„II. Henrik osztrák herceg” változatai közötti eltérés

[[III. Lipót osztrák herceg|III. Lipót]] fiaként először [[Rajnai Palotagrófság|rajnai palotagróf]] lett. Később bajor gróffá és osztrák őrgróffá is koronázták öccse, [[IV. Lipót osztrák őrgróf|IV. Lipót]] korai halála után. A [[Welf-ház|Welfek]] és a [[Stauf-ház|Staufok]] a [[Német-római Birodalom|Német-Római Császárságért]] folytatott harcában az egyre nagyobb hatalomhoz jutó Staufok végül eltávolították a Welf [[X. Henrik bajor herceg|X. (Büszke) Henrik]] [[Bajorország uralkodóinak listája|bajor gróf]]ot és a Bajor Hercegséget támogatóiknak, a Babenbergeknek adományozták. Az új [[Nyugati császárok listája|császár]], [[I. Frigyes német-római császár|I. Frigyes]] a gyenge lábakon álló békét azzal próbálta meg alátámasztani, hogy [[1156]]. [[szeptember 8.|szeptember 8-án]] kiadta a ''[[Privilegium Minus]]''-t, melyben visszaadta [[Bajorország]]ot Büszke Henrik fiának, [[III. Henrik szász herceg|Oroszlán Henrik]]nek és cserébe [[Ausztria|Ausztriát]] hercegségi rangra emelte és teljes mértékben függetlenítette Bajorországtól.

Apjától eltérően, aki [[Klosterneuburg]]ban rendezte be a családi rezidenciát Henrik áthelyezte központját [[Bécs]]be [[1145]]-ben. Kiépítette a modern Ausztria fővárosát mely csak ekkor múlta felül [[Krems an der Donau|Kremst]]t, [[Melk]]et vagy Klosterneuburgot. Ettől kezdve a történelem folyamán végig Bécs volt Ausztria fővárosa. [[1147]]-ben felépül a [[Szent István-székesegyház (Bécs)|Szent István-dóm]], amely a város szembetűnő jelképe lett. [[1155]]-ben Henrik felépítette a [[Schottenstift]] [[kolostor|monostort]], amelynek udvarában azóta is ott áll az első osztrák herceg szobra.