ben az [[Ernst Múzeum]] megrendezte második gyűjteményes kiállítását, 96 alkotással. Érdemeit pedig a Szent István Rend kiskeresztjével ismerték el.
89. sor:
Az [[első világháború]] idején nem volt arra lehetősége, hogy Jernyére menjen, így az 1916/17-es évek nyarát Fonyódon töltötte, összesen kilenc képet festett itt.<ref>[http://www.fonyod.hu/hu/fony%C3%B3d-ann%C3%B3/jeles-szem%C3%A9lyek/szinyei-merse-p%C3%A1l Szinyei Merse Pál<!-- Robot generálta cím -->]</ref><ref>{{Cite web|url=http://fonyodregen.blogspot.hu/2016/08/szinyei-merse-pal-fonyodon.html#more|title=SZINYEI MERSE PÁL FONYÓDON - médiamegjelenések|accessdate=2017-10-13|work=fonyodregen.blogspot.hu}}</ref>
 
Az idős mester még megélhette élete legnagyobb kitüntetését, amikor is 1914-ben a [[Szépművészeti Múzeum]] felállította a Szinyei termet. 1920-ban érte a halál Jernyén.
 
Negyven nappal halála után a szűkebb baráti köréhez tartozó művészek és írók megalapították a [[Szinyei-Merse Társaság]]ot, mely a [[második világháború]]ig a magyar művészeti élet befolyásos társasága volt.
105. sor:
*Szinyei Merse László (1868) - Magyar Nemzeti Galéria,
*'''Anya és gyermekei''' (1868-69), Magántulajdon, [[New York]]
 
A festmény azonnal elkelt, egy műkereskedő vette meg és állította ki galériájában, ésmajd nem sokáranemsokára továbbadta, így nem kerülhetett bele az 1869-es nemzetközi kiállítás anyagába, amit Szinyei bánt, de a képért kapott összegből végre elutazhatott Velencébe. Az ''Anya és gyermekei'' Amerikába került és közel egy évszázadra eltűnt, s csak a 20. század végén talált Szinyei Merse Anna, az életművet kutató monográfus.
 
*István és Béla, Magántulajdon (1868)
138 ⟶ 139 sor:
*A tavasz ébredése (1878), Budapest, Magyar Nemzeti Galéria,
* Szirmay Alfréd gróf arcképe (1879), Miskolc, Herman Ottó Múzeum
* Szirmai Alfrédné grófné arcképe (1879),<ref>A festő felesége és testvérei korán árvaságra jutottak, ekkor, hogy a vagyonukat megvédjék névházasságra lépett Gundelfinger Gyulával, Mária később Szirmay Alfréd neje lett</ref> Miskolc, Herman Ottó Múzeum
*A művész feleségének portréja (1880), Budapest, Magyar Nemzeti Galéria,
*Léghajó (1882), Budapest, Magyar Nemzeti Galéria,
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Szinyei_Merse_Pál”