„Katharévusza” változatai közötti eltérés

A '''katharévusza''' (görögül: καθαρεύουσα [kaθaˈre̞vuˌsa]) a [[görög nyelv]] mesterségesen „megtisztított” és „kijavított” változata, az újgörög nyelv azon formája, amely kompromisszumként szolgált az Egyház által támogatott és tanított klasszikus görög nyelv, ill. a nép által beszélt nyelvváltozat között. Első emléke egy [[Velence (Olaszország)|Velencében]] 1526-ban megjelent könyv, melyhez a következő évben külön nyelvtant is kiadtak.<ref>[[Romsics Ignác]]: ''Nemzet, nemzetiség és állam'', Napvilág Kiadó, Budapest, 1998. 99. o. {{ISBN|963-908213-9}}</ref> Görögországban a 19. századtól a görög nyelv használt hivatalos és elfogadott változata 1976-ig. MagátEz a nyelvetnyelvváltozat nehézfolyamatosan behatárolniváltozott, mertaz ezeniskolai anyelvtanokban nyelventöbb inkábbesetben írtak,mind minta beszéltekklasszikus görög, ésmind hogyaz milyenújgörög aránybanforma kölcsönzöttbemutatásra ógörögkerül<ref>Γραμματικὴ elemeket,τῆς azὁμιλουμένης mindigκαὶ azγραφομένης adottκαθαρευούσης szerzőtőlἑλληνικῆς függött.γλώσσης Azπρὸς írók,χρῆσιν kiknekτῶν többségeδημοτικῶν előkelőσχολείων származássalἐν bírtγένει συνταχτείσα, Ἐν Ἀθηναῖς, 1921., Βιβλιοπωλείον Ἰωάννου Ν. Σιδέρη</ref> A hivatalos nyelv minél inkább visszafordultakvisszafordult a bizánci vagy némely esetben korábbi attikai nyelvhasználathoz. Kivételt képzett egy ideig [[Kréta (sziget)|Kréta szigete]], ahol a [[krétai görög nyelv]] a velencei uralom alatt teljesen külön sztenderdizálódott és a török hódításig ez az irodalmi nyelv, amely igen széles körű volt, fennállt. Elsősorban a nyelv használata a nemességhez és az Egyházhoz kapcsolódik, ugyanis az Újszövetség ill. a történelmi antik és középkori iratok az akkori nyelvtől eltérőképpen íródtak. Pl. a hal szó vulgáris változatát (ψάρι) inkább a középgörög ὀψάριον-nal helyettesítették, mint klasszikus ἰχθύς-szel. A katharévusza bizánci hagyományaiban megőrzött koiné máig a [[görög ortodox egyház]] hivatalos és liturgikus nyelve.

A dimotikí és a katharevusza meghatározásai viszonylagosak, ugyanis széles ellentét köztük csupán a 20. században keletkezett. Önmagában a 19. században a katharevusza egy igen képlékeny középszert képviselt az atticista (pl. Balanosz Vaszilopulosz, Szerjosz Makreosz, Eugeniosz Vulgarisz, Konsztantasz Grigoriosz, Konsztantinosz Kontosz) ill. a beszélt nyelv támogatói között (a kifejezés kitalálója és a gondolat érvényesítője Adamantiosz Koraisz volt). Ekkor általános különbség az atticizmus és a katharevusza között az volt, hogy a katharevusza nem használta az ógörög főnévi igeneveket, a mondatok szerkezete a modern stíluskövetelményekhez alkalmazkodott, s átvett bizonyos népi alapszavakat (ld. att. οὐ, οὐκ, οὐχ, οὐχί - kath. όχι, δεν).