„I. Ferenc német-római császár” változatai közötti eltérés

1740 után Ferenc István, felesége mellett a Habsburg örökös tartományok társuralkodója is lett, de a osztrák belső politikai döntésekbe nem szólt bele, csak egyfajta titkárként segítette felesége, az uralkodó főhercegnő munkáját.

 

 

[[VII. Károly német-római császár|VII. Károly császár]] halála ([[1745]]) után fia, [[III. Miksa bajor választófejedelem|III. Miksa József bajor választófejedelem]] (1727–1777) anyja tanácsára okult a háborúban elszenvedett bajor kudarcból, békét kötött Ausztriával, lemondott a császári trónigényéről és hozzájárult Lotaringiai Ferenc István jelöléséhez. Ferencet [[1745]]. [[szeptember 13.|szeptember 13-án]] [[Frankfurt am Main|Frankfurtban]] [[Nyugati császárok listája|német-római császárrá]] választották. A kilenc választófejedelem közül hétnek a szavazatát tudta megszerezni.<ref>Lásd: http://geschichtsverein-koengen.de/Aufklaerung.htm</ref> [[október 4.|Október 4-én]] a frankfurti Szent Bertalan koronázótemplomban ''(Kaiserdom St. Bartholomäus)'' meg is koronázták.<ref>Lásd: http://www.archiv-verlag.at/inhalte/loseblatt/austriaedition1.html</ref><ref>Lásd http://www.sandammeer.at/prosa/arbeitsbegriffundmenschenrechte.htm</ref> A koronázást a frankfurti városházán díszebéd követte, amelyen hagyományosan a Birodalom főméltóságai szolgáltak fel, és ezen csak férfiak vehettek részt. Mária Terézia – hetedik hónapos terhesen – kierőszakolta a bejutást és férje oldalán részt vett a díszebéden.