„Frédéric Joliot-Curie” változatai közötti eltérés

| aktivitási típus = Kutató kémikus és fizikus, kutatásigazgatás, konferencia szervezéskonferenciaszervezés

Ebben az időben sokat dolgozott feleségével együtt az atom szerkezetén. Természetes radioaktív kisugárzást használtak azok kémiai elemekre való hatásának tanulmányozására. Így figyelték meg, hogy a besugároztatott elem kémiailag megváltozott és kémiai elemek eddig ismeretlen változatai, [[izotóp]]-jai jöttek létre. Az atommagon végzett munkájuk sokat segített a [[neutron]] felfedezésében ([[James Chadwick|Chadwick]] [[1932]]) és a [[pozitron]] felfedezésében ([[Carl David Anderson|Anderson]] [[1932]]) de saját felfedezésük, a radioaktív sugárzás mesterséges úton való gerjesztése [[1934]]-ben ugyancsak nagy fontosságú volt, amiért [[1935]]-ben közösen Nobel díjat kaptak.

Miután [[1939]]. [[január 16.|január 16-án]] [[Otto Hahn]] és [[Fritz Strassmann]] bebizonyította, hogy neutronbombázással az [[urán]] atommag meghasad, minden atomkutató célul tűzte ki magának, hogy ezt a jelenséget a maga részéről is bebizonyítsa. Frédéric ezen gondolkozva rájött, hogy a jelenség láncreakció létrehozásához is vezethet, ha a hasadást elég nagy urántömegben végzik. Így már két héttel a közlemény tudomásul vételetudomásulvétele után értesítette ezen lehetőségről a Francia Tudományos Akadémiát.

Németország kapitulálása után, 1944 augusztusa és 1946 februárja között a CNRS, ''Centre national de la recherche scientifique'', vagyis a francia „Nemzeti tudományos kutatási központ” igazgatói funkciójában működött. Ebben a szerepben [[1945]]-ben részt vett a „francia atomenergia népbiztosságának”, ''Commissariat à l'Énergie Atomique'', vagy ''CEA'' megteremtésében, aminek [[Charles de Gaulle]] köztársasági elnök „főbiztosává”, ''haut-commissaire'' nevezte ki. Így Frédéric Curie volt az, aki az első francia [[atomreaktor]] üzembevételét irányította.

Később egyes ténykedéseiért kérdőre vonták. Amikor ugyanis [[1944]]-ben [[Pierre Auger]] és [[Jules Gueron]] francia atomfizikusok, akik a háború folyamán Kanadában a ''[[Chalk River]]i'' angol–kanadai atomfegyver-programon dolgoztak, Franciaország felszabadítása után hazatértek Európába és beszámoltak a brit-amerikai kutatási program állásáról Curie-nek, ő, mint a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsági tagja, azt azon nyomban továbbította szovjet elvtársainak. Emiatt, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva [[1950]]-ben főbiztosi hivatalából leváltották.

Curie egyike volt [[1955]]-ben annak a tizenegy neves egyéniségnek, akik egy kiáltványt, írtak alá. Ez volt az úgynevezett [[Russell–Einstein-manifesztum]]-ot írtak alá, amelyben felhívták a nemzetek kormányzatainak figyelmét az atomenergia hadi célokra való használatának rettentő veszélyeire és amiamelynek kiértékelésére egy nemzetközi tudós konferencia megszervezését sürgették.

Joliot–Curie tagja volt a francia tudományos akadémiának, az orvosi akadémiának, valamint a [[Francia Köztársaság Becsületrendje|Légion d'honeur]] „Francia Becsületrendnek” és külföldi tagja az [[Egyesült Királyság|angol]] „Királyi Társaságnak” ([[Royal Society]]), melynek [[1947]]-es [[Hughes-érem|Hughes-érmét]] is elnyerte. [[1946]] és [[1955]] között ő volt az elnöke a francia ''Union rationaliste'', vagyis „Racionalista egyesületnek” is. A [[Világ Béketanács]], angolul ''World Council of Peace'' szervezetében, annak elnökeként végzett munkájáért [[1951]]-ben a [[Nemzetközi Sztálin Békedíj]]jal jutalmazták, ami Sztálin becsületvesztése után [[1956]]-ban [[Nemzetközi Lenin-békedíj]]ra, teljes [[Orosz nyelv|orosz]] nevén ''Mezsdunarodnaja Lenyinszkaja prjemija »za ukrjeplenyije mira mezsdu narodami«'' névre változott.